Kiss Ildi Éva kémiatanárral, a nagykárolyi Elméleti Líceum szaktanárával Végh Balázs arról beszélgetett, hogy a pedagógusi munka kihívás, a tanárnak pedig mindig hitelesnek kell maradnia.
– Tudósok egy csoportja bebizonyította, hogy minden pedagógus azért választotta ezt a pályát, mert volt legalább egy olyan tanára, akitől félt diákkorában. Önnek vannak hasonló tapasztalatai? Esetleg ellenpéldát tudna mondani?
– Sosem féltem a tanáraimtól, inkább azt mondanám, tanultam tőlük, volt néhány ikonikus tanárom: például a magyartanárnő, a matektanár…
A matektanárom egyik kedvenc mondása hatott rám: nem tudom a siker titkát, de tudom a bukásét – mindenkinek megfelelni.
– Miért választotta ezt a pályát, és milyen volt az az út, amely során tanárrá vált?
– Mindig tanár szerettem volna lenni, diákkoromban is szerettem hallatni a hangom, az út egyszerű volt és egyenes, mármint a tanári pálya felé, ám azt sosem gondoltam volna, hogy Nagykárolyban kötök ki, mindig a nagyvárost és a nyüzsgést szerettem.
– Úgy hírlik, a tanári pálya az utóbbi évtizedekben nem igazán népszerű. Azt terjesztik, azoknak való, akik nyugdíjas állásra vágynak, és aránylag alacsony fizetéssel is beérik. Mit gondol, ez a szakma igazából hivatás vagy éppen olyan pénzkeresési lehetőség, mint bármilyen más állás?
– A közvetlen környezetemben azt látom, hogy sok fiatal választja ezt a pályát és a kollégák közt is rengeteg a lelkes fiatal. Ez a szakma hivatás, a jó tanár szívvel-lélekkel teszi a dolgát, utat mutat. A jó tanár felkészít és életre nevel.
– A gyerekét szívesen irányítaná a pedagógusi hivatás felé?
– Gyermekemet, mint ahogy más gyermekét sem, nem befolyásoltam. Az élet hosszú, az volna a jó, ha mindenki olyan szakmát választana és csinálna, amit szeret, amiben kedvét leli, hogy ne érezze a terhet, a kényszert. Sokkal inkább élvezze a játékot, a jól végzett munka örömét.
– „Ezek a mai gyerekek, bezzeg a mi időnkben!” – halljuk szinte naponta. Valóban más a ma felnövő ifjúság, mint a korábbi nemzedékek? Mi a legjobb bennük?
– Ezt a mondatot így sosem használom, azt hogy milyen volt a mi időnkben azt igen, szoktam mesélni…
Ezek a mai gyerekek csodaédesek, okosak, rengeteg dolgot már jobban tudnak, mint mi. Más a világ, mások a lehetőségek, mások az elvárások, és én mindig azt tapasztalom, hogy ha hiteles vagy előttük, hisznek neked, motiválhatók és szinte vakon követnek. De nagyon fontos nekik az, hogy hiteles személyiség legyél.
– Ha önvizsgálatot tartana, mit emelne ki, mint a legnagyobb szakmai hibáját?
– A tantárgyamat kellő szeretettel és szakmai alázattal közelítem meg, azonban a kémia nem könnyű, legalábbis egy ideig nem. Kell egy bizonyos határozottság és kényszer részemről, amíg beindul a gépezet, megkövetelek dolgokat: például a házifeladatot. Néha ez soknak tűnhet, de az idő és az eredmények mindig azt igazolják, hogy a bevált módszereket nem szabad feladni.
– Mit tart a legfontosabb pedagógusi erényének?
– Az egyetem befejezésekor egyik kedvenc tanárom azzal indított utunkra, hogy egy jó tanárnak alig kell többet tudnia, mint a diáknak, de a tudását tökéletesen át kell tudnia adni a fiataloknak. Úgy érzem nekem ez sikerült, a tudás átadása szerintem nagyon fontos a munkánk során.
– Milyen saját módszert alkalmaz tantárgya (az Ön által irányított foglalkozás) megkedveltetésére?
– A diák annak tanul, akit szeret és elfogad, a diák azt tanulja szívesen, amit ért. Igyekszem megszerettetni és megértetni a kémiát, igyekszem a logikáját átadni a diákoknak, hogy szilárd alapjuk legyen és tudjanak építkezni.
– Ön szerint mennyire befolyásolhatja egy tanár munkája a tanítványai jövőképét?
– Meglátásom szerint, a jó tanár jó munkája nagymértékben befolyásolhatja a tanítványai jövőképét.
– Tanít más tantárgyat is, mint ami szorosan a szakterületéhez kapcsolódik?
– Neeeeem, bár egyszer próbálkoztam a fizikával. Rengeteget készültem azokra az órákra, viccesen mondogattam is, hogy elképzelhető én egymagam többet tanultam, mint ők közösen…
– Hogyan lehet a mai gyerekeket fegyelmezni, ha kell-e egyáltalán őket?
– Fegyelmezni mindig kell, néha még mi felnőttek is fegyelmezzük magunkat, vagy minket fegyelmeznek. Én szeretem a rendet és fegyelmet, szeretem a szemkontaktust, szeretem, ha a diák figyel, és aktívan részt vesz az órán. Az esetek többségében ez jól működik az óráimon, de az is előfordul, hogy kiengedem a hangom.
– „Az élet a legjobb iskola, csak a tandíj magas” – tartják. Mire is készít fel akkor az ingyenes oktatási rendszer?
– Nem mindig tudok azonosulni az ingyenes oktatási rendszerrel, inkább arról beszélnék, mire szeretném én felkészíteni a diákokat. Nekünk, tanároknak, pedagógusoknak, iskolánknak az a szerepünk, hogy hídként álljunk a gondtalan gyermekkor és a nagybetűs ÉLET között. A magam részéről azon vagyok, hogy emberként, kémiatanárként felkészítsem őket.
Minden lehetőséget nem lehet számításba venni az életben, de ha agyilag felkészültek vagyunk, akkor sok mindent képesek vagyunk megoldani. Nem véletlen, hogy Mengyelejev álmodta meg a periódusos rendszert és nem egy szakács. Hogy miért? Mert az ő agyát foglalkoztatta a tábla, így a megoldás egyik nap egyszerűen kipattant a fejéből, miután felébredt álmából.
– Az intézményen kívül, a katedra és a napló nélkül, azaz a hétköznapi életben is pedagógusként viselkedik, vagy el tud vonatkoztatni?
– Ez nagyon jó kérdés… Egy idő után az ember azonosul a tudattal, hogy a pedagógus nemcsak azzal nevel, amit mondd, hanem azzal is, amit tesz, vagy éppen nem tesz. A hétköznapi életben is azt vallom, hogy tanuljunk, míg van rá lehetőségünk, hiszen a tudásunk és viselkedésünk minősít bennünket.
– Milyen jótanáccsal tudna szolgálni a most pályára lépő fiatal pedagógusoknak?
– Folytonosan képezzék magukat, hiszen csak így tudnak lépést tartani a korral. Ne vigyék túlzásba a munkát. Töltsenek minél több időt a családdal és a gyerekeinkkel, mert ezek a pillanatok felbecsülhetetlenek. Hagyjanak fel azzal a munkával, mely nem biztosít számunkra sikerélményt és megélhetést. Ha mégis megmaradnak ezen a pályán, akkor szeressék a diákokat, végezzék munkájukat szívvel és lélekkel, végezzenek önkéntesmunkát.
Kérdések: Végh Balázs