Kell tudni kacsintani – ez az élet, mi több, az ÉLET nagy alapigazsága. Ilyesféle axiómákat hallani több mint háromszázan gyűltek össze csütörtök este a Szent László Közösségi Házba. Felméri Péter és a Szomszédnéni Produkciós Iroda, azaz Tóth Szabolcs és Bálint Ferenc ismét kitett magáért Nagykárolyban.
Mindenekelőtt nagy hangsúlyt fektetett a jelenlévők (félre)tájékoztatására Felméri Péter. Félremérte a tényeket, és utána nyomatékosította számukra, hogy a telefon nem alapból okos, hanem rendszerint a gazdájától veszi el az okosságot. Amúgy ezek a nagy bölcseleteket – melyek mögött minden bizonnyal komoly filozófiai vizsgálatok (a ‘felmérés’ kifejezést nem merem még egyszer leírni) rejtőznek – olyan sokan hallgatták, mint a közösségi házban az utóbbi években még soha.
Nem hiába!
Megtudták példának okáért, hogy a boldog és tartós házasság kulcsa (a férfi szemszögéből nézve) az, hogy tudni kell ‘igent’ mondani. Személyes tapasztalatai lehetnek ezzel kapcsolatban az előadóművésznek, hiszen bevallotta, hogy eleinte ‘nemet’ is mondott, de hamar rájött, hogy akkor is igen lesz, csak lassabban.
A Szomszédnéni kitért az édesanyák és a facebook közötti kapcsolat ügyes-bajos témájára is. A szülők ugyanis nézik a fotókat, és elcsodálkoznak például azon, hogy „milyen csórók a barátaid – négyen szívnak egy cigit”. A Karinthy-gyűrűvel is rendelkező előadóművészek tudatták, hogy „aki hülye, az legyen rendesen hülye, ugyanis a kicsit hülyéket nem szeretem”. Természetesen napjaink (igaz, némileg lehanyatlóban lévő) világnézeti és gazdaságpolitikai jelenségére, a Pokemon Góra is kitértek az eszmefuttatásaikban: „az valami református dolog?” No, de nem ez a baj, hanem az, ha az asztaltársaságodban lévő megkérdezi, hogy „te, ez, aki elment, ki?”, és te kénytelen vagy azt válaszolni: „én még azt se tudom, te ki vagy!”
Minden, jó, ha a vége jó – a károlyiak tapssal hálálták meg a másfél órányi vicc-aranyesőbe áztatott bölcseletturmixot.
(megyeri)


You must be logged in to post a comment.