A jó hangulat mindennek az alapja

Bíró István Ferenc a Nyíregyházi Egyetemen tanít. Emellett a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület tanítóinak is lelkes tagja. Egy próbán jártam: mindenki vidám volt, és hamar megtanulták, amit aznapra terveztek.

– Hány gyerek tanul furulyázni?

– Csoportonként átlagosan 4-5 fővel számolhatunk, és öt csoportunk van. Ez azt jelenti, hogy nagyjából húsz gyermek tanul furulyázni. Az utolsó csoportban felnőttek tanulnak, létszámuk változó, hiszen a felnőttek elsődlegesen a gyermekeik fejlődésére koncentrálnak, ami miatt saját hobbijuk kicsit háttérbe szorul.

2

– Milyenek a nagykárolyi gyerekek? Lelkesek? Könnyen tanulnak?

– Ha arra a jelenségre hívom fel a figyelmet, hogy egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összesen nincs annyi népi furulyás, mint Nagykárolyban, akkor mindent elárulok. Ez persze javarészt Székely Sárának köszönhető, aki kitartó lelkesedésével hétről-hétre terelgeti mind a diákokat, mind a tanárokat. A tanuláshoz minden adott Nagykárolyban, amiről egy tanár álmodhat. Vannak lelkes tanulni vágyók – ami a legfontosabb –, akik nyitott szívvel hallgatják egymást és bennünket, vannak kiváló hangszereink, és köszönhetően az iskolának van egy helyünk is, ahol tanulhatunk.

– Mit gondolsz, a jövőben ők is folytathatják a munkát?

– Erre nagyon nehéz válaszolni, de ha így lenne, akkor nagyon boldog lennék. Egy tanítványnak átadni a stafétát mindig nagy öröm. Van is kiszemeltem erre a feladatra. 😉

– Mit tanultok mostanában?

– Tanulásunk témáját mindig befolyásolja valami. Vagy egy közelgő ünnep, vagy esemény, de időnként egy-egy tárgyi fejlesztés is hat a munkánkra. Most is így van, hiszen hamarosan egy moldvai dobbal gazdagodhat az egyesület, ami azt jelenti, hogy újabb lehetőségünk nyílik a kamarazenélésre.

– Mi történt az adventi családi nap óta?

– A családi nap óta is töretlenül tanulunk, hiszen mindig kapunk újabb feladatokat, amiknek igyekszünk eleget tenni. Jelenleg éppen az énekesekkel készülünk egy közös fellépésre, mely március 7-én lesz.

– Szerinted megszerethető a népzene, ha a gyerek nem ebben a közegben nő fel? Mi az általános tapasztalat? És a nagykárolyi?

– Hiszem, hogy igen. Ha nem így lenne, nem tanítanék. A tanítási órák alkalmával igyekszem olyan hangulatot, környezetet teremteni, ahol a gyermek jól érzi magát. Ezt tartom a legfontosabbnak. Ha a gyermek jól érzi magát, akkor szereti az órán látottakat, hallottakat is. Folyamatosam „csak” játszunk, rajzolunk, éneklünk, furulyázunk. Úgy érzem, hogy szeretik a gyerekek, amit csinálnak, és én is nagyon szeretem. Valahogy csak beszippantjuk ezt a kultúrát. Nem feszülünk rá. Így van ez Nagykárolyban is.

– Milyen nálunk tanítani?

– Nagyon szeretek Nagykárolyban tanítani, remélem, hogy sokáig lesz is lehetőségem maradni. Rengeteg élményt kapok a gyerekektől, a szülőktől, ami nagyon jól esik. Már a határon is tudják, hogy mikor érkezem, és hová tartok. Jól érzem magam és remélem, hogy a gyerekek is sokat gazdagodnak a népzene által.

– Mik a jövőbeli tervek?

– Sok munka áll még előttünk. Szeretném, ha a táncegyüttessel közösen is tudnánk produkciókat létrehozni. Ha a gyerekek be tudnának állni kísérni táncos társaikat. Az nagyon szép lenne…

Berei Csenge Bernadette

3