„Csak az út legyen előttem”

Hanka János nemcsak vállalkozását vezeti nagy szenvedéllyel, hanem motorját is. Antal-Juszel Ingrid Bernadett vele beszélgetve megtudta, milyen érzés bejárni a világot, új embereket és helyeket megismerni a vállalkozás és a motorozás által.

– Pontosan mivel foglalkozik? Mióta? Milyen szerepet tölt be a vállalkozásban?

– Az Assist-Trend Servetel Kft. tulajdonosa, illetve cégvezetője vagyok. Személy szerint nagyon régóta csinálom már, de a vállalkozás 2010 óta működik. Szalvéta, papírtörlő, WC-papír, tisztítószerek és tisztítóeszközök forgalmazásával foglalkozunk.

– Milyen nehézségek állnak fenn egy vállalkozás esetében?

– Elmondom, melyek a mi legnagyobb nehézségeink: egy vállalkozást elindítani úgy, hogy az embernek nincs meg a szükséges tőkéje hozzá, nagyon nehéz, mi most is ezzel küszködünk. Más országokat nem tudok példaként említeni, mert nem tudom, hogy náluk milyen munkafeltételek vannak, de nálunk, itt, Romániában elég rossz a fizetési morál. Ami nagyon-nagyon nehéz egy vállalkozás hosszútávú működtetésében, az, hogy az ember a tartozásokat be tudja szedni. Nagyon sok időt és energiát emészt fel – sajnos –, nem ezzel kellene foglalkoznunk, nem tudunk a termékek eladásával vagy az ügyfelekkel foglalkozni, azért, mert a pénz, tehát a kintlévőségek után kell járnunk. Ez a körbetartozás nagyon nagy probléma. Ez a körbetartozás abból áll, hogy én tartozom neked, te tartozol még valakinek és így egy ilyen körbetartozás jön létre, ami azt jelenti, hogy dolgozunk egymással, pénz nélkül, s ez így nagyon nehéz. Vannak kollégáim más országokból, akik ugyancsak sokat küszködnek ezzel a problémával és bizony ez nagyon nehéz. Sokszor az ember már nem látja át, hogy ki kinek tartozik, hogyan és mivel, ez nagyon-nagyon rossz dolog. Az igazi az lenne, hogy ha az ember eladná, kifizetnék az árut, mint ahogy a boltban teszik. Akkor minden rendben lenne, de ugye ez sajnos nem lehetséges.

– És mi a jó oldala ennek a vállalkozásnak?

– A jó oldala? Nagyon sok jó oldala van. A mi vállalkozásunknak az egyik legszebb oldala, hogy olyan kollégákkal tudunk együtt dolgozni, akikkel már családias a hangulat. Ez az egyik, a másik az, hogy sok klienst már évek óta ismerek, mivel nagyon régóta a szakmában vagyok. Ez baráti kapcsolatokat eredményez. Nagyon sok embert ismertem meg a munkámon keresztül és ez egy olyan dolog, ami az embernek örömet okoz. Embereket ismerhetek meg, főleg olyanokat, akikkel egy hullámhosszon vagyunk, vagy hasonló dolgokat csinálunk, mindig van téma, beszélgetni való, és ha régóta nem találkoztunk, öröm újra látni egymást. Többek közt ez is egy nagyon jó dolog a vállalkozásunkban. Ami még jó az az, hogy nagyon sok helyre eljutottam. Azzal, hogy itt dolgozom és az előző munkahelyemen is ezt csináltam, rengeteg helyre eljutottam. Tulajdonképpen az előző munkahelyemnek köszönhetem, hogy bejárhattam az egész országot és ez nekem nagyon nagy élmény volt. Szeretek utazni.

Még egy másik nagy öröm, hogy megélünk belőle. 🙂

Tulajdonképpen ez a közösség egy második családot is jelent számomra.

– A nagykárolyiaknak alternatíva az, hogy külföldre mennek dolgozni. A munkatársai közül sokakat visszatart a kiutazástól az, hogy egy családias légkörben dolgozhatnak?

– Én szeretném azt hinni, hogy igen. Azt tőlük kell megkérdezni, hogy tényleg így van-e.

Azt gondolom, hogy egy olyan munkahely, ahová szívesen jár be az ember, ahol barátok veszik körül és ahol kellemes a légkör, sokat számít minőség szempontjából. Nyilván pénzért dolgozunk, hisz abból élünk meg, de mindamellett nagyon fontos lenne az is, hogy amit csinálunk, ahová bemegyünk dolgozni, hogy ott szeressünk lenni, ne rossz kedvvel menjünk be, ne legyen rossz a hangulat. Nyilván nem érhet mindig fülig a szánk, mert itt is vannak gondok, de a jó hangulat nagyon fontos.

– Hogy éri ezt el? Akkor is ad szabadnapot, ha nem is kérik? 🙂

– Sokakat hallok, hogy „alkalmazottakként”, „munkásokként” említik az embereket, viszont nekem kollégáim vannak, akikkel együtt dolgozom. Én szeretném azt hinni, hogy ők is így tekintenek rám, nem úgy, mint egy főnökre, aki csak parancsolgat.

– Van esetleg egy nagyobb cél, amit kitűzött? Tervek, projektek?

– Nagyon sok elképzelésünk van. Nekem mindig az volt az álmom, hogy létrehozzunk valamit. Nagyon csodálom azokat az embereket, akik a semmiből tudnak alkotni. Az az álmom, hogy nekem is lehetőségem nyíljon egyszer arra, hogy csinálhassunk, illetve gyárthassunk valamit, amire büszkék lehetünk. Lehet, hogy ezek nagy szavak, de ezek az álmaink, és az álmokban lehet nagy szavakat használni. Ameddig ezt elérjük, egyéb dolgokkal kell foglalkozzunk, szeretnénk bővíteni a kínálatunkat, igyekszünk megtalálni az olyan gyártókat, beszállítókat, akikre hosszútávon tudunk számítani, akik jó minőséget tudnak biztosítani a mi vevőinknek. A működésünk alapelve az, hogy valami jót tudjunk kínálni az embereknek, jó áron.

– Ezen kívül karitatív rendezvényeket, továbbá kezdeményezéseket is támogatnak…

– Igyekszünk támogatni mindenkit, lehetőségeinkhez mérten. Nagyon sokan vannak, akik támogatásra szorulnak vagy támogatást kérnek, s mi igyekszünk mindenkinek segíteni, amennyire csak tudunk. Ezt szívesen és nagy örömmel tesszük. Nagyon örülünk, hogy támogathatjuk a nagykárolyi asztaliteniszezőket, akik hatalmas sikereket értek el, vagy Tamást, aki igazán jó sportember. Az Együtt, egymásért Alapítványt rendszeresen támogatjuk.

Nagyon szeretem a kutyusokat, minden hónapban igyekszem a menhelyre állateledelt vinni, szívemen viselem a sorsukat. 🙂

Nagyon tisztelem az olyan sportembereket, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy jó eredményeket érjenek el. Az állatmenhelyt és az ott dolgozókat, akik lehetőségeikhez mérten a legjobb körülmények közt gondozzák az állatokat. Rendszeresen támogatom a fotóklubot is, nagyon szeretem a fotókat, a nagykárolyi fotóklub tagjai pedig nagyszerű munkát végeznek.

Azáltal, hogy sokakat támogatunk, új barátságok kötődnek. Igazán büszke vagyok, hogy ilyen ismerőseim lehetnek.

– Mesélne a Free Wolves Spirit motoros társaságról?

– A nagykárolyi baráti társaság tagja vagyok, ez egy demokratikus közösség. Ez azt jelenti, hogy minden határozatot megszavazunk, tehát azt tesszük, amit a többség megszavaz.

Nagyon sok és jó élmény köt hozzájuk.

– Mi a helyzet azokkal, akik csatlakozni szeretnének? Nyitva áll az ajtó?

– Természetesen, minden további nélkül. Úgy érezzük, hogy egy nyitott baráti kör vagyunk, illetve szeretnénk azok lenni. Mindenkit szeretettel várunk, legyen motoros vagy sem, hisz nem ez a lényeg, hanem az, hogy egyetértsen azokkal a dolgokkal, amiket mi képviselünk.

– Mik lennének ezek?

– Hogy mik? A barátság, az együttlét, az emberi kapcsolatok ápolása. Mi ezeket az értékeket szeretnénk képviselni.

– Annak idején miért lett motoros? Hogyan vált azzá? Mennyire aktív motorosnak tartja magát?

– Nem motorozom naponta. Nekem nagyon későn lett motorom, tehát nem vagyok régi motoros, mint például a barátaim többsége, akik fiatalkoruk óta motoroznak.

Mikor először motorra ültem és megéreztem azt az érzést, amit a motorozás ad, kialakult bennem a vágy, hogy mindenhová motorral menjek, hogy messzire eljussak vele, csak az út legyen előttem.

Azóta minden évben elmegyek egy hosszabb útra. Ez jelenti a motorozásom velejét, de nyilván nagyon szívesen elmotorozom máshová is, hétvégenként, ahová csak tudok.

A munkám után a motorozásnak köszönhetem azt, hogy ennyi helyre eljutottam és hogy ennyi embert megismertem.

– Milyen rendezvényeket szervez a társaság a közeljövőben?

– A következő rendezvényünk a bobáldi bográcsozás lesz, hiszen a mozgássérült fiatalok minden évben ott táboroznak egy hétig.

Már harmadik alkalommal hívtak meg minket, s ez a látogatás abból áll, hogy elmotorozunk hozzájuk, ismerkedünk velük, valamint az aznap esti vacsorát mi biztosítjuk.

Idén több időt szeretnénk eltölteni ezekkel a fiatalokkal, ezért mi fogunk főzni nekik, s ezáltal már kora délutántól ott lehetünk velük.

– Hogyan zajlanak ezek a rendezvények? Élvezik a fiatalok, hogy igazi motorra ülhetnek?

– Igen, nagyon szeretik. Sokan ráülnek a motorokra, fotózkodnak velük. Sajnos motorozásra nincs lehetőség az útviszonyok miatt, de ennek ellenére mindig nagy élmény számukra az, hogy rájuk ülhetnek, illetve a közös beszélgetés. Eddig minden alkalommal velünk tartott Pașca Adrian és a zenekara, ezáltal egyéb szórakozási lehetőség is nyílt. Idén sajnos nem sikerült velük összeegyeztetni ezt a bobáldi látogatást, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hozzá tudunk járulni a szórakozásukhoz. Nagyon szeretek elbeszélgetni ezekkel a fiatalokkal!

Sok ember más szemmel néz a betegséggel élő emberekre és ez egyiküknek sem jó. Nagyon szomorú az, hogy az emberek nincsenek tudatában annak, hogy ezzel szegényebbek lesznek. Nem szabad másként tekinteni rájuk, hiszen akár egy egészséges emberrel is bármikor megtörténhet a baj, de attól még ugyanaz az ember marad. Szerintem mindenkinek rosszul esne, ha másként kezdenének el bánni vele, csak azért mert bármiféle gondja, baja van. Az ilyen emberek nagyon aranyosak, sokkal nyitottabbak, fogékonyabbak a szépségre, mint a teljesen egészséges emberek. Az egészséges embereket mindig elárasztják a gondok. A nehézségekkel élő emberek sokkal jobban tudnak örülni minden apróságnak, jobban tudják értékelni az élet kicsiny örömeit, dolgait. Szerintem ez nagyon szép. Annyira jó lenne ezt eltanulni tőlük…

– Milyen a többi motoros társasággal a kapcsolatuk? Igaz-e az a sztereotípia, hogy a motorosok nagyon barátságosak?

– Ez teljesen így van! Tény, hogy a motoros társadalom egy kicsit felhígult, mivel sok embernek lett motorja, az viszont igaz, hogy egy motorosnak a másik motoros bárhol segít. Bármerre is jár az ember, ez így van, és ez nagyon jó dolog!

Egyszer Magyarországon jártam, úgy alakult, hogy kifogyott a benzinem, és nem tudtam eltolni a motorom a benzinkútig. Ahogy néhány lépést tettem a legközelebbi benzinkút irányába, egy másik motoros észrevett és segített nekem. Fogalmam sem volt ki ő, mégis segített – és ez így van rendjén! Ha motoros vagy, a testvérem vagy. Egy ilyen találkozón pedig nem számít, hogy honnan jöttél, milyen nemzetiségű vagy, milyen elveket vallasz, mindenki összetartozik.

A motorosoktól eltanulhatnánk ezt az összetartozást, azt hogy valami összeköt minket embereket.

– Milyen rendezvényeket szerveznek jelenleg?

– A bobáldi látogatásunkon kívül minden évben megszervezünk a baráti társasággal egy szezonzáró bulit, illetve egy szezonzáró gurulást, melynek célállomása még nincsen meghatározva, továbbá a már hagyománnyá vált mikulás motorozásra is sor kerül.

– Melyik volt az eddigi leghosszabb távolság, amit megtett akár egyedül, akár barátokkal?

– Az én „rekordom” az első motoros kirándulásomnál született, amikor a horvát tengerparttól egy nap alatt hazajöttem, ami nagyjából 1120 kilométert jelent.

Egyik évben egy olyan túrát szerveztünk, melynek útvonala Szerbia–Macedónia–Görögország–az albán tengerpart–Montenegró–Horvátország–Bosznia–Magyarország–Románia volt. Ez volt az eddigi egyik leghosszabb útvonal, amit motorral tettem meg.

Antal-Juszel Ingrid Bernadett