Ady a ma fiataljait is megszólítja

Több mint 142 nagykárolyi diák mondott Ady-verset csütörtökön, a 142 esztendeje született költőóriás előtti főhajtás jegyében.

A nagykárolyi Elméleti Líceum magyar tagozatos középiskolásai nagy számban vonultak ki a városközpontban lévő Ady és Marchiș Otilia-szoborhoz, Bíró Lajos szobrászművész alkotásához. Verseket mondtak, megzenésített költemények is elhangzottak, koszorút helyeztek el, majd közösen, nagy hanggal mondtak el egy poémát. Pár percet tartott a fiatalos főhajtás. Mindeközben a középiskolában Ady-sarkot alakítottak ki, egyebek mellett keresik azt a verssort, amely legjobban megszólítja a ma fiataljait. A jövő hét végéig küldhetnek be, nevezhetnek meg egy-egy verssort a középiskolások. Mint megtudtuk, egyelőre a szerelmes sorok vezetnek, méghozzá igen nagy fölénnyel.

Flashmob Nagykárolyban

Száznegyvenkét éve született Ady Endre. A nagykárolyi Elméleti Líceum diákjai, akár a korábbi években, idén is nagy számban — száznegyvenkettőnél többen — vonultak ki a városközpontban lévő Ady Endre-szoborhoz. A pár éve leleplezett köztéri műalkotás előtt — Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész alkotása előtt verssel, megzenésített poémákkal emlékeztek meg a költő előtt, aki egy évszázada maga is diákoskodott Nagykárolyban.

A szobor előtt Putovits Tünde magyar szakos tanár beszélt arról, hogy Ady Endre költészete szól a ma fiataljaihoz is. Bakó Blanka A Gare de l’Esten, Lőrincz Szilveszter zenetanár tanítványai az Öröm-város volt a hazám című költemény megzenésített változatát adták elő, majd Bartha Máté Szeretném, ha szeretnének című verset szólaltatta meg. A párperces főhajtás záró momentumaként Zsidó Sándor iskolaigazgató koszorút helyezett el a szobor talapzatához.

Picit odébb, az amfiteátrum lépcsőin sorjáztak pillanatokkal később az elméletisek. Bartha Máté diáktársuk vezetésével A föl-földobott kő című Ady Endre-verset mondták el közösen.

Hogy élményt jelentsen Ady

A rendezvény szervezői a nagykárolyi Elméleti Líceum középiskolában oktató magyar tanárai, azaz Szabó Csilla és Putovits Tünde. Fontosnak tartják megemlékezni a városhoz kötődő irodalmi, történelmi személyiségekre, eseményekre. Ennek jegyében rendszeresen Kaffka Margitra emlékeznek meg még külön is az elméletisek, de Petőfi Sándorra is. Stb. Többnyire az iskolán belül tartják meg a főhajtásokat, ám már többször előfordult, hogy a városban lévő szobrokhoz is elmentek. Amíg tavalyelőtt fel nem avatták Ady Marchiș Otiliával közös szabadtéri szobrát, az emléktáblájához vándoroltak el. A szervezők korábban elmondták, alapvetőnek tartják, hogy évről évre kissé más legyen a diákság főhajtása, s ne „csak” szavalatokat hallhassanak a részvevők, vagy „csak” egy csoportjuk szólaltasson meg például megzenésített költeményeket… Így adódott a közös versmondás ötlete. Szerintük ugyanis különös varázst ad, élménnyel térnek vissza a diákok az oktatási intézménybe.

A szerelmes Ady érdekli a fiatalokat

Az iskolaépületben is megemlékeztek Adyra születésnapja alkalmából. Az irodalomórákon elhangzó gondolatokon kívül a központi folyosón kisebb fotókiállítást alakítottak ki. A költő életéből vett mozzanatok láthatók a képeken. Könyvespolcot is kihelyeztek a fotók mellé, értelemszerűen verses kötetekkel, de vannak róla, a munkásságáról szóló tanulmányok is. Hasonlóan a magyar nyelv napján bevezetetthez, igyekeztek interaktívvá tenni ezt a fajta megemlékező-tárlatot: egy plakátot helyeztek ki, erre a diákok a számukra legszebbnek, őket legjobban megérintő Ady-strófát írhatják fel. Eddig úgy tűnik, hogy a szerelmi vallomásai szólítják meg a legjobban a ma nagykárolyi diákjait. De a jövő hét végéig akár még változhat mindez…