Alkotói ösztöndíjat nyert Bogáti-Bokor Ákos

A tavalyi évben, a Petőfi 200 emlékév előtt tisztelegve a Petőfi Kulturális Ügynökség kiírt egy nyílt pályázatot, mely a Petőfi Felhő Projekt nevet kapta, aminek keretében alkotói ösztöndíjat nyert Bogáti-Bokor Ákos.

A pályázat célja, olyan új, magyar nyelvű, saját, bármilyen zenei stílusú – kivéve komolyzene – dalok létrehozásának és előadásának támogatása volt, amelyek egy megadott listában szereplő, Petőfi Sándor által írt vers szó szerinti részletét (minimum 4 sor) vagy teljes szövegét tartalmazták. A kiírásra olyan zeneszerzők jelentkezhettek, akik egy évre visszamenőleg rendelkeztek legalább egy kiadott, saját zeneszámmal. Több dallal is lehetett pályázni, azonban kikötés volt, hogy egy szerző maximum 3 dallal nyerhet. Minden nyertes dalt 600 000 forinttal jutalmazott a zsűri.

Bogáti-Bokor Ákos, a Nagykárolyi Művelődési Központ gitár szakos oktatója is indult a nívós megmérettetésen, méghozzá komoly sikerrel, hiszen az általa beküldött 4 pályamű közül hármat is díjjal jutalmazott a zsűri. Az eredményeket év végén tették közzé, és ennek kapcsán kérdeztük Ákost a pályázatról, illetve az alkotási folyamatról.

„Valamikor május elején a közösségi médiában láttam meg a hirdetést, ami a pályázatot népszerűsítette, és mire jobban beleástam magam, addig már csak 3 hét maradt a határidő lejártáig. 200 darab Petőfi versből lehetett választani, és a kiválasztottat/kiválasztottakat részben vagy egészben megzenésíteni. Hozzám eredendően nem álltak annyira közel Petőfi versei, de végül a kései versei között találtam párat, amit eddig nem ismertem, de amik valahogy megfogtak, mert Petőfinek egy számomra addig ismeretlen oldalát mutatták meg.

Az első célkitűzés az volt, hogy írjak egyet, legyen meg egy dal, hiszen elég szoros volt a határidő. A „Félálomban” című versre esett a választásom, és úgy alakult, hogy egy nagyon ihletett délután alatt meg is lett a dal. Másnap fel is vettem, a probléma viszont az volt, hogy a zenekar tagjai ahányan annyi felé voltak, így én programoztam a dobot hozzá, én játszottam fel a billentyűket, illetve a gitárokat is. Hiszen a feladat egy teljes, komplett hangszerelésű dal elkészítése volt, könnyűzenei stílusban. A pályázat egyik célja az volt, hogy a fiatalsághoz még közelebb hozzák Petőfi munkásságát, ezt pedig a könnyűzenén keresztül volt talán a legkönnyebb megvalósítani. A dal maga pedig úgy lett teljes, hogy Szűcs Józsi kollégám egyik korábbi tanítványa, Koch Vanessza – akivel már dolgoztunk együtt az Enyedi Zsolt emlékére szervezett koncert során – felénekelte az általam megadott instrukciók alapján.

A kiírásban az szerepelt, hogy egy zeneszerző maximum 3 dallal nyerhet, így, mivel az első dal ilyen gyorsan összejött arra gondoltam, hogy több beküldött dallal több esélyem lenne. Másodikként a „Szeretném itt hagyni” című versre esett a választásom, ami egy nagyon rövid, két strófás vers, így szükség volt ismétlésekre, sőt még egy gitárszóló is helyet kapott benne, hogy kijöjjön a kért hosszúság, mivel egy dal minimum 2,5 perc kellett legyen. Mindemellett mint tudjuk a magyar nyelvnek nagyon szigorúak a hangsúlyozási szabályai, így, ha nem az első szótagra esik a hangsúly, akkor nagyon magyartalanná válik egy szöveg. Erre zeneszerzés közben mindig figyelni kell, egy vers megzenésítésekor pedig fokozottan, hiszen magának a versnek már van egy sajátos lüktetése, ritmusa önmagában is, amit be kell tartani. Ezt amúgy külön figyelték is pontozás közben. Ez a vers egy kicsit feladta a leckét a ritmus szempontjából, mivel a jól bevált ritmusok nem feleltek meg, így végül a 12/8-ados ütem lett a megoldás, ami amúgy a popzenében egy gyakori ritmus.

Mivel a két dal elkészítése után még mindig maradt egy hét a határidőig, úgy döntöttem megpróbálok még egyet összehozni, ezúttal az „Éj” című verset alapul véve. Mivel a gitáralappal nem nagyon működött a dolog megpróbálkoztam a zongorával, azzal pedig nagyon gyorsan, pár perc alatt sikerült megírni az áhított dalt, ami számomra igazi kedvenc lett, ez áll legközelebb a szívemhez. Úgyhogy a kiírt határidőre elkészült 3 dal, le is adtam, ekkor azonban közölték, hogy meghosszabbítják a határidőt augusztus végéig. Így a kapott plusz időben, az általam kedvelt, első körben kiválasztott versek közül kiválasztottam még egyet, ami kicsit rizikós volt, mert egy nagyon ismert, nagyon kedvelt versről van szó, ez pedig a „Szeptember végén”. Ehhez is elég gyorsan lett egy ötlet, úgyhogy viszonylag könnyedén megszületett a teljes dal, melyet az előzőekhez hasonlóan Vanessza közreműködésével fel is vettünk. Úgyhogy végül 4 dallal pályáztam.

Az eredményhirdetésre eredetileg november végén került volna sor, de mivel végül is több mint 700 dal érkezett, így tolódott a döntés, és csak december elején tették nyilvánossá a nyertes dalok, illetve szerzők listáját. Itt derült ki, hogy elég komoly zenészekkel versengtünk, és hogy igen nívós volt a mezőny. Ilyen például Czutor Zoltán, a Belmondó zenekar vezetője, Szirtes Edina Mókus, aki versmegzenésítésben igencsak otthon van, Huzella Péter, akit a Kalákából ismerünk, vagy kuriózumként a Pokolgép gitárosa, illetve akiket személyesen is ismerünk Tempfli Erik és barátnője Bori is pályáztak, méghozzá mindketten, így Erik 1 dallal, Bori pedig 3 dallal nyert.

A verseny legszebb hozadéka számomra nem is a pénznyeremény volt, hanem a szakmai elismerés. Az embernek szüksége van arra, hogy szakmailag valahogy kapjon egy olyan visszajelzést, hogy az amit csinál az jó. Ugyanakkor mindez arra is jó, hogy az emberek észrevegyék, hogy nem kell ahhoz Budapesten vagy Kolozsváron élni, hogy valaki labdába tudjon rúgni, mégpedig ilyen komoly nevek mellett. A zsűri elnöke Tátrai Tibor volt, az egyik leglegendásabb gitáros, aki egy interjúban kiemelte, hogy egy igazi kaland volt ez a projekt, és hogy mennyire jó volt, ilyen sok új megközelítést hallani, ami egyben azt eredményezte, hogy nagyon nehéz volt a pontozási és döntési folyamat. Mindettől valahogy még szívet melengetőbb maga az elismerés.

A pályázati kiírás egyik feltétele az volt, hogy amennyiben a szerző valamelyik dala nyer, akkor még a 2023-as, Petőfi év folyamán a koncertrepertoárjába felveszi az adott dalt, tehát bemutatásra kerül közönség előtt is. Ez a mi esetünkben több nehézséget is szült, hiszen decemberben már elég kevés koncert volt, és a zenekari verzió eljátszása is problémákba ütközött. Végül sikerült jó megoldást találni, mivel a Művelődési Központ által szervezett karácsonyi koncerteken bemutatásra kerültek a dalok, akusztikus verzióban.

Koch Vanesszával végig nagyon gördülékenyen ment a közös munka, ő egy nagyon nagy tehetség, aki nagy komolysággal és kitartással áll minden feladat elé. Az elkészült 4 dal sem kerül a süllyesztőbe, hiszen a terveink szerint felkerülnek egy lemezre, azzal a dallal együtt, amit az Enyedi Zsolt emlékére szervezett koncertre írtam, így a tervek szerint február 2-án kézzel fogható és hallható lesz az 5 dal. Ezen kívül is vannak közös terveink, így az idén szeretnénk színpadra vinni Katona Klári: Titkaink című lemezét.

Számomra az egész pályázat egyik legnagyobb tanulsága az, hogy igenis lehet a közösségi médiát is a hasznunkra fordítani, többek között például pályázatokat keresni rajta. Azóta én elkezdtem keresgélni, és több ígéretes dolgot is találtam. Egy másik pedig az, hogy nem kell elzárkózni olyan dolgoktól, amelyek kicsit szokatlanok, eltérnek a mindennapi tevékenységeinktől. Én eddig azt szoktam meg, hogy én írom a szöveget és aztán hozzá a zenét, így ez egy új terep volt, de mindenképpen érdemes belevágni néha az ismeretlenbe, hiszen maga a munkafolyamat is nagyon jó, maradandó élmény volt.”

Bagossy Andrea