190 éve született és 120 éve halt meg Nagykároly első közkórházi igazgató-főorvosa

190 éve született és 120 éve halt meg Nagykároly első közkórházi igazgató-főorvosa, dr. Áldor Adolf. Visnyai Csaba alábbi írása a Nagykároly és Vidéke térségi hetilap hasábjain jelent meg, Nagykároly első városi és közkórházi igazgató-főorvosáról.

Szeretjük a kerek évfordulókat, hogy megemlékezhessünk eseményekről, személyekről, nem mintha ezek nélkül nem lehetne ezt megtenni. A Nagykároly és Vidéke régi lapszámait böngészve ráakadtam két hírre: „A nagykárolyi nyilvános közkórház működéséről 1898. évben”1 valamint „Nemesség adományozás”2 kezdetű tudósításokra. A kettőben a kapocs: „Dr. Áldor Adolf Nagy-Károly városi és közkórházi igazgató-főorvos” neve. És ahogyan az lenni szokott: irány a világháló.

„Áldor Adolf dr.-Gyömrői Áldor Adolf, 1881-ig Adler (Gyömöre, 1831. augusztus 20. – Nagykároly, 1901. október 20.) Zsidó származású volt, Nagykárolyban tevékenykedett megyei főorvosként és kórházigazgatóként, a nemességet a nagykárolyi városi kórház vezetése körüli érdemeiért kapta. Cikkei jelentek meg csaknem az összes magyarországi, azonkívül több bécsi orvosi szakfolyóiratban. 1859-től rendes munkatársa volt az Orvosi Hetilapnak. Fia, Áldor Lajos (született Nagykároly, 1872. március 10.) Budapesten és Karlsbadban volt orvos, szintén több cikket írt hazai és főleg német orvosi lapokba.”3 Bár születésének évét bizonytalanság övezi – vannak akik 1832-t említenek, ez az évszám szerepel a sírkövén is- fogadjuk el, hogy 190 éve született és az már egyértelmű dátum: 120 éve temették el.

A kórház 1898. évi működéséről pontos és érdekes kimutatást kapunk a beszámolóban, megtudjuk az intézmény személyzetének neveit és beosztását is: Dr. Áldor Adolf igazgató-főorvos, Dr. Dobi Zsigmond másodorvos és ellenőr, Dr. Sternberg Géza másodorvos, Nagy Elek gondnok és pénztárnok. A kórház rendes szolgálatában állt: egy felügyelő ápoló, egy ápoló, egy főápolónő, három ápolónő, egy bába. Mindez 962 betegre az említett évben.

Az igazgató-főorvosról többet tudunk meg a halálakor közölt nekrológból: a Győr vármegyei Gyömörő községben született (a nekrológ szerint 1832-ben), édesapja kereskedő volt. „Középiskolai tanulmányait Győrött kezdte meg, de betegség miatt félbe kellett szakítania, így érettségi vizsgáit csak 1855 őszén tette le. Ezt követően a budapesti egyetemen az orvosi tudományok hallgatására iratkozott be, s lankadatlanul szorgoskodva, 1860. november 4-én orvostudorrá avattatott s ugyanazon év december 12-én sebésztudori oklevelet nyert. A szülészetben és gyermekgyógyászatban is különleges kiképeztetést nyert. Orvosi gyakorlatát városunkban kezdette meg, hol kifogástalan modorával, nagysikerű gyógyeredményeivel csakhamar köztiszteletet és nagykiterjedésű klientúrát szerzett s a lakosság bizalma őt csakhamar városi főorvossá választotta s 1869-ben a 12 ággyal berendezett városi kórház igazgatása is reáruháztatott, mely tisztséget élete végéig viselte is. Az ő működésének tulajdonítható, hogy 1885-ben – a már ekkor 60 ággyal rendelkező kórházat – a belügyminiszter közkórházi jelleggel ruházta fel. Kórházi működése alatt különösen a sebészet terén ért el rendkívüli sikereket. Sokoldalú elfoglaltsága mellett a szakirodalom terén is működött. Egyes tudományos értekezései az „Orvosi hetilap” és „Gyógyászat” című tudományos folyóiratokban láttak napvilágot. Mint magánember is részt vett társadalmunk minden mozgalmaiban s vezető, irányító szerepet vitt. Hosszú életén keresztül igyekezett embertársai szenvedéseit enyhíteni s a szegények ingyenes gyógykezelése, ezeknek mindenkori háláját biztosította számára. Hazafias érzésének egyik jele az volt, hogy eredeti „Adler“ nevét Áldorra magyarosította. Érdemdús működése a felsőbb körök figyelmét is magára vonta. Ő felsége a király kegye is megnyilatkozott irányában, midőn 1899-ik év május hó 22-én kelt legfelsőbb kéziratával őt a magyar nemességre emelte s neki és törvényes leszármazóinak a „gyömörői” előnevet adományozta. 1864-ben nőül vette Rooz Lujzát, Rooz Salamon nagykárolyi birtokos leányát, kivel a legboldogabb és legpéldásabb családi életet élte s házasságából négy leány és egy fiúgyermeke származott, kik mindannyian előkelő társadalmi állást töltenek be. És ennek a tevékeny, áldásdús életnek vetett a halál véget.”4

Temetése 1901. október 22-én volt az izraelita temetőben. A temetési szertartást Fürth Ferenc főrabbi végezte.

Gondolatban helyezzünk el egy emléktáblát tiszteletünk jeléül a régi kórház még álló épületére!

Könyvészet:

1. Nagykároly és Vidéke, 1899. június 1., 22. szám, 1. oldal

2. Nagykároly és Vidéke, 1899. június 1., 22. szám, 2. oldal

3. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ldor_Adolf

4. Nagykároly és Vidéke, 1901. október 24., 18. évf., 43. szám, 2-3. old.

5. A nagykárolyi korház történetéről lásd: Borovszky Samu-Ujfalussy Amadil: Magyarország vármegyéi és városai (Szatmár vármegye, Nagykároly-A városi korház)

Visnyai Csaba írása