Fenyegetnek. No, (csak) utalás szintjén, ám mégiscsak. A „hibám” az, hogy közöltem a közösségi felületen egy hivatkozást, egy novemberi cikkem linkjét. Az írás arról szól, hogy 2019 végét is tűzijátékkal ünneplik meg Nagykárolyban.
Vannak ugye a lelkes „zöldek”. Szerintük egyenesen pénzkidobás erre költeni 25 ezer lejt – az önkormányzat döntéshozó-testületének tagjai ugyanis ennyit különítettek el erre a célra.
Alapvetően nem tudom megítélni, hogy szükséges-e a tűzijáték, avagy egyenesen káros.
Arra emlékszem, hogy pár éve már felmerült: halasszák el. Akkor a bukaresti balesetre való tekintettel indítványozták a sorozat megszakítását. Azonban a testületen belül nem tudtak többséget kialakítani a kezdeményezők – ugyanis előzőleg nem egyeztettek a többi frakció tagságával, azaz egészen nyilvánvalóan amolyan populista indítvány volt ez a részükről, a kezdeményezők sem akarták, hogy siker koronázza az elképzelésüket, hanem a többieket akarták „részvétlenséggel”, tűzijáték-pártisággal megbélyegezni.
A lényeg: amennyiben van támogatottsága egy ilyen indítványnak, a testület nem fog pénzt szánni erre.
Azaz ha ön úgy érzi, hogy nem szükséges Nagykárolyban tűzijátékkal köszönteni az új esztendőt, keresse meg a tanács tagjait, vagy legalább egyet közülük, és győzze meg. Minden bizonnyal felveti majd, hogy a 2021-est ne így üdvözöljék, hanem mondjuk fényfestéssel, lézershow-val. Bármivel.
Ha jól értem, a tűzijátékot sokan a kutyák okán ellenzik. Mármint azért, mert a petárdázás és a nagy hanggal kísért fényrobbantás megrémiszti az ebeket. Ezt én is tanúsíthatom. Történt ugyanis, hogy az egyik év első perceiben hazafele autózott egy ismerősöm a családjával. Egyszer csak egy kutyus bukkant fel a semmiből. Ugyan fékezett az ismerősöm, de hozzáért. Rögtön félreállt az ismerősöm (az esetleges félreértések elkerülése miatt mondom: mindössze 30-cal mehetett), és megnézte, mi lett a szegény kisállattal. Úgy tűnik, az „megúszta”, hogy úgy mondjam: kutya baja sem lett, hiszen nem volt sehol vér, hasonlónak sem találta semmi nyomát. Eltűnt. Gondolom, a kutya még jobban megrémült, és tovaszaladt.
Bár összességében szerencsésen végződött a „baleset”, ismerősöm számára is keserű szájízzel kezdődött meg az az év, hiszen ugyan ki szeret megütni egy ártatlan jószágot, ráadásul a gyermek is megijedt… Feltételezhetően a jószág számára még inkább keserű volt az az éjszaka: a semmiből óriási robbanások jöttek (mi, emberek ezt petárdának nevezzük), majd a semmiből, a nagy, mozgó fényességből valami megütötte. Feltételezésem szerint a kutya zavart viselkedésében a tűzijáték is közrejátszhatott. (De ehhez nem értek, talán nem…)
A szilveszteri zajcsapás amúgy ősi szokás, amely a hiedelem szerint távol tartja a gonosz, ártó hatalmakat az újévtől. Ennek megfelelően honos és helyénvaló szokás mifelénk. Ám minden bizonnyal meg lehet találni az optimális megoldást. Ellenben csak hőbörgés nélkül! Fenyegetőzések nélkül. És semmiképpen sem az ideit kell már elhalasztani, nem azoknak az ünnepét kell tönkretenni, akik szeretik a tűzijátékot. Ők ünnepeljenek így, a többiek másként. A lényeg: boldog új éve legyen mindenkinek.
Megyeri Tamás Róbert
You must be logged in to post a comment.