Január 30-án indult a DAL 2021 műsora a Duna Televízión. A jubileumi, tízedik évad számos meglepetéssel várta a zenészeket és a nézőket. Különösképpen a Nagykároly és vidékieket, hiszen idén a mezőfényi születésű Tempfli Erik és partnere Hegedűs Bori Altató című dalukkal bejutottak a legjobb 40 produkció közé.
A fiatal művész és kedvese, aki nem csak magánéletében, de a szakmájában is partnere, exkluzív interjút adtak lapunknak. Erik és Bori mesélnek a közös munkáról, a dal születési körülményeiről és a terveikről a jövőre nézve.
– Meséljetek kicsit magatokról, mikor kezdtetek el zenéléssel foglalkozni? Kik terelgettek ezen az úton?
Erik: Engem, azt hiszem még kisgyerekként a mezőfényi katolikus templom orgonahangjának varázsa fogott meg először. Ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével, elkezdtem zongoraórákat venni Prógli Éva zenetanárnőtől. Rengeteget segített többek között még Szilágyi Gábor, a kántor, édesapám és nagybátyám, Feigi Jancsi is, aki a mai napig aktív zenész, illetve Szűcs Józsit is megemlíteném a mentoraim között, a nagykárolyi Művelődési Házból. De nagyon sokat köszönhetek Visnyai Csabának és Ági néninek is, akik ugye jelentős szerepet töltenek be Nagykároly zenepedagógiai életében. Nyolcadikos koromban, már tudtam, hogy nekem a zenélés lesz a hivatásom. Nagyot álmodtam és felvételiztem az Aurel Popp Művészeti Líceumba, majd még nagyobbat és jött a budapesti Kőbányai Zenei Stúdió. Talán mondhatom, hogy minden úgy alakult, ahogyan kisgyerekként megálmodtam.
Bori: Én úgy nőttem fel, hogy jó, igényes zene vett körül, a szüleim által. Először magyar népdalokat énekeltem évekig, majd később kanyarodtam a könnyűzene felé. Havas Lajos „Chico” volt pár évig a mesterem, tőle kaptam olyan alapokat, amikből ma építkezni tudok. És hadd említsem meg, hogy amióta ismerem Eriket, rengeteg új, jó zenével ismerkedtem meg a kapcsolatunk során, szóval ma Ő az, akiről úgy érzem, egyengeti az utamat és segítségemre van szakmailag is.
– Milyen kötődésed van Nagykárolyhoz és a vidékhez? Hogyan gondolsz vissza a szülőfaludra? Bori járt már erre? Ha igen, hogy tetszett neki a környék?
E: Tulajdonképpen Nagykárolyban születtem, mert a vidékbeliek ugye javarészt ott születnek, de születésem után Mezőfényen volt a családi fészek ahová hazavittek és ahol felnőttem, tehát mezőfényi vagyok. Bár már nem élek itt, mindig nagy örömmel gondolok vissza erre a csodálatos vidékre. Minden évben szervezek is egy koncertet idehaza, vendégművészekkel, barátaimmal, akik annyira szeretnek ilyenkor itt lenni, hogy általában vissza sem akarnak menni. A járvány miatt a tavalyi elmaradt, de remélem ebben az évben még tudjuk pótolni. A másik szívfájdalmam, hogy szintén a vírus miatt Bori nem tudott még velem hazalátogatni. Pedig nagyon vágyom már, hogy együtt sétáljunk Mezőfény nyugodt utcáin, vagy a Károlyi-kastély kertjében andalogjunk, beszélgessünk a híresen kedves helyi emberekkel, együnk finom fényi strudlit és koccintsunk a díjnyertes fényi borokkal.
– Milyen érzés volt mikor megtudtátok, hogy közös dalotokkal bekerültetek a DAL 2021 legjobb 40 dala közé?
E: Én éppen az Artisjus online díjátadójára készültem lélekben és persze amiatt is volt bennem egy drukk, aztán hívtak telefonon, de nem vettem fel, mert már csak pár perc volt kezdésig, aztán jött egy üzenet, hogy: „A DAL 2021 kapcsán kerestük”. Azonnal visszahívtam őket, mondták, hogy gratulálnak, én meg azonnal hívtam Borit. Ez a két dolog így egy péntek délután eksztázisként hatott rám.
B: Épp Győrben tartózkodtam, amikor Erik hívott a nagy hírrel. Éppen nem volt rajtam cipő, mivel egy cipőboltban voltam, szóval mezítláb ugráltam az üzlet közepén. Először fel sem tudtam igazán dolgozni.
– Miről szól az „Altató”, mi az üzenete? Mi ihlette a dalt, hogyan zajlott az alkotói folyamat?
E: Ez egy vágyódásból fakadó zene, amit még a járvány elején írtam Borinak, amikor két hónapig el lettünk választva egymástól. Nem volt komoly célja, egyszerűen csak egy szerelmes, kedves gesztus volt. Erre jött Bori részéről is egy kedves gesztus és meglepett élete első dalszövegével, amit erre a zenére írt. Ez egy nagyon személyes hangvételű, őszinte történet, ami lehet, hogy üzenni nem is akar…
B: …tényleg nem akar semmit se üzenni. Ez egy álomszerű történet, ami a mi történetünk Erikkel. Igazából csak dalban megírtuk, azt, amit megéltünk, hogy valami pozitív hozadéka is legyen annak a szörnyű két hónapnak. Persze nem erőszakosan akarva íródott, inkább csak úgy megszületett. És hihetetlen, hogy addig eljuthatott, hogy a Dal 2021-ben versenyezhetünk vele „Az év legjobb dala” címért.
– Mit jelent nektek a műsor, hogyan készültök rá? Szerelmespárként könnyebb a közös munka, vagy épp ellenkezőleg?
E: Én azt gondolom, hogy könnyebb párként ebben lenni, hiszen teljes értékű támaszt tudunk adni egymásnak. Szerencsések vagyunk, mivel nagyon szeretünk egymással dolgozni, szeretjük és tiszteljük egymást művészileg is. A közös munka nem mérgezi meg a kapcsolatunkat, sőt ez tesz minket igazán erőssé.
– A pandémia ellenére sikeres évet tudhattok magatok mögött, hiszen Erik elnyerte az Artisjus előadói díját is, mesélnél kérlek kicsit erről?
E: A mai napig nehezen tudom ezt elhinni, hiszen ez egy fontos szakmai díj. Nagyon nehéz évünk volt, szóval ez rengeteg lelki erőt ad a folytatáshoz. Szeretnék megfelelni, és méltó lenni ehhez a díjhoz, remélem sikerül.
– Számos híres művésszel zenélhettél/zenélhettetek együtt. Ki volt rád/rátok a legnagyobb hatással? Melyik a legemlékezetesebb koncertélményetek?
E: Én mindig is nagyon szerettem az LGT-t, Charliet, Katona Klárit, a magyar zenének ezt a részét. És a sors úgy hozta, hogy az Abrakazabra zenekarral gyakran játszunk Charlie-val, az LGT tagjaival pedig a „Zenevonat az LGT Sztárjaival” produkcióban állunk egy színpadon, ezek a koncertek nekem egytől-egyig mind nagyon emlékezetesek. Nagy mérföldkő volt még a jazzsztár Billy Cobham előzenekara lenni a Syrius Legacy-val a MOM-ban, vagy Tátrai Tibusszal játszani a Müpában. Ezen kívül mindig nagyon megható élmény számomra az évente Mezőfényen megrendezett koncertem, hiszen akkor úgy érzem, hogy visszaadok a szülőfalumnak valamit, amit ott, abban a közegben tanultam meg. Ezek mellett akár egy kis klubkoncert is emlékezetes tud lenni a barátaimmal.
– Mik a terveitek a jövőre? Milyen irányban szeretnétek továbbhaladni a zenei világban?
E: Én ezt a koncertmentes időszakot továbbra is szeretném az alkotásra szánni, Borival dolgozunk az új dalok megírásán és év végére szeretnénk egy lemezt. Nagyon várom, hogy újra koncertezhessünk, rettenetesen hiányzik a közönség, a zenekarok, a színpad, a turnébusz, a benzinkutak. Nagyon várom a visszatérést, közben sokat szeretnék foglalkozni dalírással, ezt a duó formációt építgetni és már nagyon szeretnék otthon is muzsikálni Nektek!
B: Fel szeretnék költözni Budapestre, ahol majd egy egyetemen tanulnék tovább. Mindenképp művészeti irányba… és persze szeretnék minél több jó dalszöveget írni, a készülőben lévő lemezünkre.
– Mit szerettek a legjobban a szakmátokban?
E: Elsősorban azt, hogy azzal foglalkozhatok hivatásszerűen, amit imádok: a zenével. Jó dolog érzelmeket közvetíteni, hatni az emberekre, dallamokkal és harmóniákkal kimondani a belső történések, amiket – én személy szerint – szavakkal nem tudok. Ezen kívül pedig szeretem a szakmám, mert izgalmas, színes, hisz nincs két egyforma koncert, szeretem a kollegáimat, mert mind-mind nagyon értékes, érzékeny emberek, és mindenki egy-egy külön világ. Mindenkivel másért jó játszani. Ezt már sokszor mondtam, de én imádok ebben a szakmában lenni.
– Mit tanácsolnátok azoknak a fiatal zenészeknek, akik bizonytalanok még, esetleg valamiért félnek belevágni a szakmába?
E: „ A félelem megöli a hitet”. Szerintem, aki tehetséges és érzi magában, hogy színpadra való az ne féljen, egyszerűen csak akarja foggal-körömmel. Nem könnyű út, hisz rengeteg áldozattal jár, rengeteg gyakorlással, munkával, néha kudarccal, de én csak azt tudom mondani, hogy mindenképp megéri.
Tempfli Erik és Hegedűs Bori Altató című dalára február 20-án szombaton, a Duna Televízió 20:35- től kezdődő A DAL 2021 műsorában lehet szavazni. Szurkoljunk együtt vidékünk egyik büszkeségének!
Lang Gyopárka
A cikk a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban jelent meg.
You must be logged in to post a comment.