Legőszintébb könyörgésünk, a nemzeti imánk szülőatyjára, a sorscsapások verte emberre, a hazájáért cselekedni tudó politikusra emlékezünk születésének 225. évfordulója alkalmából. Immár 25 éve Kölcsey Ferenc-megemlékezéseket szerveznek e jeles évfordulón. Csütörtökön Szatmárnémetiben, majd Nagykárolyban irodalmi tanácskozás zajlott, jeles előadók tisztelték meg a rendezvényt.
Kölcsey időszerűsége elnevezéssel hirdette meg az idei irodalmi főhajtást a szervező – az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi alelnökét, Muzsnay Árpádot a többi között támogatta a megyei kulturális hatóság, a szatmárnémeti Kölcsey Kör; a nagykárolyi önkormányzat és kulturális igazgatóság, Sződemeter Református Gyülekezete és önkormányzata, Tasnád RMDSZ-szervezete. A rendezvény támogatója: Szatmár Megyei Tanács; Communitas Alapítvány; Szatmár Megyei Múzeum; Nyíregyházi Jósa András Múzeum; Nagykároly Polgármesteri Hivatala; Magyar Írószövetség. A rendezvény fővédnökei: Adrian Ştef, a Szatmár Megyei Tanács elnöke; Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke.
Az időszerűségről szólt ennek megfelelően a tanácskozás, melynek délelőtti részén előadással szolgált Csorba Sándor irodalomtörténész (Nyíregyháza): Kölcsey Ferenc önéletírásai és ami mögöttük van; Mercs István irodalomtörténész (Nyíregyháza): Irodalmi portrék Kölcsey Ferencről a XX. század elejéről; Egyed Emese irodalomtörténész (Kolozsvár): Múzsák birodalmában az idilltől a drámaiságig; Pomogáts Béla irodalomtörténész (Budapest): Kölcsey és a reformországgyűlések; Szili Katalin jogész (Pécs): Kölcsey az országgyűlési követ és parlamenti szónok; Demeter Zsuzsa irodalomtörténész (Kolozsvár): Jó rétornak szöveg (is) kel – a Kölcsey-szövegek olvashatóságáról; Takács Péter történész (Nyíregyháza): Négy Kölcsey-vers és a Parainesis; Kulin Ferenc irodalomtörténész (Budapest): Kölcsey történelmi tudata és történetfilozófiája; Kereskényi Sándor irodalomtörténész (Szatmárnémeti): A szerelem értelmezése Kölcsey Ferenc Celesztina című megemlékezésében.
Kora délután folytatódott a tanácskozás, immár a Károlyi-kastély hűvösében. A részvevőket a város polgármestere, Kovács Jenő üdvözölte. Beszédében kapcsolódott az esemény fő gondolatiságához: a költő-országgyűlési küldött-főjegyző kultuszának ápolása közben napjaink nagy gondjaira is kell gondolnunk; előbbiből válaszokat kell keresnünk az utóbbira. Így arra, hogy a fiataljaink idehaza kereshessék a boldogulás lehetőségét, illetőleg az integráció folyamatának valóssá tételére. A tanácskozás húszperces előadásokkal zajlott. Elsőként a lázadozó, a mindegyre hazát kereső, a hazával foglalkozó Kölcseyről szóltak. Jánosi Zoltán nyíregyházi irodalomtörténész „Négy szócskát üzenek” címmel beszélt Kölcsey Ferenc küldetéséről. Elmondta, hogy a jeles előd mind irodalmi, mind közéleti műveiben a leggyakrabban a haza kifejezést használta. A második leggyakoribb kifejezés: a tett. Küldetése, életműve utat sugározz az utókornak – hangoztatta az előadó. Ratzky Rita budapesti irodalomtörténész Kölcsey Ferenc retorikája a megyei és országgyűlési beszédeiben címmel értekezett. Rámutatott, hogy a retorikai szabályokat betartva, különösen jól szerkesztettek voltak ezek a beszédek, melyeket egyébként Kölcsey emelt irodalmi rangra. Ugyan Kölcsey Ferenc nem volt megjelenésében vonzó, a hangja sem kellemes, a hallgatósága mégis rajongott érte. Főleg az ifjak, a jurátusok például kirakták arcképét a falukra. Szabó Zsolt kolozsvári irodalomtörténész Riportsorozatból regény – Szentimrei Jenő Ferenc tekintetes úr című regényének előzményeiről szólt. Elmondta, hogy a regényben Kölcsey önzetlensége áll a középpontban, már csak ennek okán is nyomatékosította: fontos, hogy ne csak a tudományos közemlékezésben maradjon fel Kölcsey munkássága, hanem az irodalom révén váljon a mindennapok részévé.
A rövid szünetet követő értekezésben az emberi tragédiáról esett szó. Szilágyi László nyíregyházi pszichológus Kölcsey lelki „poétai helyei” címmel szólt arról, hogy szülei halálát sohasem tudta feldolgozni a költő. Cs. Varga István egri irodalomtörténész „Nyújts feléje védő kart…” – észrevételek a Hymnus értelmezéséhez címmel sokkal könnyedebb tematikájú előadást tartott. A bor kultuszáról szólt, annak irodalmi vonatkozásairól, különös tekintettel Kölcsey műveiben. Merthogy a bor mint isteni nedű mind a világirodalomban, mind a magyar irodalomban szakrális jelleget is ölt. A látszólagos ellentmondásról – szabadelvű és a hazája, a népe iránt elkötelezett – beszélt Duray Miklós pozsonyi közíró Kölcsey, a nemzetének elkötelezett szabadelvű magyar címmel. Hogy mindez a mai értelmezés szerint antagonizmus, a mi hibánk, korunk jellemzője. Kölcsey korában ugyanis a liberalizmus nem jelentett nemzetietlenséget.
Hasznos, értelmes, gondolatébresztő tanácskozás helyszíne volt tehát a Károlyi-kastély.
You must be logged in to post a comment.