Romát Sándor György történelemtanárral, a Simion Bărnuţiu Szakközépiskola oktatójával beszélgetett Végh Balázs arról, hogy a tanári szakma valódi kihívás, folyamatos tanulásra van szükség, másként nem is lehet tanítani.
– Tudósok egy csoportja bebizonyította, hogy minden pedagógus azért választotta ezt a pályát, mert volt legalább egy olyan tanára, akitől félt diákkorában. Önnek vannak hasonló tapasztalatai? Esetleg ellenpéldát tudna mondani?
– Nem voltam mintadiák, kaptam is eleget, de nem féltem a tanáraimtól, tiszteltem őket, tudtam, miért kapok és tudtam, hogy jogos az, amit kapok. Azt mondják rablóból lesz a jó pandúr, igyekszem megszolgálni ezt a mondást.
– Miért választotta ezt a pályát, és milyen volt az az út, amely során tanárrá vált?
– Azért választottam ezt a pályát, mert szerintem nincs fontosabb a tanításnál, a jövő társadalmát a mostani gyerekek fogják képezni és igen fontos az, hogy az egyes generációk hogyan nőnek fel, és bevallom, ez kicsit büszkévé is tesz, hogy ebbe, még ha kicsit is, de beleszólhatok. A tanári diplomáig hosszú volt az út. Történelem-régészet szakot végeztem a kolozsvári egyetemen, távoktatáson, mert már akkor a nagykárolyi múzeumnál dolgoztam. Mesterem, dr. Németi János példaértékű munkája, valamint tanácsai miatt is választottam a régészet mellett a történelemtanári végzettséget, mint kiderült, jól döntöttem, hiszen a sors úgy hozta, hogy elkerültem a múzeumtól, és mivel a tanári diploma a kezemben volt, ezért sikeresen el tudtam helyezkedni ezen a pályán. Kozma Jolán, „Jolika néni” és Schek Irén kollégáim voltak, akik bevezettek a tanári pálya zűrzavaros berkeibe, megmutattak mindent, amit egy pályakezdőnek tudnia kell. Soha nem fogom elfelejteni és nem is tudom megköszönni igazából a nagyon hasznos útmutatásukat. Nem hiszem, hogy a tanárráválás folyamata beérett vagy egyáltalán beérik valakinél, hiszen mindig tanulunk a tanítás mellett.
– Úgy hírlik, a tanári pálya az utóbbi évtizedekben nem igazán népszerű. Azt terjesztik, azoknak való, akik nyugdíjas állásra vágynak, és aránylag alacsony fizetéssel is beérik. Mit gondol, ez a szakma igazából hivatás vagy éppen olyan pénzkeresési lehetőség, mint bármilyen más állás?
– Igen, borzasztó a reputációja a tanári állásnak, hogy miért, arról könyvtárnyi elemzéseket lehetne írni. Én úgy gondolom, mint ahogy korábban is mondtam, hogy a tanári állás a legfontosabb a társadalom számára. Lehet vele pénzt keresni, nyilván nem annyit, mint más szakmákkal, inkább hivatás és annak is kell lennie, úgy gondolom.
– A gyerekét szívesen irányítaná a pedagógusi hivatás felé?
– Ha lenne is gyerekem, akkor sem irányítanám rá, egy szakmára lehet tanítani valakit, de egy hivatásra születni kell.
– „Ezek a mai gyerekek, bezzeg a mi időnkben!” – halljuk szinte naponta. Valóban más a ma felnövő ifjúság, mint a korábbi nemzedékek? Mi a legjobb bennük?
– A mi időnkben is azt mondták, hogy „Ezek a mai gyerekek, bezzeg a mi időnkben!”. Ez szerintem rendjén is van, bár tény, hogy a mai társadalom változáson megy keresztül, a változás korát éljük. Az új technológiák megváltoztatják az emberi társadalmat és a mostani generáció épp ezt a változást éli meg. A legjobb bennük ez a változás, mert, ahogy nekik is kihívás, úgy nekem is az, hiszen újabb és újabb módszereket tanulok a tanítás fejlesztése érdekében.
– Ha önvizsgálatot tartana, mit emelne ki, mint a legnagyobb szakmai hibáját?
– A legnagyobb szakmai hibám közé talán az adminisztráció hanyagolása tartozik. Nem szeretem a papírmunkát. Szükséges, de úgy gondolom, a kelleténél is többet kell vele foglalkozni.
– Mit tart a legfontosabb pedagógusi erényének?
– A lelkesedést, ami gyakran átragad a tanulókra is, és ez szeretteti meg velük a szaktantárgyamat.
– Milyen saját módszert alkalmaz tantárgya (az Ön által irányított foglalkozás) megkedveltetésére?
– Mivel a régészet a fő végzettségem, ezért gyakran használom fel a tanításban is.
– Ön szerint mennyire befolyásolhatja egy tanár munkája a tanítványai jövőképét?
– Szerintem igen nagymértékben befolyásolja, elsősorban a gimnáziumban, mert a diákok ott ismerkednek meg egy adott tanáron keresztül egy adott szaktantárggyal és az első benyomás nagyon sokat számít. Gyakran halljuk, hogy emiatt vagy amiatt a tanár miatt választottak egyesek egy bizonyos szakmát vagy éppenséggel undorodtak meg tőle. A líceumba ennek a folyamatnak a kiteljesedése lehet egy adott diák szemében egy tanár munkája.
– Tanít más tantárgyat is, mint ami szorosan a szakterületéhez kapcsolódik?
– Jelenleg nem, de mikor gimnáziumba tanítottam, előfordult, hogy nem a szoros szakterületemnek megfelelő tantárgyakat is kénytelen voltam tanítani, ami egy külön kihívásként kezeltem.
– Hogyan lehet a mai gyerekeket fegyelmezni, ha kell-e egyáltalán őket?
– Nem hiszek a katonai vagy a diktatórikus fegyelmezésben, de a gyereket szerintem fegyelmezni kell, mert a fegyelem szükséges az élethez. Külön kihívás a mai világban ennek a folyamata, de léteznek nagyon jó pedagógiai és metodológiai módszerek.
– „Az élet a legjobb iskola, csak a tandíj magas” – tartják. Mire is készít fel akkor az ingyenes oktatási rendszer?
– Az ingyenes oktatási rendszer biztosítja az általános tudást, amit az aktív társadalom rendszere megkövetel, valamint a szükséges tudást a választott szakmák elsajátításához.
– Az intézményen kívül, a katedra és a napló nélkül, azaz a hétköznapi életben is pedagógusként viselkedik, vagy el tud vonatkoztatni?
– El tudok vonatkoztatni és el is kell, senkinek nem hiányzik egy számon kérő mogorva tanár a szabadidejében.
– Ha van olyan vicces története, amikor azon vette észre magát, hogy egy teljesen hétköznapi élethelyzetben is a pedagógusi szerepből próbál meg megoldani egy problémát, ossza meg velünk!
– Nem igazán szeretném untatni az olvasókat, de számos olyan helyzetben volt részem, ahol a pedagógusi szerepet kellett alkalmaznom, hogy megoldjak egy-egy adott helyzetet.
– Milyen jótanáccsal tudna szolgálni a most pályára lépő fiatal pedagógusoknak?
– Kössék fel a gatyájukat, és ha nem alázattal állnak a tanításhoz és nem hivatásként kezelik a tanári pályát, akkor hagyják ott, mert előbb-utóbb beleroppannak.
Kérdések: Végh Balázs