„Én is így hívom: a zöld ház. Azt gondolom, hogy számunkra tényleg egy másfajta életet jelent, ami a zöld házban történik, amivel eddig még nem foglalkoztunk, csak mióta megvan ez a szociális központ”. Tukacs Irénke, a Nagykároly-Belvárosi Református Egyházközség tiszteletesasszonya örömmel válaszolt az Anziksz kérdéseire.
– Mikor készült el a központ?
– Idősek és Ifjak Napközi Otthona a pontos elnevezése, és egy uniós pályázat révén, tulajdonképpen 2008 őszétől működik, azóta én – önkéntes alapon – felvállaltam, hogy hátrányos gyermekekkel foglalkozzunk, akik iskolába járnak, és utána jönnek ide, amikor kapnak ebédet, és segítünk nekik, főleg a tanulásban.
Ez egy EU-s pályázat, amit 2009-ben adtunk le, de már előtte működött a központ, önkéntes alapon. Nekünk, akik részt veszünk a működtetésben, felsőfokú pedagógusi végzettséggel kell rendelkeznünk. A központ felszentelése 2011 novemberében történt meg.
Az első évben húsz gyermekkel működtünk. Nagy feladat az egyházközségnek, hogy ezeken a rászorulókon tudjunk segíteni. Én tényleg nagyon szívesen csinálom, mindenféle rendezvényen ott vagyok.
Aktivitásnak folyamatosan kell lennie, a hivatalos közleményben megjelennek az új törvények, ezeket követni kell, ellenőriznek minket.
Igény is van arra, hogy legyenek számukra összejövetelek, és érezzék jól magukat, ami nagyon fontos.
Vannak az idősek is, akik reggel 10 órától tartózkodnak itt este 6-ig. Ők azért jönnek el, mert szükségük van a társaságra, és egész szép kis barátságok alakultak ki, és nagyon jól érzik itt magukat. Rengeteg programot szervezünk nekik is, névnapokat, születésnapokat is ünneplünk, meleg ebédet is kapnak, igény szerint. Közösségformáló az, ami itt működik.
Mostanra már 40 gyermeket írattak be.
Egy alkalmazottunk van, Nagy Arnold, aki lelkiismeretesen végzi a munkáját. Nyolcan dolgozunk itt önkéntesként, tulajdonképpen én vezetem, a férjem az, aki a pályázatért felelős, és bejár két orvos is, dr. Lovász András a gyermekekhez és Lakatos doktor úr az idősekhez.
– Milyen programokat tartanak?
– Gyakran megyünk kirándulni is – tavaly például Nagyváradon voltunk –, de télen is szoktunk ünnepelni, szinte minden héten kitalálunk valamit. Így sokkal közelebb kerülnek egymáshoz és az egyházhoz is. Ez sem egy elhanyagolható szempont. Mert ha ide eljönnek, akkor valószínű, hogy eljönnek az istentiszteletre is.
A gyerekek részt vesznek a templomi rendezvényeken is.
Úgy van kialakítva a zöldház, hogy a földszinten vannak az idősek, az emeleten pedig a fiatalok. Fent van a mosdó, a tantermek, a számítógépes terem, ahol korcsoport szerint vannak elosztva. Semmi sem kötelező, kinek mihez van kedve, azt csinál. A fő szempont, hogy jól érezzék magukat.
Rengeteg kézműves-foglalkozás is van, így fejlődik a kreativitásuk is.
– Hogyan jött az ötlet, hogy felépítsék a központot?
– Ami engem nagyon régóta foglalkoztat az az, hogy láttam a rászoruló gyermekeket, és hogy mennyire fontos lenne az egyháznak egy ilyen szeretetszolgálat. Ez tényleg nagyon fontos feladat. Hogy felvállaljuk a problémáinkat, hogy tényleg egymás terhét hordozzuk. Mint egy bűvös kör. Nem igazán tudnak kitörni, főleg a gyermekek, akik azt fogják csinálni, amit látnak a családban. Még ilyen korban alakítható, tanítható, formálható a személyiségük, amihez mi is nagyban hozzájárulunk. Egy csomó apróságra megtanítjuk őket. Az ötlet tehát az, hogy segítsük őket.
Nagyon jó dolog az, hogy hogyha van egy hely az egyházközségben, ahová az idősek is eljárhatnak, és közösségben tölthetik az idejüket, és hasznosan telik az idejük is.
Tulajdonképpen vallási hovatartozásra való tekintet nélkül foglalkozunk az emberekkel. Bárki, bármikor jöhet, és ezt ki is használják.
– A gyülekezet hogyan fogadta az új épületet?
– Csak pozitív visszajelzéseket hallunk, a gyülekezet is bekapcsolódik az idősek programjába.
Önkormányzat-egyházközség pályázott, és egy partneri kapcsolatot alakítottunk ki. Anyagi támogatást kaptunk az önkormányzattól egészen tavalyig, aztán változtak a törvények, és már nem kaptunk támogatást, ezért az egyház teljesen saját erőből tartja fent a központot. Ez nem egy egyszerű dolog, mert elég nagy az anyagi ráfordítás, de elenyésző ahhoz képest, hogy miket végezhetünk el. Semmi nem történik velünk véletlenül, mert az egyházközség fenn tudja ezt tartani.
– Hogyan készülnek a húsvétra?
– Kézműves-foglalkozásokat tartottunk, körülbelül 50-60 gyermek vett részt, tavaszi foglalkozások voltak. Húsvéti dekorációkat készítettünk, amivel szebbé tesszük a környezetet, ettől jobban érezzük magunkat, ha saját készítésű alkotásaink vannak. Ez működik folyamatosan, tavasztól vannak kézműves-foglalkozások. Teljesen nyitottak vagyunk, bárki jöhet.
– Milyen tervek vannak a jövőre nézve?
– A központot öt évig kell működtetni, de utána is működni fog más kereteken belül, de ugyanígy. A keretek azért lesznek mások, mert nem egy pályázatnak kell megfelelni. Nagyon fontos a szeretetszolgálat. Nem fogjuk bezárni, ezt folytatni kell. Gyermekekkel és idősekkel is. A tervekről ennyit tudok elmondani, ezek még nem konkretizálódtak, de egyre többet foglalkozunk ezzel is.
– Nagyon szépen köszönöm!
– Mindenkinek nagyon áldott ünnepet kívánok!
„Én vagyok a feltámadás és az élet” (János 11,25)
Berei Csenge Bernadette


You must be logged in to post a comment.