Pataki Csabát, a Szatmár Megyei Tanács elnökét, a megyei RMDSZ-szervezet elnökét kérdeztük. Beruházásokról, politikáról és a mindezek mögött álló személyes elhivatásról.
– A Szatmár Megyei Tanács égisze alatt a Nagykárolyt és vidékét érintő beruházások közül mit emel ki? Melyek a legfontosabbak? És miért pont ezeket szorgalmazta a megyei önkormányzat vezetőjeként?
– A Szatmár Megyei Tanács az elmúlt négy évben egyik legfontosabb beruházásának tekintette a Nagykárolyt és vidékét összekötő megyei utak korszerűsítését, ez volt az egyik leglátványosabb beruházás. Most ha nyugatról keletre haladunk, akkor például ott találjuk az Érendréd–Mezőterem–Nagykároly útszakaszt, amely teljesen fel lett újítva, és ez a Kálmánd–Börvely vonalon egészen a magyar határig folytatódik. Itt egy több mint 50 km hosszúságú útszakaszról beszélünk, ami Tasnádot köti össze Nagykárollyal és ezáltal az érmelléki településeket is. Önerőből csináltuk meg 2017–18-ban a Nagykároly–Mezőfény útszakaszt. Ezt folytattuk Csomaközön a főutca leaszfaltozásával, illetve a Mezőpetrit Szaniszlóval összekötő út is új burkolatot kapott. Ez év derekára pedig befejezzük a Nagykároly–Kaplony szakasz tavaly elkezdett felújítását is. Ezzel elmondhatom, hogy gyakorlatilag az elmúlt három évben valamennyi Nagykárolyba vezető megyei alárendeltségű utat felújítottunk. Ehhez hozzáfűzném mindenképp, hogy azért csak az elmúlt három évről beszélhetünk, mivel 2016-ban, a helyhatósági választások után olyan állapotokat „örököltem” a Szatmár Megyei Tanács előző vezetésétől, hogy például 2017-re nem voltak érvényes útkarbantartási szerződések, így még a kátyúzásokat sem tudtuk elvégezni. Tehát gyakorlatilag két és fél olyan évről beszélhetünk, amikor érdemben és hatékonyan tudtuk végezni a dolgunkat. Ugyancsak az infrastrukturális befektetésekhez sorolhatom a helyi önkormányzatokkal közös fejlesztéseket, ilyen például Mezőfény, ahol a polgármesteri hivatal pályázatát bővítettük ki, s ennek köszönhetően a település nagykárolyi bejáratától egészen a csomaközi kijáratig sikerült új aszfaltburkolattal fedni a főutcát. Ezek ugye csak a főbb közúti infrastrukturális beruházások Nagykároly vidékén. Egy másik nagyon fontos beruházás a megye ivóvíz- és csatornahálózatának a kiépítése volt, ebben természetesen Nagykároly környéki települések is érintettek, például Csanálos vagy Börvely. Ez sajnos több mint kétéves késéssel indulhatott csak el, hiszen az elmúlt négy évben szinte félévente változtak a szakminiszterek vagy akár a miniszterelnök, így folyamatosan tolódott a kiírás. Tavaly végre sikerült aláírni a támogatásról szóló finanszírozási szerződést, és nyilvánvalóan igyekszünk felpörgetni az eseményeket, hiszen ez is létfontosságú befektetés a megyében. Mindezek mellett az önkormányzatokat is sikerült nagyobb összegekkel segíteni, hiszen megengedte ezt a költségvetés, illetve lobbiztunk azért is, hogy a többletkiadásokra Bukarestből fedezetet kaphassanak a polgármesteri hivatalok. Itt gondolok például a csanálosi utca felújítási projektjére, amire volt ugyan terv 2016-ban, viszont a kivitelezésre csak 2017-ben sikerült pénzt szerezni egy országos program révén. 2020-ban tervezzük a Csanálos–Kálmánd–Kaplony útszakasz rendbetételét, ez nagyon fontos a helyiek számára. Itt, amint az időjárás megengedi, szeretnénk új aszfaltburkolattal is ellátni az utat, ezáltal ez egy mini körgyűrűként is fog funkcionálni Nagykároly északkeleti részén.
– A megye egészét tekintve mennyire elégedett azzal, amit sikerült az elmúlt években megvalósítani? Viszonyítva mindezt a kitűzött célokhoz…
– Azt kell mondanom, hogy például az infrastrukturális beruházások rendben vannak a környéken. Az útjavítások mellett a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatallal közösen felújítottuk a kisegítő iskolát, több állagmegóvási és a gondozottak kényelmét szolgáló kisebb beruházást végeztünk mind az idősotthonban, mind a speciális ellátást igénylő személyek otthonában, ezek ugyancsak megyei intézmények. Emellett a helybéliek kulturális rendezvényeit is – melyekkel kapcsolatban pályázat útján fordultak támogatásért a megyei tanácshoz – tudtuk támogatni. Itt gondolok például a Könnycsepp Egyesület által működtetett árvaházra, amit szintén sikerült támogatnunk, hiszen ők Orosz Kati néni vezetésével rendkívüli dolgot visznek véghez. Nemcsak önkormányzatokkal, hanem az emberekkel is együtt dolgoztunk az elmúlt 4 évben. Szerencsére ezek az emberek régóta mellettünk, velünk vannak, és nem cserélődnek úgy, mint az ország vezetését ellátó személyek.
– Apropó, megyei önkormányzati vezetőként hány miniszterelnökkel, illetve hány szaktárcavezetővel volt dolga?
– Három és fél év alatt a negyedik miniszterelnök bukott meg, illetve buktatta meg magát… Ebben az országban már semmin sem lehet meglepődni, a minisztereket pedig már nem is számolom. Vannak „visszatérők”, például Ioan Marcel Boloş, aki most az európai ügyekért felel. Vele először tanácselnöki minőségemben 2016-ban találkoztam, amikor is felkerestem őt és megkértem, próbálja meg kizökkenteni a holtpontról a nagykárolyi elkerülő út ügyét. Egy évig bányászta a papírokat, 2017-ben sikerült elindítani a munkálatokat, majd 2018-ban végre kész is lett a körgyűrű. Ez például egy olyan projekt, ami évek óta volt parkolópályán, de nekünk sikerült tető alá hozni. Nagykároly vidékén, ahogyan azt már kicsivel korábban is elmondtam, az infrastruktúra kérdése rendben van. Amit még nagyon szeretnék elérni, bevonva a helyi önkormányzatokat is, hogy minél több vidéki munkahely létesüljön. Ezeket csakis közös projektek révén sikerülhet megoldani, és ezekbe a projektekbe a magánszférát is be kell vonni. Csak így tudjuk fiataljainkat itthon tartani, hiszen a több munkahely több lehetőséget jelent, és csak ez által tudjuk felvenni a versenyt a Nyugat varázsával. Ezt a jelenlegi és jövőbeni önkormányzatokkal közösen kell elérnünk.
– A megyei RMDSZ-elnöki teendőket is ellátja. Tulajdonképpen jól is áll a Szövetség Szatmár megyei szervezte, meg nem is. Egy politikai alakulat teljesítményét a választásokon kapott szavazatok alapján lehet megítélni. Ebben a viszonylatban nem teljesített rosszul az RMDSZ, mindazonáltal két választás is előttünk áll. Van kihívó is – innen is, onnan is. Bizakodó?
– Az idei év sorsdöntő lesz közösségünk számára, hiszen most nagyon hosszú időre fog eldőlni a sorsa. Közösség alatt Nagykároly vidékén mindig a magyar, román, sváb és roma kisebbség tagjait is értem, akikkel az elmúlt években nagyon jó volt az együttműködés. Mi egy utat például nem azért építünk, hogy csak egy bizonyos nemzetiségű lakos használja, hanem hogy az egész közösség és térség javát szolgálja. Az idei nagyon fura év lesz a választások tekintetében. Jelenlegi állás szerint úgy tűnik, hogy 4 szavazólap is lesz majd a voksolás napján, hiszen külön személyként indulok majd én a megyei tanácselnöki tisztségért, külön lapon lesz majd a megyei tanácsosok listája, külön a polgármesterjelölt és külön a helyi tanácsosok listája. Még arra is látok esélyt, hogy a parlamenti választás is ugyanazon a napon lesz vagy akár egy hét különbséggel, és így idén egy hét alatt dől majd el a következő több mint négy év sorsa. Most négy évig biztosan nem lesz választás – elméletileg, bár erre már nem mernénk fogadni –, de az uniós alap új programja is most indul el, most lehet majd pályázni különböző integrált településfejlesztési pályázatokra, melyekkel több közösséget tudunk összefogni és fejleszteni. Erre nagyon jó példa Nagykároly és vidéke, hiszen az itteniek minden lehetőséget megragadtak. Tehát ha a következő négy évben jól dolgozunk és összefogunk, az meg fogja határozni az előttünk álló évtizedet is. Ezért fontos az összefogás és a közös munka. Mert aki azt mondja, hogy nem változott az életminőség a környéken, az vagy el van utazva, vagy nem objektív.
– Ha jól tudom, az RMDSZ szinte mindahány magyarok által (is) lakott községben megméretkezik. Ez igaz?
– Mi elindítottuk a belső választási folyamatokat; az országban egyedüli olyan politikai szervezet vagyunk, amely e belső választás révén több mint tízezer embert mozgat meg csak az előválasztási fázisban azért, hogy a végeredmény valóban a közösségek akaratát tükrözze a helyi vezetők személyét illetően. Politikailag a környéken több évtizedes hagyománya van a Német Demokrata Fórummal való együttműködésnek, ezután sem kívánunk ezen változtatni. Mindemellett idén az RMDSZ minden olyan településen fog indítani saját jelöltet is, ahol a közösség ezt igényli. Természetesen a mostani felállásokhoz hasonlóan továbbra is közösen szeretnénk vezetni ezeket a településeket, hiszen a tanács összetétele is a helyi választópolgárok akaratát kell hogy tükrözze. Ezáltal mi abban bízunk, hogy jobban meg tudjuk mozgatni a választópolgárokat, hiszen nekik is érezniük kell, hogy helyi tétje van a voksolásnak.
– Nem félő, hogy ennek okán elmérgesedik a viszony például a Romániai Német Demokrata Fórum égisze alatt mandátumot szerzett községi vezetőkkel, tanácstagokkal? Ami ugye a parlamenti választások alkalmával akár vissza is üthet…
– Én nem tartok ilyesmitől. Ahogyan már hangsúlyoztam, eddig is és ezután is jó viszonyt fogunk ápolni velük.
– Félig-meddig új politikai aktor is színre lépett. Megyei szinten milyen a viszony a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ között? És mindez miként jelenik majd meg azokon a településeken, ahol van MPP-szervezet?
– A térség Magyar Polgári Pártjáról fontos elmondani, hogy partnerként tekintettünk rájuk, és ezt éreztettük a források elosztásánál is. Tettük ezt úgy, hogy ezeknek az embereknek a jelentős többsége gyakorlatilag az RMDSZ színeiben lett ismertté, általunk építették fel saját magukat és tevékenységi területeiket, lényegében az RMDSZ struktúrájából kivált személyek, akik azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert nem tudtak RMDSZ-színekben indulni. Ezt a helyzetet egy, a természetből vett példával valahogy úgy tudnám leírni, mint amikor a szorgos kis énekesmadarak hosszú időn keresztül építik a fészkeiket, csinosítják azokat, aztán egyszer csak megérkezik a kakukkfióka, s a kismadár sajátjaként neveli fel. Aztán a kakukkfióka felnő, és megpróbálja kitúrni az énekesmadarakat a fészkükből. Mi a kakukkfiókákat az elmúlt négy évben, akárcsak a fórumos polgármestereket, ugyanúgy kezeltük és támogattuk, mint a saját vezetőinket. Most viszont nem szabad a helyi versenynek kihatnia a nagyobb szintekre, nem szabad sem országos, sem megyei szinten, hogy problémát és feszültséget generáljon. Úgy kell kialakítanunk ezt a helyzetet, hogy csatlakoztatjuk őket a szervezetünk munkájába, hiszen országos szinten közös képviseletet egyedül az RMDSZ biztosít.
– Ugye ismét kampányidőben nem lehet majd kampányolni. Így már jó előre felkészülnek. Ön is családos ember, hogy bírja, hogy bírják az erre az időszakra jellemző stresszt?
– Idén nagyrészt a négy évvel ezelőtti rendszerhez hasonló szabályok fognak érvényesülni. Most sem lehet majd a szó szoros értelmében kampányolni, nem tarthatunk rendezvényeket, nem promoválhatjuk magunkat, marad az egyszerű, de ugyanakkor szerintem nagyon is hatékony „kézfogásos kampány”: a választókkal személyesen találkozva, egyszerű, érthető üzeneteket akarunk közvetíteni, és egyúttal biztatjuk őket, ne hagyják, hogy mások döntsenek helyettük. A jelenlegi kormány döntése, hogy utolsó este átírta a választási rendszert, finom szólva is csúnya húzás volt. Diszkriminatív az, hogy míg külföldön például 3 napig lehet szavazni, addig itthon csak egy napon, gyakorlatilag mindenki bárhol szavazhat, ami visszaélésekhez fog vezetni. Képzeljük el csak az átmenő forgalmat, ami Nagykárolyban is jelentős. Ez jelentősen torzíthatja majd a helyi eredményeket. Remélem, ezt orvosolni fogják, hiszen ez így nem maradhat. Ami a kérdés második részét illeti, igen, én is ember vagyok, még ha ezt sokan hajlamosak is elfelejteni, főleg kampányidőszakban. Külön köszönettel tartozom a családom tagjainak, akik most már a harmadik kampányidőszakot élik meg mellettem. Nem egyszerű az életünk ilyenkor. A kislányom sokszor csak addig lát, míg elviszem reggelente az iskolába, ezért igyekszünk minden pillanatot kihasználni, és ünnepnapként kezeljük azokat a hétvégéket, napokat, melyeket együtt töltünk. A feleségem a legcsodálatosabb és egyben a legtürelmesebb ember, akit csak ismerek, hálás vagyok neki mindenért, nélküle sehol sem lennék. A stresszt már megszoktam, a megyei tanácselnöki tisztség nem kimondottan nyugodt munkahely. Kiszámíthatatlanok sokszor a napok, nagyon szerteágazó a tevékenységi területünk és az ezekhez tartozó sok probléma egyaránt. De ez az egyik oka annak, hogy itt vagyok, mert szeretem ezt a munkát, szeretem a kihívásokat, és úgy gondolom, csak így lehet egyről a kettőre jutni. Ugyanakkor jelentősen megnehezíti a munkánkat az, hogy a törvényhozás is olyan sebességgel változik, hogy sok esetben, mire egy tevékenység végére érünk, kezdhetjük elölről, mert időközben változtak a kritériumok. Sokszor a jó szándék ellenére a kitalálóknak fogalmuk sincs a tevékenységi területek valós problémáiról. Gondolok itt akár a tanügyre, ahol az elmúlt 30 év legalább 30 szakminisztert „elfogyasztott” vagy az egészségügyre, ahol ismét sarkalatos változtatásokat akarnak. Nem készülnek hatástanulmányok, mint például Németországban, ahol egy változtatás előtt akár évekig vizsgálják, hogy milyen hatásai lehetnek. Nálunk ez nem így működik: itt kitalálnak dolgokat, aztán lesz, ami lesz módon belevágnak, ész nélkül vezetnek be változtatásokat. Gondolok csak a 114-es sürgősségi kormányrendeletre 2016-ban vagy a jelenlegi kormány költségvetési törvényére. Nem gyorsan kell dönteni, hanem jól, figyelembe véve minden álláspontot. Vállalni kell a negatív döntéseket is, főleg az én pozíciómban. Én szeretem alaposan átgondolni a döntéseimet, körbejárni az adott témát és megalapozott döntést hozni.
– Így, magunk között, hogy tetszik Önnek a Nagykároly és Vidéke hetilap? Meglátása szerint szükség van egy kistérségi hetilapra?
– A Nagykároly és Vidéke hetilapot évtizedek óta ismerem, és úgy gondolom, nagy szerepe van a kistérségi identitás megőrzésében és értékrendteremtő hatása is van. Csodálom a lap szerkesztőit, hiszen a formátuma miatt nem a mai, divatos social media stílusában, pár sorban tájékoztatnak, hanem a jól bevált, békebeli stílusban járják körbe és vesézik ki az adott témát, jobb rálátást és megértést biztosítva ezáltal az olvasóknak. Erre nagyon jó példa ez a beszélgetés.
M. T. R.
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilap 2020. február 20-ai számában
You must be logged in to post a comment.