Mikor tapsoljunk?

Remélhetőleg felesleges kérdéssel kerestük fel a művelődési központ közönségszervezőjét. Mindazonáltal csak előállnunk a rövid beszélgetésünkkel. Krajla Gyöngyi, a kulturális központ munkatársát kérdeztük... Mint korábban hírül adtuk, május 3-án a színházban tart hangversenyt a szatmárnémeti filharmónia....

Ha ezt megélhette volna Jani bátyó!

Tornagyőztes lett, lelketlen és ravasz labdarúgással a Sajtó FC. Idén is megszervezték a Partiumi Magyar Napok rendezvénysorozat keretében, a Romász János sportújságíró emléke előtti főhajtás jegyében a nevét viselő labdarúgótornát. Immár a harmadik alkalommal,...

Ó…

Ismét szembe jött velem a minap egyik romániai magyar hírlapunkban: „közlekedési folyósó”. A második szó elég gyakran tűnik fel hányavetin megírt szövegekben, pedig ezt még a számítógépes helyesírási program is aláhúzza pirossal mint nem létezőt! Lehet ugyanis a folyékony halmazállapotú nátrium-kloridot „folyó sónak” nevezni, de ez nem írandó egybe. Ami egy szó, az a folyosó, aminek semmi köze az ásványi fűszerhez, közismert jelentése: hosszú helyiség, keskeny átjáró.

Nehéz, de muszáj bízni

Miért nem örülök a mai „eseményeknek”? Mert lesznek még. Mindkét oldalról. Ma — ahogy én tudom, hiszen nem voltam ott —, nos, ez alkalommal az egyik közösség közül 1–2 ezernyi ember viselkedett elkeserítően. Ez az egészhez képest valóban maroknyinak tűnő szám, mindazonáltal meg kell nézni, hogy miként „reagálja” ezt le a hétköznapi ember. A közösségi felületeken. A hétköznapokban. Megdöbbentően sok lehet ez az amúgy kicsi közösség.

Daniela, miért magadban ünnepelsz?

Olvasom, hogy a Buletin de Carei nevű internetes felület ünnepelteti önmagát. Nos, nem tudom, milyen volt az eredeti elképzelés erről az újságról, az az igazság, hogy én már csak a Daniela Ciută vezette „arculattal” találkoztam. Ennek megfelelően igen rossz a véleményem arról a felületről.

Erdő Péter kaplonyi beszéde

Homília 2019. június 13-án Kaplonyban a ferences templom és kolostor újjáalapításának 300. évfordulóján (Lk 10, 1-9)

Notre Dame pusztulása Párizsban, feltámadása a social media-ban, helyben

Szörnyű hírek fogadták hétfő este bárkit, aki felugrott Zuckerberg közösségi oldalára megnézni éppen az aznapi migráns- és Soros-híreket, megosztott recepteket, Szabó Péter bölcsességeit, eszkimó horoszkópokat, vagy egy hülyegyereket, aki éppen elhasal a bringájával… Persze...

Akik szerint megtűrtek vagyunk

Nagykárolyi sváb kulturális rendezvény „nyerte el” Dan Tanasă blogíró nemtetszését. Sérelmezi, hogy kizárólag német nyelvű felirat szerepelt a színpadon. Eleve — ha jól értem — szerinte a rendezvényen kevés jel utalt arra, hogy mégiscsak Románia területén zajlott a fesztivál. Nos, a megnevezett „kollégával” szemben én ott voltam. S tudatom: senki sem vonta kétségbe azt, hogy mely ország területén zajlott a rendezvény. Sőt, azt is tudatom vele, hogy például román népzene is teret kapott. Merthogy Nagykárolyban — egyelőre! — az a természetes, hogy tisztelik egymás a különféle kultúrákhoz, etnikumokhoz, felekezetekhez stb. kötődők.

Ne áltassuk magunkat: elbúcsúztunk

Édesapám szülőfalujában a '40-es évek elején építettek templomot. A csendes szavú patakon egy híd vezet át, azon átkelve lehet az Isten házába eljutni. Eladdig gyülekezeti házat, imatermet tartottak fent — ha jól tudom. Maroknyi közösség az ottani.

Szeretni tettekkel is, nem csak szóval

„A nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum IX. B osztályos tanulói úgy döntöttünk, hogy bebizonyítjuk, mi nem csak szóval, tettekkel is szeretünk. Ezért csatlakoztunk osztályfőnökünkkel, Kiss Hajnalkával és vallástanárnőnkkel, Likker Erikával a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok programhoz, a Szeretethídhoz.”