Sokan csak ámulva nézünk bizonyos kikapcsolódási lehetőségeket, de belevágni már csak azért sem merünk, mert úgy érezzük, nekünk biztosan nem menne olyan jól. A jóga lényege azonban pontosan az elfogadás, a megértés és az igazi pozitív érzékkel járó kikapcsolódás.
Ennek kapcsán beszélgettünk Farkas Kinga nagykárolyi jógaoktatóval, aki épp az elmúlt hétvégén szervezte meg a második Nagykároly és vidéki jógatábort a mezőfényi vadászkastélynál.
– Mesélj kicsit magadról, hogyan terelődött az életed a jóga felé?
– Egy kis szatmár megyei falucskából, Pettyénből származom. A középiskolát Szatmárnémetiben, az egyetemet pedig – filozófia szakot – Nagyváradon végeztem. Ott éltem 15 évet az életemből. Ott ismerkedtem meg a jóga gyakorlásával is, hazaköltözésem előtt körülbelül három-négy évvel. Azt éreztem akkor, hogy szükségem van valamire, ami feltölt, lenyugtat, hiszen nagyon pörgős volt akkor az életem, muszáj volt valamerre lépjek, hogy kicsi nyugalmat találjak önmagamban. Ezért kezdtem el járni Csepregi Jankához jógaórákra. Ő volt az, aki inspirált engem erre a pályára, ahogy láttam, hogy ő milyen átéléssel dolgozik, egyből éreztem, hogy nekem is ezt kellene csinálnom. Csak sajnos önbizalmam nem volt elég hozzá. Aztán a mesterem, dr. Őrlős Gábor is nagyon sokat támogatott ebben az útban, ő volt az, aki bíztatott, hogy merjem vállalni önmagam, hogy igen, én ezzel akarok foglalkozni. Sajnos a nők nagyon meg akarnak felelni, nagyon nem tudják, hogy magukkal hogyan foglalkozzanak. Én is ilyen voltam, nekem is nagyon sok mindent le kellett vetnem magamról, hogy eljussak ide, hogy én ezt akarom csinálni. Ki szeretném bontani, ami bennem van, mert hiszem, hogy mindenkinek vagy egy áldása, csak a társadalmi elvárások hatására ezeket elnyomjuk magunkban. Nekem is volt egy ilyen periódusom, hogy azt sem tudtam, hogy ki vagyok és mit akarok a világtól. Ezért hazaköltöztem Nagyváradról, haza Pettyénbe, a szüleimhez, hiszen el kellett rendeznem a gyökereimet, onnan kell elindulnom újból.
Határozottan emlékszem, hogy egyszer valami folytán itt ültem a Károlyi-kastély kertjében az egyik padon, és jött egy olyan kép, hogy nekem itt a helyem, én itt akarok új életet kezdeni és jógaórákat tartani. Akkor még elhesegettem a gondolatot, konkréten én is bolondnak néztem saját magam, hogy ilyesmikre gondolok. Aztán nem sok idő elteltével szembe jött velem az interneten egy lakáshirdetés, és akkor éreztem, hogy ez nem véletlenül bukkant fel az orrom előtt, nekem most már költözni kell és meg kell valósítani azt az álmot, amit a parkban már megláttam magam előtt. Nagyon éreztem egy belső késztetést, fogalmam sincs, hogy mi volt, de nagyon határozottan lökdösött Nagykároly felé. Hamar ki is vettem a lakást és kis idő múlva már Nagykároly lett az otthonom. Mondanom sem kell, a szüleim nem annyira örültek ennek, amit meg is értek, hiszen csak azt látták, hogy bizonytalanul költözgetek egyik városból a másikba, keresve az utamat. És ez így is volt valójában. Úgy érzem, hogy itt találtam meg végre önmagamat, Nagykárolyban, itt nőttem fel igazán. Ezzel szeretném megmutatni a fiatal lányoknak, hogy merjenek álmodni és merjenek lépni, mert bármit el lehet érni a megfelelő akaraterővel. Nekem is sikerült, pedig én is csak egy pici faluból jöttem, egyszerű családból származom.
– A hétvégén szervezted a második jógatábort Nagykároly és vidékén, kérlek mesélj erről egy kicsit.
– A fennebb elmített oktatóm, Janka, ő szervezett már hasonló táborokat, amelyeken én is részt vettem, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy én is szeretnék egyszer egy ilyen tábort szervezni, ahol én oktatok. Eltelt pár év, de a belső hangom csak nem hagyott nyugodni, folyton ezen gondolkodtam, hogy én is szeretnék csinálni egy tábort. Végül rájöttem, hogy veszíteni valóm igazából nincs, ha már pár ember eljön, nekem az is nagy ajándék, és úgy gondolom, hogy nekik is. Az első táborba – ami májuban volt – 16 nő jött el, a mostanira pedig 12. Mindkettőt Mezőfényen tartottuk a vadászkastélynál.
Lényegében úgy kell elképzelni egy ilyen tábort, hogy ez nem csak a jóga gyakorlásáról szól, hanem az együttműködésről, az önelfogadsáról, az egymás elfogadásáról, az önmegfigyelésről, az elengedésről. Nagyon nagyon sok belső munka van egy ilyen táborban akár az én részemről, akár a résztvevőkéről. Tartottunk táncmeditációt, ami olyan érzéseket szabadított fel, amelyekről nem is tudtunk. Olyan szép volt, mikor láttam a hölgyeket akár sírni, akár kiabálni, és végre megszabadultak azoktól a frusztrációktól, amelyeket eddig nem tudtak kiadni magukból. De volt még rajzmeditáció, hangterápia és sok más. Anyukám segített nagyon sokat, hiszen ő főzött ránk. Vegetáriánus ételeket ettünk, nem különösebb okból, csak azért mert a hús megemésztése rengeteg energiánkat őröli fel, nekünk pedig minden energiacseppre szükségünk volt, nem pazarolhattunk.
Nagyon-nagyon pozitív tapasztalatokkal jöttünk haza a táborból, a hölgyek és én is nagyon élveztük és minden bizonnyal ősszel újra elvonulunk két napra.
– A jógának rengeteg jótékony hatása van, ki tudnál emelni párat?
– Elsősorban arról beszélnék, hogy miért nem jönnek az emberek jógázni. Egy, mert mozogni kell és azt nekik kell csinálni, ezt nagyon sok helyről hallottam. Az emberek sokkal könnyebben elmennek egy masszázsra, mert csak feküdni kell. De a jógánál mozogni kell, erőt kifejteni, és igen, van, hogy ez fájdalmas is tud lenni, de megéri. Sokan olyan kifogásokkal is élnek, hogy nem elég rugalmasak hozzá, túl merevek, de meg lehet „lazulni” a menet során, nem csak testileg, hanem lelkileg is. Ahogy lazulnak az izmok, úgy engednek ki a belső feszültségek is.
A jóga nagyon sokat javít a tartáson, a légzésen, az alváson, sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lesz az ember, ha rendszeresen jógázik. Olyan is van, aki fogyni szeretne, arra is nagyon alkalmas a jóga, nagyon szépen formálja a testet. Ezért sokkal jobban érzik is az emberek a testükben magukat, miután jógáznak.
Ez egy tapasztalati út. Én mindenkinek azt javasolom – és nem azért mert én tartom a jógaórát –, hogy egyszer jöjjön el és probálja ki, meg fogja látni, hogy milyen energiákat szabadít fel benne.
– A te vendégeid milyen pozitív tapasztalatokról számoltak be eddig?
– Van, aki már tavaly szeptember óta velem van és együtt haladunk ezen az úton, aminek szerintem sosincs vége. Látom rajtuk, hogy sokkal felszabadultabbak, sokkal többet nevetnek. Ők is arról számoltak be, hogy sokkal jobb a közérzetük, rugalmasabbak, könnyebben engednek el dolgokat, kezelni tudják a feszültségeket a jógalégzéssel és még sok minden más dolog. Én úgy gondolom, hogy a jóga csak pozitív hatással volt eddig azokra, akikkel együtt dolgozunk.
– Kinek ajánlod a jógát?
– Igazából mindenkinek. Én is tartok különböző fajta jógákat, hétfőn, kedden és pénteken a Nagy utcai fitnesszteremben tartok (hétfőn 8-tól, kedden és pénteken 7-től) úgynevezett hagyományos jógát. De emellett hétfőn és szerdán 6 órától tartok székes jógát. Ezt olyanoknak ajánlom, akiknek gyengébb a térdük, nem tudják úgy megtartani magukat, akik súlyfeleslget éreznek magukon, vagy idősebbek. Voltaképpen a székes jógán is úgyanazokat a gyakorlatokat csináljuk, csak nem terheljük annyira a testünket, a széket használjuk segítségnek. Illetve Kaplonyban szombatonként 10 órától van lehetőség jógázni, a Szivárvány Egyesület székházában. Én minden szükséges eszközt tudok biztosítani, csak önmagukat és a nyitott szívüket kell hozzák.
Lang Gyopárka
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.