Baumgartner Katalinnal, a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum tanítójával beszélgettünk.
– Néhány életrajzi adatban kérnék egy kis bemutatkozást. Születési adatok, családi állapot, hol folytatta a tanulmányait, mióta tevékenykedik pedagógusként.
– Baumgartner Katalin, a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum egyik tanítója vagyok. Negyedikes osztályom a legnépesebb iskolánk elemi osztályai közül. A következő iskolai évben én leszek az előkészítő osztály tanítója. Immár 27 éve tevékenykedem pedagógusként. 1991-ben végeztem a Temesvári Nyugati Tudományegyetem Matematika és Fizika karán, majd 2002-ben a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományi Karán szereztem Óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakirányú végzettséget. Ugyanebben az évben az I. didaktikai fokozatot is sikerült megszereznem.
– Milyen motivációi voltak, amikor a tanügyi pályát választotta? A pedagógusként eltöltött időszak mennyire változtatta meg a kezdeti ideológiáikat?
– Mindenki tudja, hogy az utóbbi években a tanügyi rendszerben nagyon sok változás történt. Gondolok a „rugalmasabbˮ oktatási keret bevezetésére, változatos alternatív módszerek alkalmazására, modern technikai eszközök használatára, a következetlen tanügyi programokra, az egymást szaporán váltogató miniszterek oktatást tökéletesítő elképzeléseire. Sok mindent el lehetne még mondani a pedagógusi pálya nehézségeiről, botlasztóiról. Mindezek ellenére én azok közé az elkötelezett pedagógusok közé szeretnék tartozni, akik hiszik, hogy ami az iskolában a gyermekekkel történik, az nem a rendszertől függ, hanem az Embertől…, a Pedagógustól. A jó tanító, a jó tanár egy olyan példát adhat emberségből és tudásból, amelyet a gyermek soha nem felejt el. Személyiségeket formálunk, személyiségek vagyunk és személyiségünkkel nevelünk. A gyermek személyiségének fejlesztésére mindig kell legyen idő, mindig oda kell rá figyelni; függetlenül attól, hogy hány gyermek van egy osztályközösségben.
– Az évek során mit tapasztal, miben különböznek egymástól az x-, y-, z-, vagy akár az alfa-típusú gyermekek? Szabad-e egyáltalán ilyen, vagy bármilyen módon kategorizálni őket?
– Sokat hallhatunk az X, Y, Z és alfa generációkról. Szabad-e ilyen módon kategorizálni a gyerekeket? A generációk között mindig voltak különbségek. A gyors technológiai változások megjelenésével a generációk közti eltérések egyre markánsabbá váltak. Tehát, ha kategorizáljuk a gyereket, ha nem, ezek a különbségek léteznek. A szomorú az, hogy a tanítási rendszer sokkal később válik X, Y, Z vagy alfa generációssá, mint kellene.
– Nagy nehézségekkel szembesülnek manapság egy-egy magyar tannyelvű előkészítő osztály indítása esetében az iskolák. Nem csak a gyermeklétszám csökkenése, de az is elég riasztó, hogy sok magyar szülő, elvileg a könnyebb boldogulás érdekében, román tagozatos osztályba indítja a gyermekét. Előkészítő osztállyal indul ősszel, mivel tudná megszólítani, esetleg meggyőzni azokat a szülőket, akik a magyar helyett román iskolába íratnák gyermeküket?
– Milyen nyelven tanuljon a gyermek? A gyermek azon a nyelven tud legjobban tanulni, amit először tanult meg; az anyanyelvén. Anyanyelvünk megadja nekünk az együvé-tartozás tudatát, a közösségtudatot. Az anyanyelvén tanított fiatal más nyelveket is könnyebben elsajátít, magabiztosabban használ. Ahogy már említettem ősszel előkészítő osztállyal indulok. Tudom jól, hogy az előkészítő osztályba való iratkozás időszakának közeledtével az érintett szülők lázban égnek. Napi téma a tanítók számbavétele, jellemzése, munkájának értékelése a hallottak alapján. Ez így is van rendjén. Fontosnak tartom, hogy az iratkozás előtt álló szülők ne hagyják befolyásolni magukat a reklám, a divat által, hanem legjobb belátásuk szerint döntsenek. Ha a szülők ismerik saját gyereküket, akkor biztos, hogy jó döntést fognak hozni.
– Milyen eredményeket ért el a gyermekekkel eddigi pályafutása során? Mi az a pedagógiai elv, amit mindig szem előtt tartva dolgozik az osztállyal?
– Rendszeresen részt veszek tanítványaimmal a tanfelügyelőség által meghirdetett versenyeken, vetélkedőkön. Voltak olyan versenyek, amelyeken szerényebb eredményeket értünk el, de voltak olyanok is, amelyeken kitűnően szerepeltek a gyerekek. Sok verseny megyei vagy országos szakaszára is eljutottak.
De a legnagyobb siker az, amikor a könyvével a kezében, csillogó szemekkel szalad feléd a kisdiákod és kiabálja egy szóra mutatva az ujjacskájával: Tanító néni, ez a jóka! Meg az, amikor az iskolai év végén azt mondja neked a nagyon szigorú apuka, hogy te csodát tudsz tenni, mert az ő kislánya tudja a szorzótáblát…
T. T.
„A gyermek Isten drága ajándéka, akiből a pedagógusnak nem kierőltetni kell a benne lakozó jót és értékeset, hanem őszinte, szent kíváncsisággal kell fordulnia felé, és nagy türelemmel ki kell szeretni belőle az értékeket.”
Böjte Csaba
You must be logged in to post a comment.