Alig néhányan élnek már azok közül, akiket több mint hét évtizede a messzi Szovjetunióba deportáltak a többi sváb település mellett Kaplonyból is. A hit segítségével sikerült azokat az éveket túlélniük, az tette őket gerincessé – hangzott el a hagyományos megemlékezésen.
A Szent Antal-templomban szentmiseáldozat bemutatásával kezdődött az emlékünnepség. Egy korábbi kaplonyi plébános, házfőnök, a jelenleg a kovásznai Esztelneken szolgáló Kakucs Szilveszter OFM a szertartás során arról beszélt, hogy rendkívül fontos volt a több mint háromszáz kaplonyi deportált számára az, hogy hittek abban, Isten a szenvedésben is mellettük van. Erről többük is mesélt neki. A földi pokol szenvedései közepette sem maradtak magukra – mondták. Az élők egészségéért, az elhunytak örök boldogságáért imádkoztak a mise során a hívek.
Csizmár Antal és Hauler Hannelore illőn szerkesztett és a történéseket kellő részletességgel bemutató beszédet adott elő. Tímár Asztrik OFM, plébános vezetésével kivonultak a hívek a templom mellett lévő világháborús emlékműhöz imádkozni. A fúvószenekar szolgálatát követően koszorúkat helyeztek el a szervező Német Demokrata Fórum, a Kaplonyi Polgármesteri Hivatal, a helyi RMDSZ- és az MPP-szervezet nevében. Akár a korábbi tíz évben a helyi Nonn József ezúttal is külön koszorúzta meg a turulmadaras emlékművet.
Természetesen ez alkalommal sem maradt el a díszebéd a fórum székházában. A kaplonyiak „Zuza bácsija” sütött–főzött, és többen segédkeztek – köztük a méltán közkedvelt Péter bácsi – az előkészületekben, a tálalásban. Amúgy már az előző nap hozzákezdtek a „fórumosok” a vendéglátáshoz, disznót vágtak…
Idén már csak Szilágyi Mária egykori deportált vett részt az ebéden. Könnybe lábadt szemmel mesélt arról, miféle borzalmakon mentek át annak idején. Azért, mert valakik kollektíve bűnösöknek mondták őket…


You must be logged in to post a comment.