A Pece partjáról a Perzsa-öböl mellé

Csuzi István, a nagyváradi Helyi Közszállítási Vállalat vezetője visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: május 1-től az Abu-Dzabi-i közszállítási céget vezeti majd. Hogyhogy?! Természetesen megkérdeztük.

– Olvasom, hogy „Un român va fi șeful transportului public din Abu Dhabi”… Csuzi István mióta tudja, hogy egész pontosan hol van Abu-Dzabi. A Nagyváradi Helyi Közszállítási Vállalat vezetője volt igen sok ideig. Mire a legbüszkébb? És mi az, amit így utólag másként tenne?

– A HKV vezetésében eltöltött több mint nyolc év kitartó munkájáról sokan tudnak, a nagyváradiak értékelték a tómegközlekedés megújulását városunkban. Egyenruhák, pontos járatok (GPS-jelkövetős rendszerrel ellenőrizve), elektronikus utasinformáció, elektronikus kártyás jegyrendszer, új villamosok és autóbuszok, mozgássérülteknek alacsonypadlós megoldások, szociális érzékenység a cégen belül (8 év alatt duplájára nőttek a fizetések) és a lakosság fele (a 2008-as 8 autóbuszvonalhoz képest ma 19 városi, 5 metropoliszövezeti és 1 nemzetközi vonalat üzemeltetünk), a karbantartás retechnologizálása (kelet-Európában egyedülálló berendezések az uniós pénzen épült Mechatronikai laboratóriumban), új fejlesztések (villamosvonal-bővítés 8 km és a TATRA villamosok átépítése), olyan eredmények, amelyek messzire elhallatszottak! Hét éve tagja vagyok a brüsszeli székhelyű Tömegközlekedési Világszervezet (UITP) Villamos Bizottságának és 2013 óta a világszervezet alelnökének választottak. Ilyen előzmények után már szinte nem is meglepetés, hogy a nevem a legesélyesebbek közé került a megüresedett Abu Dhabi CITY TRANSPORT közszállítási cég vezérigazgatói várományosai között. Óriási a kihívás, és már az is igazi szenzációként van kezelve, hogy innen, Nagyváradról választott az arab megapolisz közlekedési szakembert!

Különben mar 2014 tavaszán a világszervezet Végrehajtó Bizottságával Abu-Dzabiban volt egy konferenciánk, amelyen a villamosprojektjükről vitáztunk, tehát nem egészen ismeretlen a terület és a téma számomra…

– Magunk között: sok-sok pénz? Illetve, kérem, soroljon fel néhány hasonló kérdést, amivel bombázták mostanság… Eleve nagyon sokan keresték meg ennek kapcsán? Abu-Dzabiról olvasom, hogy szigetre épült. Gondolom, ott sem egyszerű a közszállítás… Van konkrét elvárás, amit meg kell oldania?

– Igen, különböző a környezet, akár gazdasági, akár kulturális szinten. Nagyváradon a következő évekre a fejlesztésre szánt összegek nagyságrendje nem több 20-30 millió eurónál. Az Arab Emirátus fővárosában az új projektek több milliárd dolláros nagyságrendűek. Ma még csak buszjáratok közlekednek, de a villamos és/vagy a metró megvalósítása egyre sürgetőbb, a csúcsidőben eltöltött hosszú tömör sorok bizonyítják ennek fontosságát. Maga a kulturális különbség is az időveszteség feloldásával megváltoztathatónak tűnik: talán sikerül a dzsippékből és luxusautókból átültetni a villamosra/metróra az ingázókat, hisz nem mindegy, ha a peremvárosból 20–25 perc alatt a munkahelyre érkezünk, avagy eltöltünk naponta 1,5–2 órát egy-egy autózással (munkába és hazamenet). Melyek a pontos elvárasok a cég tulajdonosai részéről, az meg számomra sem teljesen egyértelmű – mindenképp a fejlesztéseken lesz a hangsúly, elindul a villamos (… és metró?) -projekt, a buszvonalak optimizációja is fontos lépés lesz. Az elődöm portugál volt, négy év után, családi okokból hazamegy. Úgy gondolom, ha a klímával nem lesz különösebb gondom, akkor én is néhány évet legalább rászánhatok erre a nagyszabású tervre, remélem, sikerre tudom vinni a célkitűzéseket.

– A családjával költözik? Fel van az útra készülve?

– Nem volt egyszerű a döntés! Február végén tudtam meg, hogy „finálés” vagyok a kinevezésre, márciusban előbb interjú Skype-on, majd személyes látogatás a helyszínen, Abu-Dzabiban, ahol eldőlt, hogy elfogadom az állásajánlatot. A döntést a családommal közösen hoztuk meg, hisz a feleségem velem fog tartani a kiküldetésben, a fiamra hárul az összes itthoni feladat. Nem egyszerű hátrahagyni, még ha ideiglenesen is „csapot-papot”, úgy, hogy ez zökkenőmentes legyen. Csak egy egyszerűnek tűnő példa a felmerülő gondokból: ki gondozza a továbbiakban a kutyát és a macskát?

– Időközben elkerültem Váradról. Lassacskán Ön is elkerül… Hogy látja, jó irányba halad a város? Mindent egybevéve: amolyan hollywoodi sikertörténet az Öné? A Pece partjáról a Perzsa-öböl mellé…

– Nagyvárad a szívem csücske „volt, van és lesz”, itt születtem és biztos vagyok benne, hogy ide térek vissza… Hogy mennyi idő múlva, azt meglátjuk. Szeretem Nagyváradot, talán én is hozzátehettem egy kicsit a város fejlődéséhez, hírnevéhez. Semmi sem tökéletes, de az irány nem rossz. Tagadhatatlan az előrehaladás, épül-szépül a város. A magyarság szempontjából sok még a tennivaló. Nem elég, ha a villamos/autóbusz magyarul is „Kellemes Ünnepeket Kíván” (legyen az húsvét vagy karácsony), amíg az utcanevek miatt folyik az állóháború, a beiskolázási számok a magyar osztályoknál egyre csökkennek, addig akad munka a közösségünkért küzdőknek. A tanulás lehet az alapja az erdélyi magyar megmaradásunknak, az óvodától az egyetemig. Az Erdélyi Magyar Tudományos Társaság keretében pályaválasztó fiataljaink számára a műszaki pályát ajánljuk, akár létrehozva a partiumi egyetem keretén belül is. A sikertörténetről meg annyi: kitartás, munka, odaadás nélkül nem megy! Persze, hogy mi a siker, az meggyőződés kérdése: az nem lehet kilométerfüggő, mert lehet elegendő egy kis lépés, csupán a szomszéd faluig, másnak nagyobb ugrás kell, akar a Perzsa-öbölig… Az eredmény megítélése amúgy is mindig személyfüggő…