Románia a riói olimpián mindössze egy aranyérmet szerzett. Ebben a győztes női párbajtőrcsapatban helyett kapott a félig magyar Simona Pop is, aki a budapesti Világkupára már nem vívni jött, mert várandós. Itt beszélgettünk vele.
Köszönjük, Szatmár! Multumim, Satu Mare! – ezt írta élete legboldogabb napján magyarul és románul egy A4-es lapra Simona Pop, miután a román női párbajtőr-válogatott 44-38-ra legyőzte Kínát az olimpiai döntőben. Szívecskét is rajzolt a papírra.
Sokan akkor tudták meg, hogy Simona Pop – édesapja révén – félig magyar, már ha a nevéből erre nem lehetett következtetni. A házasságkötés után már a férje nevét viseli, ő ugyanis Simona Deac néven született Szatmárnémetiben, 1988. december 25-én.
De mit akart üzenni ezzel a köszönetnyilvánítással? „Gyorsan jött, nem gondolkodtam sokáig rajta. Az egyik szatmári újságíró sürgetett is a lapzártája miatt, szerette volna betenni a másnapi újságba, és az időeltolódás miatt nem volt sok időnk. Amit az öltözőben találtam, azt használtam. Gondoltam a kezdetekre éppúgy, mint arra, hogy Szatmáron öt későbbi olimpiai bajnok edzett együtt az augusztusi olimpia előtti tavaszon.
A négy román mellett Szász Emese, akivel nagyon jó viszonyban vagyok, és aki az esküvőjére is meghívott.
Kevesen tudják, Románia első vívócsarnoka Szatmáron volt. 11 éves voltam, amikor elkezdtem, akkor tért vissza a városba Kuvaitból Csiszár Ferenc. A bátyáim nála vívtak, én is hozzá kerültem. A kosárlabda és a vívás között választottam, és még akkor sem bántam meg, ha az első vívóversenyemen nagyon elvertek, alig pár találatot adtam. Akkor nem is tudták, ki vagyok, csak annyit, hogy a Deák Márton húga.”