A zene nyelvén zajlott a kommunikáció, a Csomaközi Nyári Zenei Táborban

Nagy érdeklődés közepette, telt házzal zajlott a VI. Csomaközi Nyári Zenei Tábor. Tavaly ugyan a járvány miatt elmaradt a már hagyományosnak számító esemény, de idén annál nagyobb lelkesedéssel és izgalommal vágtak neki a kalandoknak a résztvevők.

Augusztus 2-6 között került megrendezésre VI. Csomaközi Nyári Zenei Tábor a Hermann Musik Egyesület szervezésében, mely az előző évekhez hasonlóan nagy érdeklődést váltott ki a zenekedvelő fiatalok körében. A táborról, az újdonságokról, és a friss élményekről az egyesület alapítója, a tábor főszervezője Hermann Szabolcs mesélt nekünk.

„Ez volt sorban a VI. Csomaközi Nyári Zenei tábor. Igazából ez már a hetedik kellett volna legyen, de a járvány miatt a tavaly elmaradt, így ez most a hatodik év, de valójában a IX. tábor, hiszen volt olyan év, amikor két tábort is tartottunk egymás után.

Elsődleges célunk az volt, hogy a Partium területén, Erdélyben, sőt Kelet-Magyarország területén a gyereknek legyen egy olyan hely, ahol magyarul lehet zenét tanulni, ahol táborozni lehet, kikapcsolódni, és hasznosan eltölteni az időt. Idén is telt házas volt a táborunk, ami ékesen bizonyítja azt, hogy erre a rendezvényre szükség van.

A zenetáborban különféle hangszerekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek, fúvós, billentyűs, ütős hangszer egyaránt megtalálható volt, mint egy szimfonikus zenekarban. Az, hogy pontosan milyen hangszereket oktatunk az adott évben igazából a jelentkezőktől függ, hiszen ha egy adott hangszerre már ketten jelentkeznek, akkor annak megszervezzük az oktatását. Az idei év egyik különlegessége volt, hogy beindult a citeraosztály, a népi furulya, a népi hegedű, és a népdal ének osztály. Mindezek mellett volt klasszikus hegedű, trombita, gitár, mely nagyon kedvelt szak minden évben, ezenkívül zongora és ütőhangszer.

A tanárok többségében Magyarországról érkeztek, Budapestről, Szegedről, és Debrecenből, illetve Marosvásárhelyről és Szatmár megyéből is jöttek kollégáim. A 8 tanár a hangszeres órák mellett zeneelméleti órákat is tartott a gyerekeknek, hiszen nagyon fontos, hogy megtanuljunk a zene nyelvén írni és olvasni. Ahogy a magyar nyelvben, úgy a zene nyelvén is nagyon fontos, hogy tudjuk értelmezni, hogy mit miért csinálunk.

Egy másik nagyon fontos foglalkozás a ritmusóra volt. Minden gyerek, függetlenül attól, hogy milyen hangszeren tanult kötelezően járt ütőhangszer órára, ahol a dobolás, tapsolás révén próbálták meg érzékelni az időt. Az idő ugyanis nagyon fontos elem a zenében. Egyrészt erre próbáltuk meg felhívni a gyerekek figyelmét, másrészt pedig ez nagyon jó lehetőség arra, hogy megtanuljanak bánni az idővel. Onnan kezdve, hogy két tapsolás között mennyi idő telik el, egészen odáig el lehet menni, hogy érezni a folyamatosságot egy zenében. És mindezt át lehet vinni a mindennapi életbe is, így pontosabb lehet az ember, illetve megtanulják érezni az időt, pl. azt, hogy a számítógép előtt kattintgatással töltött idő egy percnek tűnik, pedig a valóságban sokkal több, és ez nem feltétlenül hasznosan eltöltött idő. Úgy gondolom, hogy erre a mai fiatalság figyelmét nagyon fontos felhívni, hiszen az idő repül, akkor is, ha ők ezt még nem így érzik.

Egy másik nagyon fontos foglalkozás az „Énekeljünk együtt” nevet kapta. Ez a valóságban egy össznépi kórus, ahol a tábor minden résztvevője jelen van. Idén különböző tájegységekről gyűjtött népdalokat tanultunk citera, koboz és harmonika kísérettel, melyeket a zárókoncerten is bemutattunk. A zárókoncerten mindenki fellépett, mindenki bemutatta azt a kis darabot, amit az elmúlt pár napban tanult. Az idén sikerült úgy összeállítani a programot, hogy több kamarazenei produkcióra is sor került, ami külön öröm számunkra.

Az idén két előzárókoncertünk is volt. A tábor nagy zárókoncertjére péntek délután került sor a Vadászkastélyban, ahol maga a tábor is zajlott, ide jöttek el a szülők is meghallgatni a gyerekeket. Előtte, csütörtök délután még volt két koncert: az egyik Nagykárolyban a Károlyi-kastély parkjában, szabadtéren, majd ezt követően a mezőfényi Öregek Otthonában, egy kápolnában.

Egy másik rendhagyó foglalkozás keretén belül, szintén csütörtökön a zongoristákkal és az orgonistákkal ellátogattunk a nagykárolyi Kalazanci Szent József templomba, ahol megnéztük a templom orgonáját. Megnéztük azt, hogy hogyan működik az orgona, hogy milyen hangszínei vannak, azt, hogy miért egyedi, miért tekintik a hangszerek kiránynőjének. Ami különlegesség, hogy itt akkora nagy az orgona, hogy be lehet menni a testébe egy ajtón, ami egy hihetetlen élmény nemcsak a gyereknek és laikusoknak, hanem szakmabelieknek egyaránt. Mivel minden orgona nagyon egyedi, ezért nagyon izgalmas feltérképezni, hogy az orgonaépítő az adott templom feltételei mellett milyen orgonát tudott építeni.

Ellátogattunk a tábor minden résztvevőjével még a Csomaközi Szent István király templomba is. Itt is volt egy orgonabemutató, átnéztük részletesen az orgonát, elmeséltük, hogy milyen körülmények között lett építve, azt, hogy miért lett kisebb, mi a tüdeje az orgonának, hogy mi adja a levegőt, milyen hangszínekkel találkozunk egy kisebb orgonánál. A visszajelzésekből úgy láttam, hogy a gyerekek nagyon élvezték, és egy hasznos foglalkozás volt. Ezt a programot olyan emberek számára is meghirdettük, akik amúgy a táborban nem vettek részt.

A zenetáborral párhuzamosan három külsősök számára szervezett foglalkozásunk is volt. Egyik volt a baba-mama oktatás, amelyet hétfőtől szerdáig tartottunk délelőttönként, másik pedig a zeneovi, ugyanebben az időpontban. Ezeket a foglalkozásokat azok számára szerveztük, akik a korhatár (9 év) miatt még nem jöhetnek a zenetáborba. A harmadik pedig a kifejezetten külsősök számára szervezett orgonabemutató volt, kedden Csomaközön, szerdán pedig Nagykárolyban, melyek szintén nagy sikerrel, komoly érdeklődés közepette zajlottak. Így szeretnénk majd a következő években is hasonló bemutatókat szervezni.

Azt gondolom, hogy az elmúlt másfél évre vonatkoztatva nagyon fontos, hogy telt házzal tudtunk újraindulni, hiszen ez azt jelenti, hogy van igény a táborra. A zenetáborban nagyon sokan ismételten rájöhettek arra az elmúlt másfél év tekintetében, hogy a zene, a zenélés egy olyan ágazat, ahol nem lehet kattintással eredményeket elérni, ugyanúgy ahogy a sportban vagy az építészetben sem. Itt fel kell kelni, és gyakorolni kell, stratégiával lehet csak dolgozni, csak így lehetünk eredményesek. Ez egy ilyen műfaj, és én azt gondolom, hogy nagy szükség van rá, amire a legjobb bizonyíték, hogy évről évre vannak visszatérő diákjaink, hiszen mintegy a tábor fele évről évre velünk tart. Olyan táborozónk is van aki Budapest mellől jár már 6. éve, de a környékről is nagyon sokan térnek vissza minden évben. Ugyanígy a tanárok nagy része is visszatérő, így van egy alapgárda. Én már az elején úgy képzeltem el, hogy ez egy „Fiatalok a fiatalokért” kezdeményezés lesz, ahol fiatal tanárok tanítanak még fiatalabbakat.

Hálásan köszönöm minden szponzorunknak, aki támogatott minket, hogy ez a zenetábor létrejöjjön, bízunk benne, hogy ez egy hosszú távú kezdeményezés lesz. Az egyhetes nagy táborok mellett tervben van, már ha a járvány végre megengedi rendszeres minitáborok szervezése is, 2-3 havonta egy-egy intenzív hétvége erejéig, ahol egy-egy hangszerre koncentrálva mélyíthetik el majd tudásukat a résztvevők.”

Bagossy Andrea

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban