„A jövőbe, a fiatalokba vetett hit győzedelmeskedik”

– Milyen a mostani Maturus? Milyenek a jelentkezők? – kérdeztük meg Enyedi Zsoltot, a nagykárolyi SAY-YES Alapítvány vezetőjét.

– Ez egy jó Maturus volt. Persze, be kell vallanom, nem emlékszem rossz Maturusra. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy izgalmas, kellemes, és tanulságos volt. Az idén három román – Borbély Patricia, Mihaly Roxana-Mihaela, Scremenţ-Baciu Cătălin-Marian – és három magyar tagozatos diák – Kovács Péter Zoltán, Láng Anett Gyopárka és Sarkadi Rebeka Anna – adott be pályamunkát, és vett részt a végső megmérettetésen. Mindannyian a nagykárolyi Elméleti Líceum idén érettségizett diákjai, tehetséges, különleges fiatalok.

– Picit térjünk vissza az elejére. A Maturus miként lett ilyen? Miért kellett létrehozni? Hogy döbbentél rá arra, hogy szükség van a fiatalok iskolán kívüli tevékenységét – ráadásul ezt egyaránt a magyar és a román tagozatosak számára – előtérbe állítani?

– Az első Maturust 1997-ben szerveztük. Annak idején legszebb éveit élte a ma már legendás Hepaj diákújság. A szerkesztőségnek kimagaslóan tehetséges fiatalok voltak a tagjai. Olyanok, akik kifejezetten iskolán kívüli tevékenységeikben találták meg az önmegvalósítás legjobb lehetőségeit. Egyértelmű volt, hogy ezt el kell ismerni, fel kell mutatni, és támogatni kell. Az pedig, hogy ezt párhuzamosan és kiegyensúlyozottan tesszük a román és magyar tagozaton – nos, szerintem ezt egyszerűen nem lehet másként.

– Készültem igazán nehéz kérdéssel is: emelj ki valakit, kérlek, az eddigi díjazottak közül. Egy „szuper Maturust” – az utóéletet” figyelembe véve kinek adnál oda?

– Remek kérdés. Talán egyszer majd szervezünk valamiféle Szuper-Maturust. Ezúttal azonban nem fogok senkit név szerint megemlíteni, inkább elmondanám, hogy a visszatekintő büszkeség nem csak a „nagydíjasokról” szól, hanem minden valahavolt kandidátusról. Ha pedig megőrizzük az eredeti perspektívát, azaz nem az egyén főtevékenységében – azóta már munkájában, hivatásában – elért eredményeire koncentrálunk, hanem a „munkahelyen-kívüli” tevékenységekre, nos, az eddig volt közel 200 valaha volt Maturus-diák között van már kiváló fotóművész, nemzetközi hírű zeneszerző-előadóművész, rangos költő, elismert néptáncos, megbecsült színész, kitüntetett sportoló, kimagasló edző és prominens fotóművész.

– Jó, igaz! Akkor a Maturusok fényében mennyire változtak a gyerekek. Tudod, ezek a maiak… De ennek gyakran felületes összekacsintásnak is van alapja. Teljesen másabbak, mint mi vagy ti voltatok.

– Ez volt a XXI. Maturus. Tehát több mint két évtizedes rálátásunk van a generációkra. Noha a Maturus bizonyos értelemben egy adott nemzedék elitjét helyezi reflektorfénybe, mégis jól látszik, hogy mennyit változott a világ, hogy milyen gyors és radikális ez a változás. Sajnos, ha egészében tekintünk a generációkra, tömegszinten olyan jelenségeket kell tapasztalnunk az ifjúság körében, mint az érdektelenség, passzivitás, lustaság. Nem könnyű ezzel szembenézni, igen könnyű viszont félrenézni, és nem beszélni róla.

– A Maturus mégiscsak értékközpontú. Ösztönözni igyekszik az értékteremtésre, vagy ami ugyanennyire fontos, az értékek megbecsülésre. Van ennek értelme? Főleg ennyi szervezést, tapasztalatot, bizonyára csalódást stb. figyelembe véve.

– Behunyt szemmel: természetesen! Röviden: van. Hosszabban: minden évben végiggondoljuk, hogy egyáltalán legyen-e újabb Maturus. Aztán valahogy mégis lesz. A jövőbe, a fiatalokba vetett hit győzedelmeskedik a csalódottság, a fáradtság felett. És eddig minden évben igazunk lett, minden alkalommal jól döntöttünk.

– Talán rugaszkodjunk neki ismét az első kérdésnek… Milyen a mostani Maturus. A zsűri tagjai milyennek látják a „versenyzőket”?

– Minden évben nagy gondot fordítunk arra, hogy különleges zsűritagokat hívjunk meg, lássunk vendégül Nagykárolyban. Olyanokat, akik kompetensen és objektíven tudják értékelni az ifjakat. Ezévben is így történt, és a szakavatott zsűri igen nagyra értékelte a diákok sokoldalúságát, magas minőségű tevékenységeiket, kommunikációs képességeit, többnyelvűségét, intelligenciáját és felnőtt életszemléletét.

– A szervező bioritmusa visszaállt?

– Többé és kevésbé.

– Milyennek kell lennie a következőnek? 100 év múlva is lesz Maturus?

– Nem tudom, milyen lesz a következő. Rengeteg tervünk van, több dolgon is szeretnénk változtatni. Szerintem 100 év múlva nem lesz Maturus. Én igazán hálás és büszke lennék, ha megérnénk a negyedszázados jubileumot. Tény, ami tény: a XXV. Maturusra már van egy különleges németországi zsűritagunk!

Fotók: Bikfalvi Zsolt