„A napjainkban felmerülő sorskérdések közül igen eltérő válaszok hangzanak el arra vonatkozóan, hogy mit hagyjunk örökségül a következő nemzedékek gyermekei számára. Hajlamosak vagyunk csillogó ékszerekkel, pénzzel és modern kütyük sokaságával becsapni őket, miközben észrevétlenül, fokozatosan elvesszük tőlük a tiszta levegőt és vizet, a fák lombkoronájának árnyékadó védelmét, valamint a madárdal varázsát is”- fogalmaz Karácsonyi Károly könyvének ajánlójában. Örökérvényű, megfontolást érdemlő gondolatok ezek, melyek napjainkban aktuálisabbak mint valaha.
Szerdán délután a Károlyi-kastély volt a helyszíne, Karácsonyi Károly biológus, kutató frissen elkészült könyvének bemutatójának. Az esemény igen népes közönség előtt zajlott, s az érdeklődés még a szerzőt is meglepte.
„A Nagykárolyi kastély dendrológiai prakjának krónikája” címet viselő kiadvány bemutatását megelőzően, Dragoș Georgescu és dr. Hágó Attila Nándor köszöntötték a jelenlévőket.
„Hosszú kutatómunka eredménye a kezünkben tartott kiadvány, mely mindannyiunk kedvenc kis szigetét, a kastély parkját mutatja be, a szakember szemével. Eddig – mondhatni – gyermekkori élményeink helyszínéül szolgált ez a park, azonban immár egy kiadvánnyal is rendelkezünk, mely a park történelmét, történetét ismerteti meg velünk. Ez a kötet segít abban, hogy úgy sétáljunk a parkban, hogy megismerhessük azokat a növényeket, melyek a karakterét adják. Nagy szerencse, hogy itt van nekünk a szerző, aki szakértőként bármikor szívesen áll a kérdezők rendelkezésére”- mondta, dr. Hágó Attila Nándor.
A köszöntők sorában, Kovács Jenő polgármester következett, aki elismeréssel szólt a szerzőről, illetve örömét fejezte ki azért, hogy ennyi ismerős arcot lát a teremben.
„Nagyszerű látni azt, hogy ilyen sokan eljöttek erre a könyvbemutatóra. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a Karácsonyi család milyen sokat tett ezért a városért, hiszen Karácsonyi Károly édesapja városi főmérnökként tevékenykedett, testvére, Péter elvitathatatlan érdemeket vívott ki Nagykároly zenei életében. Nem utolsó sorban pedig itt van a szerző, Karácsonyi Károly, aki kialakította a város ékességének számító, Károlyi-kastély parkjának arculatát. Talán nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, a kastélykert neki köszönheti azt is, hogy még létezik, hiszen évekkel ezelőtt, ő kardoskodott azért, hogy a parkot dendrológiai parkká nyilvánítsák, így akadályozva meg azt, hogy a városi kórházat ne a kastélykert területére építsék. Sok évnyi közös munka, számtalan megvalósítás – és mit tagadjuk – nagyon sok vita is volt köztünk a park fáinak sorsát illetően. Együttműködtünk akkor is, kikértük szakvéleményét és tanácsait, amikor a kastélykert park jellegének megőrzése érdekében, az oda nem illő fák közül többeket kivágtunk. Szakvéleményére, segítségére és támogatására remélem még sok éven keresztül számíthatunk”- mondta Kovács Jenő.
A kiadványt a szerző, Karácsonyi Károly mutatta be a jelenlévőknek. A Tanár úr által összeállított kötet nem csak egy, a biológia iránt érdeklődők számára információkat rejtő olvasmány, hanem egy olyan átfogó kiadvány, mely Nagykároly földrajza mellett, történelmileg is bemutatja a várost, kontextusba helyezve a kastélykert történetét is.
Az olvasó, Karácsonyi Károly könyvének olvasatát követően, nem csak nézelődőként, hanem a park fáinak ismerőjeként sétálgathat a város tüdejének számító, dendrológiai parkban.
A kiadvány érdekességeket is tartalmaz: megtudhatjuk belőle például, hogy az 1700-as években gránátalma és citrusfélék is teremtek a park üvegházában, melyet „orangerie”-nek neveztek a leírásokban. Ezeken kívül még számtalan, a világ távoli pontjairól érkezett egzotikus növény tette még színesebbé, még különlegesebbé Nagykároly ékességét az évszázadok során.
Karácsonyi Károly könyvében külön részt szentel a park egyik legfőbb látványosságának, a legendás öreg platánnak is. Mint fogalmaz: „Úgy véljük, a legöregebb nagykárolyi platánfát, akárcsak a közeli Marna faluban, az egykori Dégenfeld tanyán álló fakolosszust is a XIX. század elején, vagy esetleg a XVIII. század végén ültették. Ha majd egykor a kastélypark öreg példánya kiszárad, a törzséből készített metszeten látható évgyűrűk száma alapján kora pontosan meghatározható lesz.”
„A nagykárolyi kastély dendrológiai parkjának krónikája” számtalan korabeli fotót, térképet is tartalmaz. A színes és olvasmány kiadvány végén román nyelven írt összegzés, valamint egy hasznos térkép is található, mely az évekkel ezelőtt, Karácsonyi Károly által névre szóló táblával ellátott fák között segíti a tájékozódást, a megismerést a felfedezőnek.
A kiadvány összeállításában nyújtott segítségéért, a szerző köszönetet mondott Bikfalvi Zsoltnak, Sallai Emesének, Dragos Georgescunak, dr. Hágó Attila Nándornak, Kolcsár Annamáriának és Putovits Tündének.
Az évekkel ezelőtt a park arculatának átalakítását, tulajdonképpeni parkosítását célzó fakivágásokkal kapcsolatban is megszólalt a szakember.
„Ha járunk mostanában a dohánygyár környékén, látva annak elvadult udvarát, akkor hasonló látványt nyújtott a hatvanas években a kastélypark is. Később, tanácsi engedéllyel hozzákezdtünk a fák és az elburjánzott növényzet kivágáshoz, ritkításához. Évtizedekkel később, a 2000-es években végzett parkosítási munkálatokat megelőzően készült egy szakvélemény, melyben azt javasolták, hogy a nem idevaló példányokat – az akkori növényzet mintegy 60 százalékát – ki kellene vágni. Akkor mi próbáltunk a dolgon enyhíteni, mondván ha mondjuk tíz százalékot kivágunk, legalább 15 százalékot ültessünk a helyére. A probléma oka az volt, hogy az, aki a drasztikus fakivágást javasolta, a Károlyi-család olyan birtokain dolgozott, ahol lehetőség volt arra, hogy a parkban zajló munkálatok idejére – nagyjából 3-4 évre – a parkot a látogatók elől teljesen elzárják. Úgy nem lett volna gond, senki nem látta volna mi történik, hiszen a négy év alatt, az újonnan ültetett facsemeték nőttek volna annyit, hogy a laikusok számára nem jelentettek volna szembetűnő különbséget. Azonban mindez itt Nagykárolyban elképzelhetetlen lett volna, így minden az önök szeme előtt zajlott.
Tudom, vannak olyan nagykárolyiak, akik jóindulatból aggódtak a parkban található fákért. Voltak másféle, szakmaiatlan vélemények is, amelyek nem voltak idevalók és egészen más irányba vitték a dolgokat.
Az én véleményem az, hogy a park mindnyájunké és meg kell becsülnünk. A magam részéről a szakmai véleményt és kritikát mindig elfogadtam, de szerintem már a lakosok is meggyőződhettek arról, hogy a dolgok a jó irányba mentek és ez a leglényegesebb”- mondta a szerző.
„Tudatában vagyunk annak, hogy az embereknek mennyire fontos a park és mennyire fontosak az árnyékot adó fák. Hiszen sokan, több fórumon ezt, az árnyékos területek csökkenését nehezményezték és ebben tulajdonképpen igazuk volt.
Az 1800-as években készült felmérésben, Nagykárolynak 860 hektár erdeje volt. Nem volt se ipar, se egyéb, sem autók, sem motorok. Most nem így van, mára csak a park maradt. Ma azt láthatjuk, hogy nyáron, a nagy melegben sokan jönnek hűsölni a parkba: kismamák, idősek, gyermekek népesítik be a kastélykertet. A jövőben is jó lesz ezt figyelembe lenni, még akkor is, ha vannak olyan tervek, melyek a park történelmi jellegét igyekeznek visszaadni. Szerintem annyira változott a klíma, hogy irányváltásra lesz szükség: mindent meg kell tartani, ami árnyékot ad. A kiszáradt fák helyére pedig újakat kell ültetni.
A magam nevében annyit mondanék, hogy nagyon örülök, ha munkámmal adhattam valamit ennek a közösségnek és hasznára is válhattam. Jó az, ha az ember valamit tett és azt elfogadja a közösség. Nem könnyű ez, főleg akkor, ha az ember ebben a korban van, mint én. Gogolt idézve, azt mondanám: ‘Akármerre forog is az élet kereke, idős korra az ember mindig egyedül marad.’ Szétnézve itt én azt hiszem, ez nem törvényszerű.
Egy másik idézettel folytatnám, mely az én részemről úgy érzem, nagyon aktuális, hiszen nagyon sokat csavarogtam a világban életem során. Ez az idézet Tamási Árontól való, s Ábelnek arra a kérdésére szolgál válaszul, hogy ‘Mi célra vagyunk a világon?’. A válasz a regényben egy amerikai néger fiatalember szájából érkezik: ‘Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.’ Igen ám, de hol vagyunk otthon a világban? Szerintem ott, ahol úgy érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk és az a közösség befogad minket. Én nagyon megtisztelve érzem magam, hogy ennyi ember eljött, hogy ezen a kis ünnepségen részt vett, mert úgy érzem, ide tartozom. Megköszönném az érdeklődésüket és a legjobbakat kívánom mindenkinek”- mondta zárszóként, Karácsonyi Károly.
A szerző ezt követően hosszasan dedikálta könyvét. Aki a helyszínen nem tudta beszerezni a kiadványt, azoknak lehetőség nyílik rá a Karul Libris könyvesboltban, ahol szintén megvásárolható Karácsonyi Károly hiánypótló kötete.
You must be logged in to post a comment.