Politikus, mégis hisz abban, amit képvisel

Nagy Szabolcsot, a Szatmár megyei RMDSZ ügyvezető elnökét kérdeztük. Kíváncsiak voltunk arra, hogy menő politikusnak érzi-e magát, lefutja-e a kötelező tiszteletköröket a nagykárolyi RMDSZ kapcsán.

Lehetőséget is adtunk neki arra, hogy szépeket, magvas gondolatokat mondjon. Hogy megtette-e, ha kíváncsi, olvassa tovább…

– Kegyelmed most már menő politikus?
– Ha már az Anziksz is kíváncsi rám, akkor ez elképzelhető. Na, a viccet félretéve 2007 óta foglalkozom intenzíven politikával, előtte újságíróként ugyancsak a helyi és megyei önkormányzatok ügyei érdekeltek, mindig is kíváncsi voltam arra, ahogyan a választott tisztségviselők dolgoznak. Egyébként nem szeretnék köznyelvi értelemben vett „menő” politikus lenni, hiszen sokszor ez csak a népszerűségről szól. Hasznos politikusnak lenni, az talán egy értelmesebb cél.

– Mi az a tisztség, amit betöltve már menő politikusnak tartanád magadat? Kelemen Hunor menő?
– Szerintem ez nem tisztségfüggő. Ügyes helyi tanácsos is lehet „menő”, igaz, szűkebb körben ismert és elismert. Nem kell ehhez feltétlenül megyei vagy országos tisztség. Kelemen Hunor talán a legközvetlenebb országos politikus, aki népszerűséget úgy szerzett szervezeten belül és azon kívül is, hogy magát adva egyszerűen közvetlen volt. Közvetlenségéből adódóan könnyebben alakított ki személyes kapcsolatokat, így a különböző problémákra is jobb rálátása volt, mert könnyebben megnyíltak előtte az emberek. A gondok pontos ismeretével pedig ügyesebben kezelhette azokat, ezért szerintem nagyon hasznos politikussá vált az emberek szemében.

– Ha netán rosszakat válaszolsz, akkor elképzelhető az, hogy politikai értelemben kikapsz valakitől? Ki szokott dorgálni? Pataki Csaba? Kovács Péter ügyvezető úr?
– Úgy érzem, hogy megbíznak bennem azok, akiktől ilyen típusú számonkérést kaphatnék a Szövetségen belül. A legkomolyabb visszajelzések a szatmári emberektől jönnek. Ha eljut hozzájuk az üzenet, az, amit mondani akarunk, akkor ennek az eredményét is lemérhetjük. Ha az negatív, akkor az maga a dorgálás. De visszatérve az RMDSZ tisztségviselőire el kell mondanom, hogy a vállalt véleményekről gyakran konzultálunk, jó érzés, hogy a véleményem bizonyos kérdésekről az ő retorikájukban is gyakran megmutatkozik.

– Kit bírsz jobban? Hunort vagy Pétert?
– Hunor szövetségi elnökként rendkívül közvetlen, akárcsak Péter ügyvezető elnökként. Az RMDSZ struktúráin belül más és más témakörben kell velük, vagy a csapatukkal egyeztetni. Ezért mások az elvárások is velük szemben részemről. Ami a munkát illeti, szeretem, ha pontosan fogalmaz az, aki elvárásokat fogalmaz meg, aki tudja, mit kér. Ez mindkettőjük esetében rendben van. Más kérdés, hogy bírjuk-e azt, amit kérnek. Már csak a korukból kifolyólag is egyesszerűbben, könnyedebben lehet ezekről beszélni velük. Ez pedig nagyon hasznos.

– Nem akartál belém rúgni, amikor a részben rólad szóló időközi választás reggelén (nagyjából 5 órakor) Facebook-üzenetekkel bombáztalak?
– Nagyon intenzív volt a 2014 májusi kampány, de rengeteg emberrel sikerült beszélni, új véleményeket megismerni. Jó érzés volt, hogy sokan akartak segíteni, és sokan segítettek is. „Belerúgni” senkibe nem akartam, aki akkor tartotta velem a kapcsolatot, mert az előbb említett kategóriába tartozott. Segíteni akart, és ez jó érzés volt. Az emberek érezték, hogy nagy a tét, és mindenki a maga módján akart ehhez hozzájárulni. Inkább az volt nehéz, hogy ezeknek megfeleljek akkor. Te is ezek közé tartoztál és tartozol, jó érzés jó emberekkel jó ügyeken dolgozni.

– Óh, ez jól esik! Akkor mondj, kérlek, valami szépet az Anzikszról is.
– Jó, hogy úgy döntöttél keretet adsz a véleményednek. Szerintem amellett, hogy örömet okoz sok embernek olvasni az anyagokat, irányt is mutat. Manapság már nem olyan népszerű névvel vállalni a véleményed, pedig ez a legalapvetőbb jogaink közé tartozna. Sokan elbújnak az anonim kommentek világába, és lassan nem lesz arc, akivel lehetne vitatkozni, eszmét cserélni. Szerintem ez hibás út, de ez a kezdeményezés is egy lépés a normalitás felé. Sok sikert hozzá!

– Ki fogja eldönteni, hogy ki lesz az RMDSZ részéről a szatmárnémeti polgármesterjelölt?
– A szatmáriak szerintem már eldöntötték, látva az elmúlt évek kaotikus városvezetési munkáját, hogy váltani kell. Vissza kell térni a helyes irányhoz. Facebook-csoportokban, utcasarkokon rengetek véleményt hallani arról, hogy rossz irányba megy a város ügye, de a váltáshoz egy arc, egy jelölt neve kevés. Az lesz a jelölt, aki össze tudja gyűjteni és képviselni is tudja az emberek elvárásait és így valószínűleg meg is tudja nyerni a megmérettetést. Nem az a cél, hogy legyen az RMDSZ-nek egy polgármesterjelöltje, hanem, hogy a városnak legyen egy jó polgármestere és erős, tenni akaró tanácsa. A jelölt személyéről az RMDSZ testületei döntenek, de nem fognak szembemenni a szatmáriak véleményével. Olyanokéval, akik megoldásokat sürgetnek, és nem csak elégedetlenkednek. Meggyőződésem, hogy ezeket a véleményeket ma a városban csak az RMDSZ tudja összefogni.

– Mi a legjobb forgatókönyv a jövő évi helyhatósági tekintetében? (Kérlek, mondj neveket.)
– A legjobb az lenne, hogy ha az emberek újra ráeszmélnének arra, hogy ez az ő városuk, ez az ő megyéjük. Ők azok, akik irányítják a sorsukat. A legyintő, lesajnáló, lemondó magatartást félretennénk mindannyian, és kiállnánk magunkért, akár a szavazáson is. Elszámoltatnánk azokat, akik üres, légből kapott ígéretekkel dolgoznak. A legjobb az lenne, ha nem születnének nacionalista alapokon nyugvó, többpárti román szörnykoalíciók, mert nem lenne rá igény. Ha ez megvalósul, akkor a kompetenciák és a vállalt és megvalósítható célok alapján választanának maguknak polgármestereket, megyei vezetést az emberek.

– Mi a legrosszabb? (Ha nem mondasz konkrétumokat, nincs sok értelme ennek a beszélgetésnek.)
– A legrosszabb az lenne, ha mindez nem valósul meg. Ha az emberek továbbra is elfogadják és tényként kezelik, hogy a véleményük nem számít. Így egy maroknyi megtévesztett, vagy érdekeit védő ember döntene arról, hogy nekünk mi a jó. Ezt nem akarom, ezt nem akarhatjuk. Ezért kell őszintén beszélnünk egymással ezentúl is a reális igényekről, gondokról, lehetőségekről. Nagykároly például egy olyan település, ahol látszik, hogy jó gazdája van a városnak, ezt az embereknek is érezniük kell, és emellett kiállni. Azaz ott nyernie kell mindenképpen az RMDSZ-nek, ahol az eredmények ezt igazolják.

– Kérlek, tippelj: ki lesz 2016 után Nagykároly polgármestere? A 19 fős testületből hányan lesznek a Szövetség listájáról bejutók?
– A jelölt személyéről majd helyi szinten döntenek, de szeretném azt hinni, hogy Kovács Jenő továbbra is vállalja a munkát. Az elért eredmények csapatban születtek, neki szüksége van többségre a tanácsban, hogy a huhogókkal, a fejlődést politikai célból gátolni akarókkal szemben megvédje a nagykárolyiak érdekeit. Az elmúlt négy évben ez sikerült, sikerülnie kell a folytatásnak is. Szerintem ez csak akkor lenne veszélyben, ha az emberek nem éreznék ennek a tétjét, a veszélyét annak, hogy valami jó rossz irányba fordulhat.

– Amúgy biztos lesz Nagykárolyban „Szövetség”? És Szatmár megye egészében? Félsz attól, hogy a NDF külön indul?
– Huszonöt éve össze van kötve ennek a két kisebbségnek a sorsa a megyei politikai palettán. Hiba lenne azt gondolni, hogy ebben a tekintetben valami is változott. Ha valamitől félek ebben a kérdésben, az az, hogy azok, akik nem tisztelik sem az NDF, sem az RMDSZ által képviselt embereket ártani fognak közösségeinknek. Ennek egyik lépése az lenne, ha a külön indulást szorgalmaznák. A vesztesei ennek a szatmáriak lennének, és lennének bőven nevető harmadik fél táborában.

– Erdei D. István, Kereskényi Gábor helyében, illetve, hogy stílusosabb legyek, Silaghi úr helyében hogyan szavaznál (szavaztál volna) a kormányfőről szóló voksoláson?
– Ha annyi információm lenne, mint nekik az ügyről és a különböző jogi aktusokról, akkor talán tudnék erre választ adni. Szerintem ők nem a sajtóhírek és a média által felfokozott hangulat fényében szavaznak majd, ha lesz egyáltalán erről szavazás.

– A Helyi Tanács tagjának hol jobb lenni, Nagykárolyban vagy Szatmárnémetiben? Szerintem például menőbb ellenzékből okoskodni, hiszen előbb-utóbb beletrafálsz valamibe…
– A legnagyobb baj Szatmárnémetiben az, hogy a jelenlegi városvezetés elbagatellizálja a javaslatainkat, okoskodásnak titulálja, holott ezek nagyon is komolyan rávilágítanak a visszásságokra és az általuk elkövetett hibákra. Ebben néha a sajtó is partnere a polgármesternek. Az RMDSZ szatmárnémeti helyi tanácsosaival mi szeretnénk, ha nem kellene felemelni a hangunkat a költségvetés visszásságai kapcsán, a közpénz herdálása ellen vagy egyszerűen csak nem kellene felháborodnunk amiatt, hogy a polgármester már megint nem veszi figyelembe a helyi tanácsosok döntéseit. Az ellenzéki szerep nem kellemes. Ellenszélben kell küzdened azért, hogy a választott többség hibáiból valamit helyrehozzál a szatmáriakért. Ha pedig valamit sikerült jó irányba terelni, akkor vállalni kell azt, hogy lehet, a polgármester aratja le ennek a népszerűségi babérjait. Vállaltuk ezt a súlyt, mert megengedhetetlen dolgok történnek a megyeszékhelyen. Jobban szeretném, ha a dolgok rendben haladnának, mert akkor tudom, hogy nekem is, mint szatmárinak az ügyei rendben vannak. Sajnos ez korántsem így áll most. Az RMDSZ tanácsosai egyébként akkor is számon kérték a polgármestert Szatmárnémetiben, amikor az RMDSZ-es volt. Ugyanúgy, ahogy ez a megbeszélések során Nagykárolyban is megtörténik. Jobb most szerintem Nagykárolyban helyi tanácsosnak lenni, mert látják azt, hogy amit tesznek, az valóban hasznos azok számára, akik őket döntési pozícióba juttatták. Ez az érzés az, amit sajnos a szatmárnémeti PSD-s tanácsosok ebben a mandátumban nem nagyon éreztek, de csak a folyosókon, a magánbeszélgetésekkor merik elmondani, hogy szerintük a polgármesterük hibázik.

– A megyei RMDSZ valamilyen szinten nyomon követi a nagykárolyi politikai közhangulatot? Miért válik mindjobban úgynevezett frontvárossá ez a kisváros? A helyi PNL-t hogyan lehetne egy normálisabb politizálásra rávenni?
– A helyi PNL-t szerintem csak a saját belső megújulásuk és a nagykárolyi emberek ébreszthetik rá arra, hogy az általuk vett irány rossz. A lehetőségekhez mérten természetesen követjük és értetlenül állunk a tény előtt, hogy van, aki az ellenzéki politizálást csupán a folyamatos akadékoskodásban és a nacionalista érzések felkorbácsolásában éli meg.

– A családodnak már szóltál arról, hogy az elkövetkezendő évben nem sokat fognak otthon látni?
– A családom szerencsére nagyon megértő, és a támogatásuk nélkül nem is lehetne azt csinálni, amivel én foglalkozom. De tudják, hogy hiszek abban az ügyben, amit képviselek, így könnyebb számukra is az elfogadás. Igyekszem annyit a családommal lenni, amennyit csak lehet, de szerintem minden normális férj és apa úgy kell érezze, ez kevés, bármennyi is legyen a családdal eltöltött idő. Ők azok, akikkel feltöltődöm, köszönettel, és ezért hálával tartozom nekik.