A júliusi kiscserkésztanyázást követően, múlt héten került sor a nagykárolyi 151. Gr. Károlyi Gyula cserkészcsapat nyári táborára, mely idén a Bihar megyei Vársonkolyoson zajlott.
A cserkésztáborok megszokott keretei között, gyönyörű környezetben érdekes programokon, “kalandozásokon” vehettek részt a tabor résztvevői, próbára téve leleménnyességüket, kitartásukat, bejárva a vidéket barlangok mélyétől, vizen át a szirtek csúcsáig. A cserkészek beszámolói következnek:
“Az idei volt életem második cserkésztábora és személy szerint én ezt jobban élveztem, mint a tavalyit. Sok új dolgot tudtam kipróbálni, gondolok itt főként a sziklamászásra és a vadvízi evezésre, melyek közül nekem a sziklamászás tetszett jobban. Ezen kívül egy barlangot is körbe tudtunk járni az egyik nap során. Két alkalommal a Körösben is meg tudtunk mártózni, ami hidegebbnek bizonyult mint amire számítottam. Napközben nagyon örültünk a szabadidőnek, ilyenkor általában pihentünk, aludtunk vagy nevetve hallgattuk végig őrstársaink történeteit. Sok kifejezést kitaláltunk, amiknek nem sok értelme volt ugyan, de szerettük őket használni. Az idei tábor segített abban, hogy jobban megismerjem az őrstársaimat és más embereket is. A meseerdő egy különös élmény volt, másabb mint az korábbiak és ezáltal más volt az üzenete is, de engem újra elkápráztatott. A tűznél való őrködés jobbra nem is sikeredhetett volna, a legtöbbet azzal bajlódtunk, hogy életben tartsuk az őrtüzet, ami érdekesre sikeredett. Általában nekem minden napból az esti tábortűz volt a kedvencem, ahol felidéztem az aznap történt eseményeket. Ezt leszámítva, maga a természet szépsége is megfogott, az hogy milyen gyönyörű is és mennyire fontos, hogy odafigyeljünk rá és észrevegyük a bennünket körülvevő szépséget. Egy ilyen táborba elmenni semmi máshoz nem hasonlítható élmény tud lenni, amire szívesen emlékszik vissza az ember. Nem volt végig napos az idő, a hét során többször is esett az eső, de ez nem tartott vissza minket attól, hogy jól érezzük magunkat. Összességében igazán sikeresnek mondanám ezt a közösen eltöltött hat napot” – Juhász Patricia, Ibolya őrs
“Az idei tábor kicsit más volt mint a többi, páran közülünk már őrs nélkül indultunk neki. Idén egészen különleges programokon vehettünk részt, és új dolgokat próbálhattunk ki, amiket mi nagyobbak is nagyon élveztünk. A sziklamászás egy igazi kihívás volt számunkra is, minden erőnkre és kreativitásunkra szükség volt, de a látvány és az élmény felejthetetlen marad. A személyes kedvencem a rafting, az evezés volt. Párban kellett boldogulnunk a vizen, ehhez pedig csapatmunkára és fegyelemre volt szükség, s közben a táj szépsége lenyűgözött bennünket. Az esti tábortüzek alkalmával nagyon jól szórakoztunk, a gyerekek nagyon kreatív jeleneteket adtak elő, szerintem nekik is ez a kedvenc részük, igazán felszabadultan játsszák el a szerepüket ilyenkor. Ugyanakkor ez a természetben töltött egy hét mindannyiunkat kikapcsolt egy kicsit a megszokott hétköznapokból. Idén is sokmindent tanultunk, megismertük a korlátjainkat, félelmeinket, s le is győztük őket és ráeszméltünk a csapatmunka fontosságára” – Dobrán Denise
“Az idei csapattábor számomra nehezen indult, viszont annál jobban végződött. A sok jó ember, akik körülvettek, segítettek átlendülni a kezdeti félelmeimen. A kitartásunk, már első nap megmutatkozott, amikor is a mi sátrunkat tartott a legtöbb ideig felállítani, de nem adtuk fel, egy kis segítséggel sikerült felállítani. Második nap a konyhán segítettünk, és építkeztünk is egy kicsit, de emellett jutott idő a szórakozásra is bőven, lementünk fürdeni egy kicsit a folyóba. Sokat nevettünk közben magunkon is, és egymáson is, voltak nagy esések, illetve a víz néhányunknak a papucsát is elvitte. Volt amit vissza tudtunk szerezni, és van ami örökre odaveszett. Harmadik nap elkezdődtek számunkra is a ‘kalandozások’ meglátogattunk egy barlangot, melyhez egy elég kalandos út vezetett, – mentünk meredek hegyen, de akár sínek mellett is- ,de nagyon megérte mert a barlang nagyon érdekes volt. Negyedik nap következett az, amit a legjobban vártunk, a sziklamászás, és a vadvízi evezés. Amennyire vártam a sziklamászást, annyira féltem is közben, így az első kijáratnál ki is mentem, és onnan szurkoltam a többieknek. A vadvízi evezés sem indult úgy, ahogyan szerettük volna, nem tudtunk a párommal megtalálni az összhangot, így hamar ketté kellett válnunk, viszont utána már egész érdekes volt. Láttunk közben szép vízesést, és nagyon szép volt a táj is. Este szalonnát sütöttünk vacsorára, ami nagyon jól esett a nap végére. Este a tábortűz mellett nekünk kellett őrködnünk, történtek ott vicces dolgok, mint például mikor a sátrunkban, vagy épp a WC fülkében egy kutyát találtunk, viszont az őrködés további részében, a másnapi próbáztatásra készültünk. Ötödik nap, a próbáztatás napja volt, így izgatottan keltünk emiatt. Nagyon sütött a nap, ami kicsit megnehezítette a dolgunkat, de ennek ellenére is, nagyon jól sikerült a próbázás. Estefelé métáztunk egy jót, majd utána szentmisével zártuk a napot. A hatodik, azaz az utolsó nap, már csak pakolással telt, áthordtuk a hídon a dolgainkat, aztán elindultunk az állomás felé. Amíg vártuk a vonatot, énekeltünk egy kicsit, aztán felültünk a vonatra, és már mindenki csak arra várt, hogy hazaérjünk. Az állomásra beérve nagyon jó érzés volt látni azt a sok szülőt, akik mind ránk vártak. Összességében nagyon jól telt a tábor, és nagyon hálás vagyok azért hogy ott lehettem” – Zahari Bianka, Ibolya őrs
“Az első nap nekem nem volt annyira vagány: csak utaztunk,vonatoztunk, és felállítottuk a sátrakat. A második viszont már sokkal kalandosabbra sikerült: elmentünk sziklát mászni és raftingozni. A hegymászás nekem jobban tetszett, de csak azért mert akkor nem fáztam. A sziklamászás komoly, a raftingozás pedig vicces volt. Mikor visszatértünk fát szedtünk és megraktuk a tüzet. Másnap mi segédkeztünk a konyhán, ami egy kicsit unalmas volt. A fürdés nagyon jó volt, mert hideg volt a víz. Negyedik nap barlangászni mentünk, ami akkor lett nagyon érdekes mikor már beértünk a barlang mélyére. A séta jó volt, rengeteget kacagtunk. Eljött a próba napja is. Először énekeltünk és közben indultunk a próbára. Én majdnem utolsónak kerültem sorra. Az utolsó napon összepakoltunk, lebontottuk a sátrakat. Hazafelé időben jött a vonat és 5 óra körül már itthon is voltunk. Remélem, hogy több ilyen táborba mehetek még” – Barabás Áron, Farkas őrs
“Az idei tábor helyszíne Vársonkolyos volt. Már izgatottan vártuk,hogy milyen lesz idén. Nem kezdődött valami jól,hiszen a vonatunk amivel mentünk késett száz percet. Az út hamar eltelt az őrsömnek köszönhetően, nagyol jól szórakoztunk. Amikor odaértünk, a tábor helyére felállítottuk a sátrainkat és elkezdődött a szórakozás. A keddi nap volt az én kedvencem! Mivel aznap mentünk a Via Ferratára és raftingozni. A kettő közül nekem az előbbi tetszett jobban, nagyon izgalmas volt. A Rumosok őrse, amiben én is voltam szerdán a konyhán segített. Utána eljött a csütörtök. Amikor egy barlangot látogattunk meg,az út nem volt hosszú,de az ösvény amin mentünk elég nehéz volt. A barlang gyönyörű volt,rengeteg különös formájú kővel. Aztán a próbázás napja is elérkezett, eléggé izgultunk miatta. Miután túlestünk rajta jólesett egy kis pihenés, mivel nagyon meleg volt. Délután a kedvenc cserkészjátékommal játszottunk, a métával. Nagyon élveztem,izgalmas és szoros meccsek voltak.
Végül pedig a tábor utolsó napja is elérkezett,ami a pakolásról szólt. Akkor jöttem rá, hogy milyen hamar eltelt ez a pár nap. Nagyon szerettem!” – Miklós Dávid, Farkas őrs
You must be logged in to post a comment.