„A városomért!”

Traian Băsescu korábbi államfő nemrégiben Dragoş Georgescut nevezte meg mint pártja, a Népi Mozgalom (román betűszóval: MP) nagykárolyi polgármesterjelöltjét. Az Anziksznak ismét nyilatkozott Dragoş, természetesen ezúttal az elképzeléseiről, a céljairól kérdeztük.

– Dragoș, hogy-hogy jelöltetted magadat? Egyesek azt rebesgetik, hogy pénzt kaptál ezért?

– Egy ideje úgy érzem, hogy többet is tudnék tenni a városomért. Lennének dolgok, amin változtatnék vagy új terveim, amiket megvalósítanék. A mostani helyzetem és státuszom nem nagyon engedi meg ezeket. Így jött a merész ötlet, hogy jelöltessem magamat. Ez egy jó éve történt. Úgy látszik, hogy ez a információ kiszivárgott, és felkerestek a MP-től. Tőlem soha sem állt messze Traian Băsescu ideológiája, már csak azért is, mert ő mindig tisztelte a kisebbséget, és mindig barátnak tartotta a magyarságot. Ezt kihangsúlyozta egy privát beszélgetésünkben is. Nem nagyon akartam politizálni, de úgy döntöttem, hogy ha Traian Băsescu személyesen keres meg a jelölésemmel kapcsolatosan, akkor be vállalom. És megtörtént. Én nem pénzt, hanem önbizalmat és erőt kaptam. Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy a legnagyobb befektethető tőke, az a bizalom. Vannak, akik bíznak bennem, a tudásomban és a képességeimben. És én nem szeretek csalódást okozni senkinek, nincs is szándékomban ezt most elkezdeni.

– Legyünk továbbra is őszinték. Azt is olvasni itt-ott, hogy amolyan politikai játszma eredménye a jelöltséged. Ilie Ciută ellenében indulsz?

– Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy politikai manőver, és azért jelöltettem magam, mert tartok valakivel, illetve valaki ellenében indulok. Én a városommal tartok, annak a javát akarom. Azt szolgálom jó pár éve. A városvezetőségi választás egy olyan játszma, amiben minden jelölt többé-kevésbé ellenfél. Én úgy gondolom, hogy a nagykárolyi lakosság ne egy politikusra szavazzon, hanem egy olyan embert támogasson szavazatával, akiben hisz, és bízik abban, hogy az ő és a város érdekeit szolgálja.

– Amennyiben nyersz, mire fektetnél hangsúlyt? Melyek az elképzeléseid?

– Hangsúlyt fektetnék a körgyűrű befejezésére és átadására, mert hiába fektetünk milliókat az Október 25-e sugárút aszfaltozására, ha ugyanúgy a soktonnás kamionok haladnak át rajta, ha szétszedik. Azonkívül szeretnék létesíteni legalább még egy öregek otthonát, és a mostanit, ami jelenleg működik úgy-ahogy, elvenni a megyétől (mert most oda tartozik). Az idősek eltartását az állam finanszírozza és jelenleg a megye kapja meg azt a nem kevés pénzt. Ezzel munkahelyeket is teremtenék. Befektetőkre is van szükségünk, olyanokra, akikkel a város gyarapodik, és nem olyanokra, akik kárt tesznek benne. A EU-s projekteket végig kell vinni, ellenőrizni, hogy minden cent oda menjen, ahova kell. Az értelmetlen pénzszórást is megállítanám, inkább kultúrára, sportra vagy gyerekfoglalkoztatásokra fordítanám. Emlékszem, hogy hajdanán a Diákklubnál ütöttük el egymást. Mindenféle körökre jártunk: biológia, zene, tánc, bélyeggyűjtés, gokart, rádiózás stb. Finanszírozást az kapna, amelyik bebizonyítja, hogy megérdemli, terméseztessen egy jól megfogalmazott és alátámasztott projekt alapján. Minden közalkalmazott egyaránt folyékonyan kell beszélje a román és a magyar nyelvet. Ha valaki megszólal magyarul, magyarul válaszoljanak, és ha románul, akkor románul. Ez alap. Ez a kölcsönös tisztelet. Az a közalkalmazott, aki nem adja meg az embernek a tiszteletet, az váltson pályát. Nálam nincs olyan, hogy magyar, román, cigány. Ember, vagy nem ember! Ennyi. Én nem forradalmat, hanem forradalmasítani akarok.

– A neved román. Ha jól tudom, románnak is vallod magadat. Mégis magyarul beszélünk. Mi a véleményed az etnikumok közötti békétlenségről, a sovinizmusról?

– Románnak születtem, ortodox hitben kereszteltek. A nevemet (Dragoș) egy máramarosi vajdáról kaptam, aki 1350-ben uralkodott. Nagy Lajos magyar király utasítására hagyta el Máramarost, hogy egy védelmi vonalat alakítson ki az Arany Horda ellen, és védje az országot.

A magyar nyelvet gyerekként tanultam önszorgalomból. Makacs voltam és mérges, hogy nem tudtam elolvasni a tévében a képújságot olyan gyorsan, amilyen gyorsan oldalt váltott. Mikor sikerült, észrevettem, hogy tudok beszélni és olvasni is magyarul. Sajnálom, hogy nem volt képújság 3-4 nyelven, mert akkor lehet, hogy azokat is beszélném. Ahogy telt az idő, kezdtem olvasni a magyar irodalmat is. Ha jól tudom, a mondás is úgy tartja, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz.

Hogy mi a véleményem a sovinizmusról?! Románia egyik legnagyobb elméje, Ilie Bădescu szociológusprofesszor szerint a demagógia a hazugság terméke és nem a hazafiasságé. A sovinizmus a nemzetgyűlölet terméke és nem az értelemszerű nemzetszereteté. Ez a két kifejezés, a demagógia és a sovinizmus, nem nekünk való. Megvagyunk mi ezek nélkül is. Sőt. Van eszünk ahhoz, hogy ezekre ne reagáljunk. Azokat az embereket, akik a demagógia és a sovinizmus magjait szórják, tagadjuk ki, vagy inkább próbájuk megváltoztatni őket.

– Ha jól értettem, többek között a te meghívásodnak is köszönhetően szombaton ismét Nagykárolyba érkezik Grigore Cartianu újságíró. Mit szólsz ahhoz az elméletéhez, hogy a 26 évvel ezelőtti marosvásárhelyi eseményeket a KGB és a román titkosszolgálat robbantotta ki, mégpedig azért, hogy megpróbálja megakadályozni ezzel Románia és Magyarország nyugati integrációját? Ha ez igaz, akkor nem is vagyunk mi olyan buták, mi románok, magyarok stb. Az életedet végigkísérte ez a választás?

– Igen, Grigore Cartianuval régóta tartjuk a kapcsolatot, amikor felhívtam, és meghívtam újból Nagykárolyba, nagyon örült és átszervezte a programját úgy, hogy eljöhessen. Én egy pragmatikus írónak tartom, aki nagyon sok információt birtokol. Ezekkel az alátámasztott információkkal próbál fényt deríteni az igazságra és megosztani azokat mindenkivel, természetesen azoknak, akiknek az igazság számít. Szerinte nem csupán elmélet az, hogy 26 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen a megtörtént események a titkosszolgálatok művei. Ezért is írta a könyvét. Ez a könyv dokumentumjellegű, úgyhogy mindenki olvassa el és vonja le a következtetéseket. Egy biztos: ez az ország mindig is fontos volt geopolitikailag, és az is lesz. Nem vagyunk egy buta nép és nem is nagyon tűrjük a kényszeres butítást.

– Köszönöm a válaszokat, kérlek, kampányolj magad mellett pár mondat erejéig. Melyek a sarkalatos pontjai a programodnak? Melyek a céljaid?

– A fővonalakból már említettem egy párat. A célom szimpla, egyszerű: olyan várost akarok, ahonnan senki sem akar elmenni és ahova vissza szeretne jönni mindenki, ahol a józan ész, a megértés, a bizalom és a segítőkészség újból dominál. Büszke akarok lenni a városomra. Szerencsés vagyok, hogy egy olyan csapat áll mellettem, amelyiknek tagjai fiatalok, nem politizáltak eddig és normális gondolkodással rendelkeznek. Van köztük ügyvéd, pap, jogász, közgazdász, kultúrember, tehát minden téren be vagyok biztosítva olyan emberekkel, akik a szakmájukban nagyon jól teljesítenek. Nagykároly egy többnemzetiségű és multikulturális város volt mindig. Itt románok, magyarok, svábok, cigányok, katolikusok, ortodoxok, protestánsok, mezőgazdászok, tanult emberek, mesterek, gyermekek és idősek egyaránt éltek. Méghozzá majdnem tökéletes összhangban. Mindenki látja, hogy a város lelke lassan elpusztul, azok miatt, akik ezt az egyensúlyt felborítják az önző, értelmetlen harcukkal. Szeretném visszaállítani Nagykárolyt a régi, a jó és a bevált kerékvágásába. Úgy, hogy ugyanakkor egy fejlődési etalon legyen.