A szenvedés idején is gerincesek maradtak

Vasárnap szentmisét mutatnak be a deportáltak szenvedései előtt adózva a kaplonyi Szent Antal római katolikus templomban.

A deportáltak, az egykori fiatalok szenvedésére emlékeznek meg vasárnap Kaplonyban. Szatmár megye viszonylatában erről a településről hurcoltak el „egy kis munkára”, azaz málenkij robotára a második legtöbb személyt, több mint 350 embert. Ugyan sokuk ott maradt, de a hitüknek is hála a többségük hazajött. Ma már kevesen élnek közülük, s talán az utóbbi három évtizedben először az is előfordulhat, hogy egyikük sem lesz jelen az értük, illetve az ott maradtakért, továbbá az ínséget itthon megszenvedőkért felajánlott vasárnap délelőtti szentmisén.

A második világháború lezárásakor a kollektív bűnösség elve alapján 5 ezer, zömében német eredetű szatmárit hurcoltak el a szovjet hatóságok az úgynevezett jóvátételi munkára. Öt évet dolgoztak odakint embertelen körülmények között. Éheztek, fagyoskodtak, és számtalan munkahelyi baleset is tizedelte őket… Amióta lehet, minden évben misét mutatnak be értük a Szent Antal-templomban. A szertartás után fiatalok naplórészleteket olvasnak fel, a cél, hogy ők is jobban megértsék, átérezzék eleik szenvedéseit. A templom mellett lévő emlékműhöz vonul a továbbiakban a sokadalom. Főt hajtanak az emlékmű előtt.

A Német Demokrata Fórum helyi szervezete idén is szeretetvendégséget tart – sajnos az is elképzelhető, hogy a deportáltak közül senki sem vesz részt a tiszteletükre adott alkalmon. Gózner István (Ráspi) NDF-elnök elmondása szerint ennek ellenére kötelességüknek érzik megtartani a díszebédet. Talán azért is, mert mindannyi alkalmon szívesen vettek részt a deportáltak, érezhetően örültek annak, hogy szenvedéseikre odafigyelnek az utódok.

Az alábbi képsorozatunk és videónk a tavalyi megemlékezéskor készült.