„Az légy, aki vagy…” Ezzel a jeligével tart interaktív előadást a női önérvényesítésről Barkász Gabriella és Fleisz Kinga. Megkérdeztük őket, arról, hogy a személyes életükben jelentett-e többletkihívást az, hogy nők. Az előadás helyszíne a Szent László Közösségi Ház; időpontja: július 17-e 18 óra; részvételi díj: 28 lej. Elsősorban az érdeklődő, új tudásra, önmaguk és világuk megismerésre nyitott nőket várják. És olyan férfiakat is, akiket „érdekel a NŐ”.
Fotó: Barakonyi Gergő
– Érdekesnek tűnik az előadás. Engedjétek meg, kérlek, hogy az én szemszögemből kérdezzek. Miért sajátosan a nőknek hirdettétek meg? Önérvényesítési gondokkal küzdenek a férfiak is…
Barkász Gabriella: – Ez az előadás része annak a több szintű fejlesztési programnak, melyet Fleisz Kingával egy éve indítottunk nők részére. Tehát nem csak egy előadás erejéig szólítjuk meg a nőket. Azért elsősorban őket, mivel azt tapasztaltuk, hogy rendszerint nyitottak meghallani új gondolatokat, szempontokat, értelmezéseket. Ugyanakkor, jellemzően a nők azok, akik hosszú ideig nem foglalkoznak életüknek azzal az oldalával, ami a tudatossággal, változással, saját személyes fejlődésükkel kapcsolatos. Az előadásunk témájából megközelítve a kérdésedet: nem foglalkoznak önmaguk érvényesítésével, ill. sok esetben nem tudják, hogyan tegyék ezt.
– Arról én is hallottam, és tapasztalom is a házaséletben, vagy éppen a lányom kapcsán, hogy másként működik a női és a férfi agy. A nagyvilágban ellenben egyre markánsabb az a tendencia, mely értelmében inkább a hasonlóságokra helyezik a hangsúlyt, s nem a különbözőségekre. Nos, ilyen tekintetben nem szembe mentek a nagyvilággal?
Fleisz Kinga: – Igen, jól megfigyelted; különböző módon működünk, és közelítjük meg az élethelyzeteket, amelyekkel szembesülünk – örömeinkre és bánatainkra, valamint megoldandó dolgainkra másképp reagálunk és más módon kezdeményezünk. Adódik ez a struktúrabeli különbségből is (agyféltekék dominanciája), és a fejlettségi, avagy érettségi szintünk különbözőségéből (itt már másképp jelenik meg a női-férfi különbség). Mi arra törekszünk, hogy képessé tegyük a nőket életfeladatuk megvalósítására.
Barkász Gabriella: – Én ehhez még azt tenném hozzá, hogy a világ olyan, amilyen, tele hasonlóságokkal és különbözőségekkel. Úgy gondolom, mindannyiunk számára – s ezt nőkre, férfiakra egyaránt értem – lényeges az, hogy felismerjük, megértsük mi az, ami közös, és mi az, ami különböző abban, ahogy egymáshoz viszonyulunk, ahogy dolgokról gondolkodunk, ahogy különböző helyzetekben reagálunk, megnyilvánulunk. S hogy mindezt saját személyes értékeink, elveink és érdekeink tudatában tegyük. Ha nem így történik, akkor nem a világgal, hanem önmagunkkal megyünk szembe.
– Férfiközpontúnak mondják a mi világunkat. Amelyben a férfiak a főnökök. Ebben persze fel-feltűnik (olykor) egy hölgy is – hogy a „nagyok” közül emeljek ki egy valakit: pl. Merkel kancellár –, ám őket (néha joggal) férfias nőnek tartanak. Milyen ma nőnek lenni? Egyébként egy évszázada rosszabb volt a helyzet. Valami fejlődés tehát kimutatható. A kérdés már csak az: mi a cél? Egy ideálishoz közelítő társadalomban mi a nő szerepe?
Barkász Gabriella: – A helyzetleírás teljesen helytálló. Ebben az „új” helyzetben a Férfi és a Nő szerepe eltérően alakult, változott. A Férfinak kisebb-nagyobb eltérésekkel, finomításokkal, de lényegében megmaradt az a tradicionális szerepe, ami a család fenntartása, létének, biztonságának megteremtése köré fonódik. A Nőé volt évszázadokon keresztül a támogató, biztonságos hátteret létrehozó és fenntartó szerep. Ez megmaradt számára, de e mellé társult „mai” világunkban a család anyagi fenntartásában megjelenő feladatkör is, és ez gyökeres változást hozott a nők életében. Központi feladattá vált számukra – talán nem is mindig tudatos formában – az „új” szerepkör összehangolása a „régi”, tradicionális jellegűvel. Ebből számtalan megtorpanás, elbizonytalanodás, konfliktus származik a Nő életében, ami – gyakran – saját elképzeléseinek, céljaink feladásában csúcsosodik ki.
Fleisz Kinga: – Azt hiszem, a nagy dilemma: milyen Nő akarok lenni, melyik szerepet választom, mert míg mindennek meg akarok felelni, belső konfliktusom van. Ha döntöttem, ami arról is szól, hogy valamelyikről lemondok bizonyos szinten, akkor magam számára megtaláltam az irányt, ebben örömömet tudom lelni, és a feladat azt a külvilággal is elfogadtatni.
Barkász Gabriella: – Egyetértek azzal, amit Kinga mond. Az „új” helyzet adott: a nőknek részt kell vállalniuk a család anyagi fenntartásában, vagy, ahogy mind gyakrabban történik, egyedül kell ezt biztosítaniuk. A kérdés számukra ebben a helyzetben az, nőként vagy férfiként – azaz női vagy férfi viselkedésformát működtetve – akarják-e ezt a „férfias” feladatot ellátni.
Fleisz Kinga: – Amúgy a nők is „főnökök”, most is, csak az élet egy másik aspektusában, az érzelmekben, a kapcsolatokban, a szeretésben…
– Vélhetően ódzkodni fogsz a következő kérdéstől. Mégis arra kérlek, hogy a fentieket vetítsd magadra. Számodra a mi férfiközpontú világunkban mi okozott a legtöbb nehézséget? Ezeket miként tudtad legyőzni?
Barkász Gabriella: – Volt néhány helyzet az életemben, melyben plusz nehézségi fokot hozott az, hogy nő vagyok, de nem ez volt általában a jellemző, hanem inkább ezek voltak a kivételes esetek. Nehézségekkel szembesülve én alapjában nem a „miért van ez így”, hanem a „mit kell csinálni” kérdéssel foglalkozom. Ha már megoldottam, akkor rendszerint végig gondolom, elemzem a történteket – tanulok saját helyzeteimből –, és akkor, ha felmerül az a szempont is „mert, hogy nő vagyok” ez nem sokat változtat azon, ahogy abban a szituációban kezeltem, megoldottam, túlléptem a nehézségen.
Fleisz Kinga: – Azt hiszem, nekem a „női szerepek sémáival” kellett magamban megküzdenem, azaz kilépni a nőknek szánt „így kell élni” – „mások is így csinálják, akkor azt kell helyesnek elfogadni” zárt szemléletéből.
– A nőséget a hivatás, az érdekérvényesítés mellett kiegészíti az anyaszerep, a család. A te esetedben is így van?
Fleisz Kinga: – A női önérvényesítésről, mint mindenkori megnyilvánulásról beszélünk, amely a professzionális és a privát szférában is párhuzamosan létezik, ezt mindig összefüggésében tárgyaljuk. Tulajdonképpen, ha az önérvényesítés, mint kompetencia birtokomban van, akkor azt bármelyik területen megnyilváníthatom.
– Kiknek ajánlott ez az előadás? Kik azok, akik számára erősen javallott, hogy mindenképpen vegyenek részt rajta?
Barkász Gabriella: – Bármilyen meglepő is: nőknek. Elsősorban az érdeklődő, új tudásra, önmaguk és világuk megismerésre nyitott nőknek.
Fleisz Kinga: – És annak a Férfinak, akit érdekel a NŐ. 😀
– Kérlek, engedjetek meg ismét egy, az előadáshoz nem közvetlenül kapcsolódó kérdést… A romániai magyarságunk politizálásában mostanság feltűnik a női szemlélet. Például az egész közösséget mint kisebbséget határozzák meg. Amely méltó akár a pozitív diszkriminációra is. Ennek jegyében nagyon szorgalmazzák az úgynevezett női szervezetek létrehozását. Egyesek azonban ódzkodnak ettől, hiszen a hölgyeknek eddig is volt lehetőségük részt venni ebben a „játékban”, miért kell tehát a szabályokat megváltoztatni… Úgy érzem tehát, hogy a közösséget mint kisebbséget képzelik el. Ennek a jegyében beskatulyázzák egy (fura) gondolatsorba. Így kerül a képbe az érdekérvényesítési politizálás során a nőket érő (amúgy nyilván aggasztó) agresszió elleni fellépés; vagy a többségihez viszonyítva más szexuális orientáltsággal rendelkezők elfogadásáért, megértéséért kifejtett tevékenység stb. Úgy gondolom, hogy mi őshonos és de facto teljes jogú államalkotó közösség vagyunk, tehát nem kisebbség, még akkor sem, ha a nyelv, vagy egyes kulturális jellegek mellett különbözünk. Talán inkább ebben az irányban kellene gondolkodni… Érdekérvényesítési szakemberként mit gondolsz?
Fleisz Kinga: – Erről azt gondoljuk, hogy szakmai kérdésekben a kompetencia, a hozzáértés számít: a tudás, a készségek, a személyes értékek, az attitűd, a személyiség és a motiváltság. Mi éppen ezért kompetenciát fejlesztünk, amelyet annak elsajátítói a privát vagy a professzionális életben használnak értékrendjük szerint.
Barkász Gabriella: – Ahogy természetes az, hogy ha orvost keresünk, nem az a választási szempontunk, hogy férfi-e vagy nő az illető, hanem, hogy megbízható, jó orvos – szakmailag kompetens – vagy sem, úgy kell ez működjön minden területen, beleértve a politikát is.
Fleisz Kinga: – Még azt is hozzátenném, hogy míg az érdekérvényesítésben a cél, hogy az ügy szempontjából elérjük a kívánatos jövőt, addig az önérvényesítés sokkal személyesebb; előbb tudatosítanom kell ki vagyok én valójában, majd azt tetteimben is megnyilvánítani.
(kérdések: Megyeri T.)