A Kaplonyi S.E. edzőjével beszélgettünk

Silaghi Gábor igazi sportember: testneveléstanár, edző, játékos. A kaplonyi születésű, mindössze alig 30 éves fiatalember az első helyig röpítette az Kaplonyi S.E. futballcsapatait, kicsiket és nagyokat egyaránt.

 

– Mesélj, kérlek kicsit magadról, hogy terelődött az életed a sport felé? Mikor kezdtél el focizni, hogyan fejlődtél?

– Már egészen kicsi korom óta vonzott sport világa, egy nagyon izgő-mozgó gyerek voltam, mondhatni már akkor lételemem volt a mozgás. Később, 15 éves korom körül kezdtem el komolyabban sportolni, azon belül is focizni. Nagyon jól éreztem magam a pályán, ezért úgy gondoltam, hogy mindenképp a sport felé szeretném terelni az életemet, ez az, ami igazán érdekel. Így, a középiskola elvégzése után a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Testnevelés és Sport karán tanultam tovább. Az egyetemi éveim alatt csak még jobban megszerettem a sportot, illetve a pedagógia is fontos szerepet kapott az életemben. A diplomázás után a tanügyben helyezkedtem el, mint testneveléstanár. Jelenleg a Szilágypéri Általános Iskolában tanítok, idén szeptemberben már a nyolcadik évemet kezdtem meg, mint tornatanár. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni és az egészséges életmódra ösztönözni őket, megszerettetni velük a sportot. Úgy gondolom nagyon fontos, hogy már általános iskolás korban törődjenek az egészségükkel és a helyes életmóddal, hiszen ez meghatározhatja a felnőtt életüket. Időközben Szegeden elvégeztem a futballedzői képzést is.

Milyen tevékenységeid vannak jelenleg?

– A tanításon kívül, ami a munkám és a hivatásom is egyben, még futballedzőként tevékenykedem, immár öt éve. Egyaránt foglalkozom kicsikkel és nagyokkal, diákokkal és felnőttekkel, ami még színesebbé és változatosabbá teszi az egész tevékenységet.

Mi motivált arra, hogy elvállald az Kaplonyi S.E. csapat edzését, ami ugye Kaplony községben egy viszonylag új alapítású együttes?

– Miután megalakult Kaplonyban az új csapat, engem kértek fel, hogy vállaljam el az edzői feladatokat. Ez nagyon megtisztelő volt számomra, és persze szívesen elvállaltam. Mivel egy teljesen új csapatról volt szó, ráadásul a községben volt már egy meglévő futballklub, természetesen nem volt könnyű az elején. Próbáltam olyan srácokat választani a csapatba, akikről tudtam, hogy elsősorban megbízhatóak és mindig lehet rájuk számítani, és persze jól futballoznak, ez azért elengedhetetlen. A fiúk a tehetségüket és a rátermettségüket is sokszor bizonyították már, akár az edzéseken, akár a meccseken.

Feltehetően kaptál emiatt negatív kritikát. Mennyire volt nehéz ilyen fiatalon ezt kezelni?

– Egy új csapat alapítása, egy már régen meglévő mellé, persze mindig kivált némi feszültséget községen belül. Természetesen az alapítók mellett, én, mint a csapat edzője is kaptam kritikákat, de próbáltam ezeket jól kezelni, nem tántoríthatott el semmi a célomtól. Tudtam, hogy alázatos és kitartó munkával rövid időn belül fel tudunk majd mutatni jó eredményeket. Emellett pedig a kritika építő jellegű is, ha olyan embertől kaptam megjegyzéseket, aki tett le valamit az asztalra és tudtam, hogy nem csak rosszindulatból mondja, azon mindig elgondolkodtam, és próbáltam építkezni belőle.

Mesélj, kérlek kicsit a csapatról, milyen eredményeket értetek el eddig? Kiket tartotok a legnagyobb riválisnak?

– Öt éve alakult meg a klub. A felnőtt csapatban 18 – 19-en fociznak, 18 – 20 gyerek pedig az ifjúsági csapatunkat erősíti. Úgy gondolom, hogy a csapategység nagyon jó, nem csak a sport köt össze minket, hanem barátok is vagyunk.

A felnőtt csapattal egyszer, a 2018–2019-es szezonban, sikerült megnyernünk a bajnokságot, ez eddig a legnagyobb eredményünk, amire természetesen nagyon büszkék vagyunk. Ezen kívül a többi évben is mindig az első négy hely valamelyikén sikerült zárnunk az idényt. Az ifikkel háromszor is sikerült a tabella legelejére kerülnünk és bajnokságot nyernünk, illetve egyszer az AJF (Megyei Futball Egyesület) kupát is elhoztuk. A befektetett kemény munkának hamar meglett az eredménye.

A legnagyobb riválisunknak, sok más községi csapathoz hasonlóan, a nagykárolyi Victoria együttesét tartjuk, velük nehezebb felvenni a versenyt, mivel jobbak a kondíciók. Én úgy gondolom, hogy ilyen eredményeket felmutatva, a községünk büszke lehet csapatára, annak ellenére, hogy viszonylag frissen alakult, fiatal klub vagyunk.

– Milyen hangulatú egy Kaplony-Kaplony meccs? Az az összecsapás számít a bajnokság legjobban várt mérkőzésének?

– Sokan gondolják úgy, hogy erre a rangadóra készülünk a legjobban, de valójában egy Kaplony-Kaplony meccshez mi úgy állunk hozzá, mint bármelyik más összecsapáshoz. Nincs különösebben nagy felhajtás a derbi előtt. Felesleges is lenne, hiszen akkor a játékosok csak még nagyobb stresszhelyzetnek és eredménykényszernek lennének kitéve, ami nem tenne jót a testi-lelki épségüknek, ami ugye elengedhetetlen. A futball erős koncentrációt igényel, mindig ott kell lenni fejben és higgadtnak maradni.

Hogyan látod, igénylik a kaplonyiak a sportolási lehetőségeket?

– Kaplonyban szerencsére nagyon sok a gyerek és a fiatal, és mindannyian tehetségesek. Bő számban vannak olyanok is, akik különösen a fociban érnek el jó eredményeket. Fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a gyerekekkel és fiatalokkal, esélyt adva nekik, hogy szülőfalujukban is kaphassanak minőségi felkészítést. Úgy gondolom, hogy mi az egyesületnél mindent megteszünk ennek érdekében. Sok gyerek jár a csapatba és még többen szeretnének jönni. A csapatjáték amellett, hogy egészséges a testre nézve, a szociális készségeket is fejleszti. A fiatalok a csapattársaikban barátokra lelhetnek, minőségi időt tölthetnek együtt, egy igazi kis közösségé formálódhatnak. Szerintem ez is vonzza a gyerekeket. Hasonló a helyzet a felnőtteknél, mint már említettem, szép számban vagyunk a felnőtt csapatnál is, akiknek talán még nehezebb erre időt szakítani, a munka és a család mellett.

A koronavírus egyértelműen keresztülhúzta a sportvilág számításait. Hogyan hatott ez a csapatra és rád?

– Nyilván nagyon kellemetlenül érintett mindenkit ez az egész világot sújtó pandémia. Sajnos nem indulhatott el a bajnokság, ami nagy érvágás volt. Úgy érzem, hogy a kicsikkel és a nagyokkal is jó eredményt tudtunk volna elérni idén is, hiszen megfelelően fel voltunk készülve. Ennél is fontosabb talán, hogy mindenkinek nagyon hiányzik a sport, a foci. Ebben a kétségbeejtő helyzetben igazi felszabadulás lett volna legalább 90 percig visszaállni a régi kerékvágásba.

Tanárként mennyire nehéz az online oktatás testnevelés tantárgyból? Egyáltalán, mivel tudod ösztönözni a diákjaidat, hogy a karanténban is sportoljanak?

– A testnevelésórát nagyon nehéz online megtartani. Azokat a feladatokat, gyakorlatokat, amiket normális körülmények között végre tudnánk hajtani az iskolában, azokból nagyon keveset tudunk megvalósítani az online térben. Sajnos megfelelő eszközök sincsenek, amikkel minden diák tudna otthon kicsit mozogni. Én mindig próbálom ösztönözni a diákjaimat, hogy ,,épp testben, épp lélek”. Ha fizikailag egészséges vagy, akkor jobban mennek a mentális dolgok is, mint például a tanulás és a koncentrálás. Ezzel próbálom rávezetni őket arra, hogy minden nap sportoljanak egy kicsit, nem csak miattam, nem csak azért, mert a tornaórán ezt kell csinálni, hanem mert egy idő után jobban fogják érezni magukat ettől.

Tanár, edző, focista, fiatal férfi. Mégis hogyan tudod beosztani az idődet, hogy mindenhol maximálisan tudj teljesíteni?

– Az időmet szerencsére nagyon jól be tudom osztani, de néha a napok elég hosszúak és fárasztóak. Úgy gondolom, hogy azért tudok jól teljesíteni, mert hagyok elegendő időt a felkészülésre, és ami talán még fontosabb, mindig igyekszem elegendőt pihenni, hogy mikor kell, akkor megfelelően tudjak koncentrálni. Sok időt és energiát fektetek a munkáimba, de úgy érzem, hogy a gyerekek és a csapat miatt megéri.

Lang Gyopárka

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban