A mi felelősségünk is a róluk való gondoskodás

Sajátos nevelési igényű gyerekeknek szánt iskolaépületet adtak át ma Nagykárolyban. A megyei intézmény ünnepélyes avatója „természetesen” kellően ünnepélyes volt…

A „történet” talán valahol ott kezdődik, hogy vélhetően európai uniós nyomásra (de talán egyéb okból is) a 2000-es évek elejére megszüntették a speciális tanrendű oktatási intézményeket. A vidéken volt ilyen például Érkáváson, Mezőpetriben stb. Végül kizárólag a megye jelenlegi központjában, azaz Szatmárnémetiben maradt ilyen iskola. A felzárkóztatás, az integrálás címszó alatt zajlott le ez a folyamat. Mindeközben a különféle betegségekkel, fejlődési rendellenességekkel együtt élő gyerekek létszáma nemhogy apadt, de egyes felmérések szerint nőtt is. A felzárkóztatás — természetszerűleg — kevéssé működött, már csak annak okán is, hogy a sima, az úgynevezett mezei pedagógus nincs arra felkészítve, miként kell viszonyulnia egy sajátos nevelési módszert igénylő tanulóhoz. És tudvalevő, hogy a kerettantervet se erre találták ki…

Mostanság újra megnyílnak szerte a megyében — mintahogy minden bizonnyal szerte az országban — az ilyen jellegű iskolák. Ma Nagykárolyban adtak át egyet, mégpedig a Teremi úton lévő korábbi óvodaépületet újították fel. Egyelőre csak belül, de a megnyitón elhangzott, hogy a külső rendbetételt is megejtik majd.

Már délre kirendelték az intézmény 38 tanulóját. Ők amúgy öt osztályközösséget alkotnak, mégpedig a betegségeik mentén csoportosítva őket. Korábban a 2-es számú iskolának, azaz a Vasile Lucaciu Általános Iskolának voltak a diákjaik. Nos, ma déltől ott álltak strázsát a napon, míg az 1 órára meghirdetett rendezvény pici csúszással megkezdődött. Mint az általunk megkérdezett szülők elmondták, alapvetően örülnek a változásnak. Igaz ugyan, hogy az egészséges gyerekeknek semmiképpen sem árt, ha betegséggel együtt élő gyerekeket ismerhetnek meg, de minden bizonnyal jobb lesz az ő gyerekeiknek is, ha maguk között lehetnek. Például gondot jelentett nekik, hogy a szünetekben — akár véletlenül is — meglökték őket a rohanó gyerekek, és bizony olykor a csúfolódás céltáblái is voltak…

A rendezvény végül csak megkezdődött. Az ország himnuszát játszották le felvételről, majd egy ortodox pap mondott áldást. Biztosította a jelenlévő pedagógusokat arról, hogy áldozatos munkájukat megbecsüli az egyház. Fontosnak mondta az első felszólaló, Pataki Csaba, a megyei önkormányzat vezetője, hogy ne csak Szatmárnémetiben, hanem szerte a megyében legyen ilyen intézmény. Például azért, hogy az itteni vidéken élők is könnyen eljuthassanak ebbe az iskolába. A felújításban vállalt áldozatokért köszönetet mondott a városi önkormányzatnak. Biztosította a jelenlévőket arról, hogy a külső rendbetételt, az udvar felszerelését is fontosnak érzi a Szatmár Megyei Tanács, minél előbb el is fogják végeztetni. Kovács Jenő nagykárolyi polgármester arról szólt, hogy kötelességünk a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy ezek a gyerekek is jól érezzék magukat. Mint nyomatékosította a magyarul is megtartott beszédében: a mi felelősségünk is az, hogy mi történik velük.

A speciális tanítási igényűek tanfelügyelője, Miclăuș Judit utalt arra, hogy mintha nem látták volna jó szemmel őket a 2-es iskolában. Így örül annak, hogy új otthonra lelt az intézmény. Kérte a gyerekeket, hogy becsüljék meg az új épületüket, legyenek jó gyerekek, törekedjenek arra, hogy megőrizzék a szépen felújított osztálytermeket.

A nagykárolyi Down Alapítvány vezetője, Hargitay Erzsébet is köszönetet mondott azoknak, aki lehetővé tették az épület felújítását, rendbetételét. Az egyesület ugyanis az épület pár helyiségét megkapta, és a foglalkozásaik egy részét itt fogják tartani. Jelenleg az átszokás zajlik, egyre többet járnak ide, idővel a 21 éve működő alapítványuk székhelyének a rendeltetése más lesz — ott egy otthon fog működni. Szerinte az, hogy itt vannak már csak azért is jó, mert lehetőséget mutatnak a gyerekeknek, hogy majdan, az iskolai környezetből kikerülve akár náluk, vagy egy hasonló közösségben lelhetnek barátokra, sorstársakra.

Az ünnepélyes szalagvágás előtt elhangzott még, hogy a 38 elemista és általános iskolás korú gyerek román és magyar tannyelvű képzésben vesz részt. A városban az autizmussal élő iskolás korúak számára más intézményben tartanak képzést. Szinte minden felszólaló kérte a sajátos nevelési módszerre szoruló gyerekek szüleit, hogy hozzák a kicsiket ezekbe a speciális iskolákba. Továbbá működjenek közre a szakemberekkel. Utóbbiaknak, azaz a pedagógusoknak, nevelőknek hasznos szolgálatot kívántak.

Lufikat is az égbe engedtek, és közben zene hangzott fel — a talán kissé erőltetettnek tűnő eseményeket a gyerekek láthatóan élvezték. Tapsikoltak. Utána megejtették a szalag ünnepélyes átvágását.

Az osztály-, illetve egyéb célra felszerelt termek szépek — mindahány látogató dicsérte őket. Többen felsóhajtottak: remélhetőleg hasznosan tölthetik el itt az idejüket a betegséggel élő gyerekek.