A régizene szeretete működteti az együttest

Keresztesi Ildikót, a nagykárolyi Carmina Renascentia együttes vezetőjét kérdeztük.

– Milyen volt az együttes számára a 2019-es esztendő?

– Szinte hagyományos, örömmel várt és jól bevált szokás ez már a Carmina Renascentia háza táján, hogy az új év első próbáján számot vetünk az előző esztendei muzsikálásunkkal. Felidézzük a jó hangulatú heti próbákat és az azok nyomán megszülető előadásainkat. Ilyenkor sorba szedjük műsorlapjainkat, anekdotázunk, rengeteget, elemzünk és zenélünk. Vígan vagyunk, hisz ha jól meggondoljuk, sokszínű zenei hátterünk ellenére vagy inkább mindazt eggyé ölelve, a régizene közös szeretete működteti a Carmina Renascentia együttest. Az általunk „megszülető” és előadott művek szeretete. A régizenélés mindannyiunk számára az önkifejezés egyik fontos pillére. Tavaly volt sok önálló koncertünk, szerepeltünk kiállítás-megnyitókon, konferenciákon, templomokban, színházakban, kastélyokban, és a karácsonyi műsorunkon kívül mindenütt mást és másként zenéltünk.

– Hogyan változik, avagy bővül az együttes repertoárja?

– Nagyon változatos, döntően XVI. századi a muzsika, amit játszunk. Ám, ha meggondoljuk, hogy jelenünk zenéje milyen óriási és szinte felsorolhatatlanul gazdag, akár párhuzamot is vonhatunk a két korszak között. Ugyanaz a bőség és sokszínű szcéna jellemezhette a XVI. századi zenei életet is, mint a mait. Hisz a XVI. században is bizonyára függött az alkalomtól, helyszíntől, hagyományoktól, ízlésbeli különbségektől. Ennek megfelelően több műfajból válogatunk, amikor egy-egy műsort összeállítunk. Játszunk világi zenét: asztali muzsikát, tánczenét, többszólamú énekes darabokat, históriás énekeket, illetve vallásos muzsikát – zsoltárokat, himnuszokat. Ez a két kategória azonban abban az időben meglehetősen képlékeny és átjárható volt, sokszor ugyanazok a dallamok mindkét műfajban jelen lehettek. Ezek ismeretéhez több forrásanyag tanulmányozása, na meg jó adag intuíció is kell. Ezért nagyon fontosak számunkra a heti próbák. A próba az a teremtő vagy újrateremtő folyamat, amelyben „megépül” egy-egy darab; számunkra szellemi műhelymunka. A Carmina Renascentia együttes hangzását négy énekhang és számtalan új-régi hangszer (autentikus hangszerek új kópiái) használata határozza meg.

– Kik az együttes tagjai, és milyen hangszereket szólaltatnak meg?

– Öt stabil tag alkotja az együttest: Keresztesi Ildikó, Lőrincz Tünde, Jónucz Alfonz, Lőrincz Szilveszter és Vezér János. Egy-egy műsor folyamán a négy énekhang mellett viola da gambák, hárfa, furulyák, görbekürtök, kornamüz, ütőhangszerek – alkalmanként csembaló és tárogató is – szerepelnek. Értelemszerűen tehát mindenki több hangszeren játszik. Vannak olyan darabok, amelyek megszólaltatásához vendégül hívunk együttesen kívüli zenésztársakat. Azok az alkalmak kiváló és örömteli pillanatokat szereznek számunkra is. Gyakran olyan felkérésnek is szívesen teszünk eleget, amikor korabeli táncokat is szeretne látni a közönség. Akkor Enyedi Anna Regina és Enyedi Bálint lejtik a pavanokat, galliardokat, allemandokat, canariót, spagnolettát.

– Mik az együttes tervei 2020-ban?

– Természetesen lendülettel folytatjuk a régizenélést. Készülünk a 40. Csíkszeredai Régizene Fesztiválra, ahol 1980 óta a Deák Endre vezette Collegium tagjaiként, majd 2012-től a Carmina Renascentia együttessel mindig jelen vagyunk.

Megjelent a Nagykároly és Vidéke
térségi hetilap 2020. január 9-ei számában

_DSF0548