Álljunk meg egy szóra!

Eljött az az időszak, amikor már szerintem tényleg felesleges ujjal mutogatni, illetve felelősöket keresni, nem is tudom találhatna-e az ember? Totálisan elkerült volna a járvány minket, ha mondjuk, minden olaszországi vendégmunkás otthon marad? Tényleg csak rajtuk múlott? Vagy ha mondjuk a sok megosztott képen szereplő nyugdíjasok nem állnak olyan sorokat a lisztért, amelyeket Donald Trump urnái is megirigyelnének? Kikerülte volna a járvány Romániát, a megyét? Szerintem nem. Nem hiszem: erre csak felkészülni lehetett, elkerülni semmiképp.

Naphosszat olvasok én is, mint mindenki más. Az alapvető híreken túl igyekszem a magvas gondolatokra koncentrálni. Minden egyes véleményformáló arra hívja fel a figyelmet, hogy a járvány során a közösségek is vizsgáznak. Például az együttműködési készségükben, illetve a zsákutcába vezető hibás keresés terén.

A koronavírus terjedése miatti stressz, bizonytalanság, kilátástalanság és a társas kapcsolatok hiánya kihat az étkezésünkre is. Nagyon sokan az evéssel kompenzálják a megváltozott élethelyzet okozta boldogtalanságot, emiatt azonban nem csak a pluszkilók szaladnak fel a nyár kezdetére, de a szervezetnek sem fog jót tenni a hízás. Lássuk, melyek a legfontosabb dolgok, amiket érdemes betartani, ha nem szeretnénk érzelmi evővé válni.

Most, a járvány után nem is a szeretteiket elveszítők fájdalmának az enyhítése a legnagyobb feladatunk, hanem újra ráébreszteni az embereket arra, hogy a mindennapok rutinjává lett elővigyázatosságot őrizzék meg. Abban a pillanatban, amikor végre mindenhol bejelentették: vége a járványnak, az emberek tömege tódult az utcára.

Miközben a híreket olvassuk, hallgatjuk, számos helyről tájékozódunk, nagy lelki nyomás, teher nehezedik ránk. A kialakulóban lévő helyzetben, amelynek még korántsem látjuk a végét, nagyon bátrak vagyunk, amikor nem kötjük feltételhez egymás szeretetét és tiszteletét. Megtapasztaljuk, hogy a szabadságunk felelősségteljes használatában is szükség van a rendre, felelősségre, irányelvekre, normákra, a megtartó testvéri közösségre.

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. Boldog nőnapot kívánunk valamennyi női Olvasónknak!

Elöljáróban mondjuk el mindjárt: Mátyás napja február 24-én van, a magyar katolikusok ekkor tartják Szent Mátyás apostol ünnepét. Kivéve szökőévben! Akkor ugyanis február 25-én van Mátyás napja, mivel február 24-e a szőkőnap, amikor senki sem ünnepli a névnapját. Hogy miért pont február 24-e a szökőnap, és nem 29-e, mint sokan tévesen hiszik-gondolják, annak naptártörténeti okai vannak, ebbe most ne menjünk bele. A lényeg, hogy amikor idén február 25-én a napilapok azt írták, hogy „ma Mátyás napja van”, helyesen tették. Viszont hibáztak, amikor a héber eredetű névnek különböző idegen változatait megadva azt írták: a románban Matei a megfelelője. Mert bizony nem.

Tény és való, hogy az utóbbi hónapban igazán derék termékké vált a koronavírus, már-már mondhatni mainstream, szerintem be is előzhette az oly népszerű (szintén kínai) „Tik-Tok”-ot. De ahogyan az alkalmazás míg csak korlátozott célközönségben hódít, addig a koronavírusnál egészen más a helyzet: már Marcsa néni is kívülről fújja az egész történetet, illetve már Marcsa néni is tisztességesen rémül halálra és jósol apokalipszist, világvégét, sőt! Még világháborút is… Igen, a koronavírus miatt!

Kaplony meseszép! Egy percig sem bántam meg soha, hogy annak idején úgy döntöttem, itt szeretnék élni a családommal, itt szeretném felnevelni a gyermekeimet. Azt a sok jót, amit kaptam, szeretném polgármesterként viszonozni.

Egy héttel ezelőtt írta a Kolozsváron szerkesztett Krónika az „Értékes festmény került a Maros Megyei Múzeumba, csütörtöktől megcsodálható” című cikkben, hogy „a magyar és román művészettörténet által egyaránt jelentős alkotóként számon tartott Papp Aurél 1912-ben festett, Notre Dame című alkotását” tavaly vásárolta meg a vásárhelyi közgyűjtemény.