A nagykárolyi Elméleti Líceum 11. osztályos diákjával, Rock Péterrel beszélgettünk, aki szabadidejében a Bundesliga Magyarország oldalát szerkeszti, most pedig mesélt nekünk a blogolás világáról.
– Mikor jött az ötlet, hogy blogot indíts? Miért pont a német labdarúgást választottad?
– Imádom a Bundesligát, hétről hétre követem a mérkőzéseket. Páratlan hangulatú találkozókat rendeznek minden héten Németországban. Ami igazán tetszik benne az az, hogy rengeteg a helyszíni néző, varázslatos az atmoszféra minden egyes stadionban. Az oldal több mint négyéves már, egész egyszerűen csak szeretem népszerűsíteni azt a magyarok körében, amiért én magam is rajongok, valamint akkoriban az országban nem igazán volt érdemleges oldal ezzel a témakörrel kapcsolatban.
– A blogod már több mint 12 ezer követővel rendelkezik, azért ez elég szép szám. Szerinted mi az, ami az oldaladra csalogatja az embereket, hogyan volt ez a legelején? Tudtommal vannak erre a célra kifejlesztett Facebookos módszerek, te ezekhez hogyan viszonyulsz?
– Vannak bizony, de én a fizetős hirdetésekből, reklámokból sohasem kértem. Az olvasóimat önerőből csábítottam az oldalra. Hogy mi ennek a titka? Naprakésznek kell lenni, folyamatosan posztolni. Persze ezt is lehet rosszul csinálni, meg kell ragadni azokat a dolgokat, amelyek valóban érdekelhetik az embereket, szelektálni kell. Ugyanakkor az is igaz, hogy a blog egyik legfontosabb funkciója önmagam szórakoztatása, csakis így lehet igazán eredményes lenni.
– Pontosan miből is áll a Bundesliga Magyarország? Mennyi időt vesz igénybe a szerkesztése napi szinten?
– Igyekszem a lehető leghamarabb beszámolni a német foci híreiről, eredményeiről, érdekességeiről, mindezeket képekkel együtt teszem, néha videók is felkerülnek. Ezek mellett természetesen a magánvéleményeimet sem hanyagolom, vannak olyan történeteim, amelyekről néha beszámolok. Naponta átlagosan két órát töltök az oldalammal, de ehhez ugye még hozzátartoznak a meccsnézések is.
– Az oldalad követői mennyire aktívak, milyen a hangulat?
– Szerencsére minden egyes nap kedvelések, illetve hozzászólások tömkelege érkezik az oldalra, de gyakran kapok üzeneteket is, amelyekre szinte kivétel nélkül válaszolok. A hangulatra szerintem nem lehet panasz, a szurkolótáborok többnyire tisztelik egymást, bár néha egy-egy parázs vita is kialakul, azokat igyekszem kezelni, mielőtt még veszekedésbe torkollna. Szeretek én magam is beszélgetni az olvasókkal, ennek is köszönhetően alakult ki egy remek közösség a négy év alatt.
– Kaptál már felkéréseket, jelentősebb pozitív visszajelzéseket? Másokkal is szoktál néha összedolgozni?
– Természetesen felvettem már a kapcsolatot néhány hasonló témakörben alkotó kollégával. Nemrégiben például a Büntető Podcast vendége voltam, de amire a legbüszkébb vagyok az az, hogy a Futballsztárok című magazinba is írhattam már. Az is nagyon jól esik, hogy az olvasóim is elég gyakran megfogalmaznak köszönetnyilvánító üzeneteket, illetve biztatnak a blog további szerkesztésére. Ők meghatározzák a mindennapjaimat, értük csinálom.
– Esetleg vannak komolyabb terveid is a jövőre nézve a szakma terén?
– Nyilvánvalóan akkor lennék a legboldogabb, ha sikerülne megélnem abból, amit a legjobban szeretek csinálni. Igen, vannak ilyen terveim, de ezeket még nem mondom ki konkrétan, hiszen még rengeteget kell tanulnom. Lehet, hogy egyszer teljesen más irányba haladok tovább, de az egészen biztos, hogy a labdarúgás iránti szeretetem örökké tartó.
– Mi számított eddig a legnagyobb kihívásnak?
– A megfelelő időbeosztás a legnagyobb kihívás ezzel az egésszel kapcsolatban. Eleinte nagyon nehéz is volt, de az évek alatt hozzászoktam. Szerencsére azért mostanában mindenre jut időm.
– Hogyan jellemeznéd a stílusod?
– A stílusom az első két évben alakult ki, azóta aligha változott. Ritkán vállalom fel magam, a nevem nagyon ritkán jelenik meg a blogon. Ennek ellenére szeretem kibeszélni a hozzászólókkal a történéseket, valamint rendkívüli módon ragaszkodom a saját nézeteimhez.
– Mi a véleményed a magyar sportújságírásról?
– Nagyon-nagyon alacsony a színvonal, szinte minden jelentősebb oldalon csak a hatásvadász címek, illetve írások jelennek meg. Az újságírók többsége az ismertségre pályázik, ennek pedig bizony az az eredménye, hogy semmitmondó cikkek jelennek meg a különböző felületeken. Személy szerint ezért is kedvelem sokkal jobban a kevésbé ismert blogokat.
– Ha már a magyaroknál tartunk, úgy hiszem, Dárdai Pál mint Hertha-vezetőedző, nagyon felkapott téma a magyarok körében, mindannyian büszkék lehetnek rá, akárcsak mi is, figyelembe véve azt, hogy édesapja székely, édesanyja pedig sváb származású. Mi a véleményed a munkásságáról?
– Pali egy példakép minden magyar futballkedvelő számára. Nagyszerű munkát végez a berlini csapat élén. Szinte mindenki szereti őt, nagyszerű személyiség is. Imádja a kolbászt, a szalonnát és a gulyáslevest is, az ilyen pedig rossz ember nem lehet. A sváb és a székely gondolkodás egyaránt megmutatkozik a jellemében, talán a ravaszságában, megfontoltságában rejlik a sikere.
– Zárásképp, mit ajánlanál azoknak, akik most szeretnének belevágni a blogírásba?
– Mindössze annyit, hogy elsősorban önmaguk miatt csinálják. Nyilván számítanak a vélemények, visszajelzések, de a legfontosabb az legyen, hogy a blogger jól érezze magát, szerelemből csinálja. Meg persze óriási kitartást és felkészültséget!
– Köszönöm, hogy nyilatkoztál a Nagykárolyi Anziksznak, további sok sikert kívánok!
Rock Péter oldala: Bundesliga Magyarország.
Bocz Henrietta Nóra
Elméleti Líceum