Vasárnap, szeptember 16-án 17 órai kezdéssel a Károlyi-kastélyban néhai Lukácsovits Magda alkotásaiból álló retrospektív tárlatot nyitnak meg. A nagykárolyi születésű festőművész életrajzával szolgálunk.
(Nagykároly, 1933. január 8. – Memmingen, 2017. május 7.)
Lukácsovits Magda 1933-ban született Nagykárolyban, Lukácsovits József kelmefestő és Gindele Magdolna negyedik gyermeke volt. Elemi iskoláit szülővárosában végezte az Irgalmas Nővéreknél, majd a Piarista Főgimnáziumban. A szülői házban és az egyházi iskolákban kapott katolikus nevelés és teológiai műveltség egész életében és későbbi művészeti tevékenységében irányadó volt. Művészi tehetsége már kisiskolás korában megmutatkozott, de a viszontagságos politikai fejlemények számos követ gördítettek útjába, melyek a felsőfokú kiképzését és pályafutását akadályozták és nehezítették: A kommunista rendszer 1948-ban megszüntette az egyházi iskolákat, a szülők szabotázs vádjával börtönbe kerültek. 1949-ben az ifjú leányka beiratkozott a tanítóképző középiskolába, ám onnan 1952-ben kizárták, mivel kulák szülők gyermeke volt, egyúttal az ország valamennyi iskolájától eltiltották, még a városi kertészetbe sem vették fel napszámosnak. Testvéreivel együtt segédkeztek a szülők kékfestőműhelyében, amíg az állam azt is elvette a családtól.
Lukácsovits Magda ebben az időben fogott hozzá komolyabban a rajzoláshoz és a festéshez, Bogáti Sándor irányításával. 1953 nyarán rajzaival felkereste a Nagybányai Művészeti Líceum tanárnőjét, Agricola Lidiát. Az intézmény igazgatója, a híres szobrász, Vida Ghéza a hatóságoknál elérte, hogy különleges tehetségére való tekintettel hagyják figyelmen kívül Lukácsovits Magda kulák származását és engedélyezzék az iskolába való felvételét. Egy év után megszüntették Nagybányán a festészeti középiskolát; a tanulók Kolozsvárra lettek áthelyezve. Ott Lukácsovits Magda színjelessel érettségizett, ami feljogosította arra, hogy bármelyik főiskolai szakra vizsga nélkül beiratkozzék. „Egészségtelen” származása miatt mégis elutasították, és csak Miklóssy Gábor nevezetes festő közbenjárására engedték meg, hogy részt vegyen a felvételi vizsgán.
A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1955 és 1961 között folytatott tanulmányokat, hivatásos képzőművész diplomát szerezve. Államvizsgája után tanári állást kapott Vajdahunyadon; öt éven át tanított, előbb általános iskolában, majd a művészeti líceumban. A hatvanas években restaurálási tanfolyamokon vett részt Budapesten a Szépművészeti Múzeumban. Az itt kapott kiképzés segítségével közreműködött a Vajdahunyadi vár restaurálásánál, Erdély templomaiban számos műtárgyat (szobrokat, oltárképeket) megmentett a pusztulástól és később egy bajorországi templomrestauráló vállalatnál tudta tapasztalatait hasznosítani.
1966-ban házasságot kötött Hatzack Idmarral, aki mérnökként dolgozott a vaskapui vízerőmű építésénél. 1970-ig Magda is ott volt alkalmazva mint műszaki rajzoló, majd Kolozsvárra költöztek, közben két gyermeküket nevelték. Ez idő alatt a művésznő a gyulafehérvári, szatmári és aradi egyházmegyék területén különböző egyházművészeti feladatokat vállalt, amit a hatalom változatlanul rossz szemmel nézett. A család 1981-ben kivándorolt Németországba és Bad Tölzben telepedett le. Itt Lukácsovits Magda egy nagy templomrestauráló cégnél kapott munkát és műtermet; a plasztikától a freskók helyreállításáig nagyon sokoldalú feladatot látott el.
Mindig élethivatásának tekintette a műemlékek védelmét, az erdélyi kulturális javak megmentését; ezt a tevékenységét Németországba költözésük után is folytatta.
Nyugdíjazás után a férjével 1999-től 2012-ig Türkheimban, majd Memmingenben laktak. Többéves, türelemmel viselt betegség után, 84 éves korában, 2017. május 7-én adta vissza lelkét Teremtőjének. A türkheimi temetőben várja a feltámadást.
Lukácsovits Magda sokrétegű munkásságából két kiemelkedő elem érdemel külön megemlítést: a portréfestészet és az egyházművészet.
Főiskolás éveiből számos fej- és alaktanulmány, életkép származik. Már ott kitűnt kiváló karakterábrázolásaival. Több főpap portréját megfestette, melyek közül a legkimagaslóbb és legismertebb Márton Áron püspök arcképe. Kompozícióira harmónia és a finom színhasználat jellemző.
Harmadéves korában kezdett a freskófestészettel foglalkozni, először a Nagykároly környékén fekvő templomokban (Gilvács, Csomaköz), később egész Erdély területén. Falképeket és mennyezetképeket festett, melyek szenteket, történelmi személyeket, bibliai történeket, valamint a katolikus hit tanításait ábrázolták, a középkori „Biblia pauperum” értelmében. Erről maga így vélekedett: „Talán nem nagyképűség tőlem, ha azt hiszem magamról, hogy hazánkban én voltam az első, aki megpróbálta a festményeken közelebb vinni a vallási igazságokat a mai emberekhez, ezért is tértem el az addig megszokott, szentképeken és templomokban látható ábrázolásokon jellemző édeskés-giccses formáktól.”
A II. Vatikáni Zsinat által elrendelt liturgikus reform új művészeti tevékenységi területet nyitott meg előtte. Amíg művész kollégáinak többsége nem mert az egyháznak dolgozni, Lukácsovits Magda számos erdélyi és partiumi templomban tervezte meg az oltárterek újjárendezését, és azok új objektumokkal (szembenéző oltár, ambó, szediliák, gyertyatartók, keresztelő kutak – kőből, népi faragásos fából, valamint kovácsolt vasból) való felszerelését irányította. A tervezőmunkánál alapvető teológiai és művészettörténeti szakmai ismeretekre volt szükség, mert az egyház által előírt liturgiai elveket és az adott körülményeket, a templomok egyedi stílusát egyaránt figyelembe kellett venni, annak érdekében, hogy az új tárgyak szervesen illeszkedjenek a már létező berendezéshez és a templom építészeti stílusához. Dr. Vencser László volt gyulafehérvári teológiai tanár szerint „csodálatos módon tudta összekapcsolni a régit az újjal, a hagyományt a megújulással, a népiességet a modernséggel”.
Lukácsovits Magda pályafutását és művészi alkotómunkáját az Istenbe vetett mélységes hit, az egyház iránti töretlen hűség és az emberek iránti szeretet vezérelte. „Ha munkám a templomokban akár csak egyetlen embert is megindított, már nem volt hiába” – vallja a művésznő, aki a festőművészetben vitathatatlanul kimagaslót, maradandót alkotott, az egyházművészet terén pedig kétségkívül egyedülálló életművet hagy maga után.
Kiállításai:
Csoportos kiállítások: Indersdorf (1991), München (1999), Budapest (2002), Türkheim (2003, 2005, 2006).
Egyéni kiállítások: Türkheim (2003), Budaörs (2007), Ettringen (2008), Nagykároly (2008), Kolozsvár (2014), Gyergyószentmiklós (2015), Székelyudvarhely (2015), Memmingen (2016).
Az egyházművészeti alkotásai (falfestményei, valamint az általa tervezett liturgikus berendezési tárgyak) a templomokban állandó kiállításon láthatók.
You must be logged in to post a comment.