Molnár Bettivel beszélgettünk, aki valóra váltotta gyermekkori álmát, és cukrász lett. Az anyukájától tanult meg sok receptet, majd tudását Debrecenben fejlesztette. Minden sütihez hozzáad magából valamit, és véleménye szerint ez jó.
– Biztosan nagyon sok finom recepted van. Melyik a kedvenced közülük, amit legszívesebben készítesz?
– Nagyon sok finom sütemény, torta van, amit szeretek csinálni, de a legjobban a „kinder bueno tortát” szeretem.
– Mikor és hol tanultad meg ezt a szakmát?
– Többfelé süteményt és tortát az anyukámtól tanultam az évek során, de komolyabban 2016-ban kezdtem el tanulni a debreceni cukrász szakképzésen, és persze a saját tapasztalataimból.
– Ma már nagyon sokféle díszítési technika létezik. Te melyiket használod előszeretettel? Van kedvenced?
– Tortától függ, hogy melyiket használom, de általában a habzsákos díszítést szoktam használni, valamint a fondantos torta bevonást és díszítést is. Sokkal jobban szeretem a fondantos díszítéseket, csak nagyon időigényes, de persze a sok munkának meg van az eredménye.
– Szoktál érdekes rendeléseket kapni? Melyik volt eddig az, amelyik a legnagyobb kihívás volt számodra.
– Volt már egy pár érdekes torta, de próbálok felkészülni rájuk és 100%-ban teljesíteni. De az eddigi legnagyobb kihívásomat saját magamnak adtam, ami a vizsgamunkám volt, amikor befejeztem a cukrásziskolát: ez egy bárány volt. Minden egyes kis részét saját magam csináltam.
– Egyre többen választják ezt a szakmát. Te mikor döntötted el, hogy cukrász leszel? Volt esetleg valami különleges oka?
– Hát nem is tudom, mikor döntöttem el. Talán nyolcadikos koromban, de lehet, még előbb mondtam már, sok más szakma is tetszett, de végül mégis a cukrászat maradt. Örülök neki, hogy ezt a szakmát választottam. A szüleim teljes mértékben mellettem álltak, és segítettek mindenben. A különleges ok pedig talán az, amikor csináltam egy süteményt a barátaimnak vagy a családnak, és láttam rajtuk az elégedettséget, hogy mindenkinek ízlett, talán az a pont volt az, amikor eldöntöttem, hogy én cukrász akarok lenni. Felbecsülhetetlen érzés, amikor látom, hogy adtam valamit magamból az embereknek, és ez jó.
– Megosztanál az olvasókkal egy olyan fortélyt, amit ők is tudnak hasznosítani a saját konyhájukban?
– Talán csak annyit, hogy minden sütit csináljanak szívvel, lélekkel (és egy kis körültekintéssel), akkor már biztos nyerő lesz az a süti.
Czimerman Adrienn
You must be logged in to post a comment.