Mindenki felnéz rá, mégis fejet kell hajtania minden ajtófélfa előtt. Magyarország legmagasabb embere, a 220 cm magas, orosházi Grósz László. Ma már Szegeden él, de az orosházi kötődések szorosak. Most is a jó barát, Nagy Zsolt műhelyében találkoztunk és beszélgettünk az extrém magasság előnyeiről, hátrányairól.
– Sokkal több hátránya van mint előnye – összegez egy mondattal Grósz László. – Kezdve a ruházkodástól, a mindennapos használati tárgyakon át egészen az autóig semmi sem rám van szabva. Az ajtófélfák előtti meghajlást idők során megszokja az ember, de néha azért előfordul, ha kicsit jobban elgondolkodva jövök-megyek, hogy beverem a fejem. Igazi előnyét a magasságomnak fiatalabb koromban élvezhettem, a sport területén. Kosaraztam, eljutottam az NB I-ig, de nem tartott soká a dolog. Nem voltam elég szorgalmas sem és amikor jöttek a sérülések, már nem is erőltettem a dolgot tovább – sorolja.
– Nem lehet túl egyszerű a ruházkodás sem a számodra.
– Mostanában már jobb a helyzet, mint régebben. Nagyobb a választék, vannak az ún. óriás shop-ok. Idők során ezen a területen is kialakulnak az ember jól bejáratott helyei. Komolyabb fejtörést a nagyobb dolgok, pl. az autó kiválasztása jelent. Fontos, hogy elég nagy belmagassága legyen, viszonylag könnyen ki tudjak szállni belőle, de a vezető ülést így is mindig hátrébb kell szereltetni.
– Gondolom, nem lehet egyszerű azt sem megszokni, hogy úton-útfélen megbámulják az embert. Mennyire zavaró ez?
– Meg lehet szokni. Az eddig eltelt majd ötven év alatt elég jól hozzászoktam, ugyanakkor nem sűrűn járok úgymond „idegen” helyekre. A régi ismerősök, haverok, már nem csodálkoznak, elfogadnak így, ahogy vagyok. Persze, ha látnék én is egy nálam is magasabb embert, valószínűleg magam is rácsodálkoznék, ezért igyekszem jól tolerálni ezt a fajta viselkedést. Nincs is belőle probléma.
– Hogy élsz, mit csinálsz mostanában?
– Nagy lábon élek. 52-es méretűn! Komolyra fordítva, Szegeden élek a párommal. Egy új pálinka reklámarca vagyok, bár magam nem készítek pálinkát és nem is iszom. Emellett igyekszem minél több időt a hobbimnak szentelni. Nagyon szeretem a veterán járműveket. Van is két Pannóniám. Egy 1974-es születésű P 12-es és egy 1954-es TL 250-es. Ez utóbbi volt az első Pannónia, mindjárt a 250-es Csepel után ezzel kezdődött ennek a nagyszerű magyar márkának a sikertörténete. Járunk veterán találkozókra, motorozunk nagyokat a veterános cimborákkal. Elvegyülök a tömegben…
Szerző: Csányi József
Forrás: Oroscafé.hu