A csapatmunka a fontos

Leitner Róbert Attilával, a nagykárolyi RMDSZ tanácstagjával beszélgettünk. Részben a politikáról, de talán még inkább arról, hogy „hogy mit képviselek? Szerintem a nagykárolyiakat. Nem tartom fontosnak elmondani, felsorolni a személyes munkámat, hogy milyen bizottságban dolgoztam vagy milyen határozattervezetet nyújtottam be, hisz itt csapatmunka van, közös a cél, ez pedig a városunk jobb, szebb, biztonságosabb jövője.”

– Miért gondolkodol azon, hogy jelöltesd magadat tanácsosnak? Miért éppen rád lenne szükség továbbra is Nagykároly megyejogú város önkormányzati döntéshozó-testületében? Mi az az érték, amit képviselsz?

– Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem politikai ambíciók vagy törekvések vettek rá arra, hogy ezt az utat járjam. Számomra a városom fontos, ahol születtem, nevelkedtem, amit szerettek, és most a gyermekemet is itt nevelem. Nyolc évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy az ötleteim hasznosak lehetnek a város számára, de ezeket egyedül nem lehet megvalósítani. Ehhez szükség van egy csapatra, ami támogatja ezeket, hozzátesz és segít a megvalósításban. Ebben az időszakban sok minden megváltozott bennem. Sokan ismernek és így rengeteg különböző véleménnyel van lehetőségem találkozni. Ettől még fontosabbá és felelősségteljesebbé vált számomra ez a munka, hisz továbbíthattam a közösség által kapott információkat, kéréseket, észrevételeket, annak reményében, hogy ez mindannyiunk számára gyümölcsözővé váljon.

Hogy mit képviselek? Szerintem a nagykárolyiakat. Nem tartom fontosnak elmondani, felsorolni a személyes munkámat, hogy milyen bizottságban dolgoztam vagy milyen határozattervezetet nyújtottam be, hisz itt csapatmunka van, közös a cél, ez pedig a városunk jobb, szebb, biztonságosabb jövője.

– Hogy eleve gondolkodol ezen, arra utal, hogy van elhívatottság-érzeted. Akkor mi tart vissza?

– Semmi, ez a saját vállalásom. Ezért vállalom a velejáró dolgokat is: kevesebb szabadidő, egy kis sértegetés, negatív lehúzások, de ez ezzel jár. Hiszek abban, hogy az eredmények önmagukért beszélnek.

– A Romániai Magyar Demokrata Szövetség „újratervezésre” szorul. A legutóbbi kongresszus el is határozta ezt. Régóta dolgozol az RMDSZ-ben. Belülről is átlátod a szervezetet. A változtatásnak melyek a sarokpontjai? Melyek a prioritások szerinted?

– Az ember életben sokszor újratervez. Van, hogy ezt tudatosan teszi, megtervezi, és van, hogy a külvilág hatása rákényszeríti a változást. Mint helyi szervezetnek, nekünk az itt élő emberek a fontosak, az ő véleményük az elsődleges, érezniük kell, hogy hozzánk bizalommal lehet fordulni, érdekeink közösek, legyen szó a városfejlesztésről, kultúráról vagy oktatásról. Persze fontos szerepe van a felső vezetőségnek is ebben, hisz sok mindenben ők hallatják a hangunkat, a közösség hangját.

– Békés és további fejlődést ajánl a lakosok figyelmébe a jelenlegi városvezetőség. Ugyan a mindennapokban békés város Nagykároly, ám néhányan törekszenek a feszültségkeltésre. Miként vélekedsz erről? A fejlődés kapcsán pedig, kérlek, szólj arról, hogy az elmúlt négy évben megvalósultak közül hozzád melyik áll közelebb: a megújult korzó, a színház, a kastélykert, az új városháza, a művelődési központ?

– A feszültség csak feszültséget generál és elveszi az időt és az energiát a fontos dolgoktól, a munkától. Konstruktív vitára szükség van, ez megoldásokhoz vezethet. Ideje volna megérteni, hogy a város érdekeit nem a politikai erőfitogtatás viszi előre, vagyis nem az a fontos, milyen hangosan tudunk beszélni, hanem hogy mit teszünk le az asztalra.

A városunkban megtörtént felújítások közül nem tudnék egyet kiemelni, és azt mondani, hogy ez a kedvencem. Számomra mindegyik fontos és hasznos, egyik kiegészíti a másikat. Remélem, még sok szép dologgal bővül városunk a jövőben. Titkon remélem, hogy lesznek majd unokáim, akik büszkén fognak beszélni Nagykárolyról.

Egy ismerősöm poénos mondását idézném: „Minden út Rómába vezet, de Nagykárolyon keresztül”.

Megyeri Tamás Róbert