A virágvasárnapi „pálma” népszokása a szatmári svábok körében

A szatmári magyar falvakban kevésbé ismert, de a zoborvidiéki településeken általánosan elterjedt villőzéssel rokonságot mutató pálmakészítés a húsvéti ünnepkor egyik ma is élő színes népszokása a szatmári svábok körében. A következő leírás Csanálosról származik.

A pálmát a szülők készítik óvodás korú gyermekeik számára, elkészítése nem kis feladat, mindkét szülő részt vesz benne, általában virágvasárnap előtti szombatra időzítik. A család férfi tagja elkészíti a pálma vázát, mely orsó alakú és kisebb-nagyobb darabokra vágott, 50 cm-es drótra fűzött bodzavessző darabokból áll. A pálmának lehet három vagy négy ága, mindegyikre szabályos közönként keresztbefűzött bodzavessző darabok kerülnek. Az orsó formában szembefordított és meghajlított vesszőket mindkét végükön szoroson összekötik.

A pálma alsó részéhez nyelet, felső végéhez ugyancsak bodzából készült keresztet erősítenek, díszítése az anya feladata. Nyelét kb. 15 cm-es bukszus-ágakkal díszítik, tetejére papírvirág kerül, melynek tövétől papírszalagok futnak le egészen a nyélig. Mindegyik pálma más, annak ellenére, hogy egy-egy pálma(váz) a család akár valamennyi gyerektagját kiszolgálja. A szokás résztvevői óvodás korú gyerekek.

A virágvasárnapi misére, kezükben a pálmákkal ők kísérik a papot a templomhoz, ahol ő a pálmákat a szentelésre előkészített, asztalra helyezett barkaágakkal együtt megszenteli. A szentmisét körmenet követi, amelyben a pálmákat vivő gyermekeknek fontos helye van, pontosan a pap mögött. Az ünnepet követően a pálmát becsomagolják, és a padlásra viszik, a következő években újra feldíszítik.

Korábban feltámadásig a sájtliboglya (apróra vágott fa) tetejére rakták. A pálmát akkor sem dobják ki, ha már bizonyosan nem használják többet, ilyenkor elégetik, mivel a szentelt tárgy kidobása súlyos bűnnek számít, míg tűzbe vetése mágikus védelmet nyújt a ház lakói számára.

Forrás: Nagykárolyi Városi Múzeum Facebook oldala