Tyű-tyű – röpködnek a fegyvergolyók a levegőben. Jellegzetesen Közép-európai a helyszín: egy, a természetnek visszaadott gyártelep. Omladozó falak, a lebetonozott udvart meg-megtöri a fű. Fiatalok lőnek egymásra. Játszanak. Katonásdit. Boldogok, pedig negyven fok van árnyékban, árnyékból pedig hiány van.
Nagy airsoft-versenyeket a korábbi években már tartottak Nagykárolyban, illetve a környékén, a mezőfényi homobányában, illetve Reszegén. Időközben az eredetire megszólalásig hasonlító fegyverekkel való harcimitálást űzők tábora szétszéledt. Mostanság alakulgat újra. Ennek okán hirdették meg a vasárnapi csatát, hogy összefogják a károlyi airsoftosokat. Szatmárnémetiek érkeztek még – velük majd’ minden hétvégén együtt járják a hadak ösvényét.
Lóexporttal óhajtott egy taljánföldi vállalkozó foglalkozni. Meg is vásárolta az egyik, a város szélén lévő telephelyet. Az adótörvények miatt egyelőre pang az üzlet. Ennek okán kibérelhető a telep. Ami ideális harcászati játékokra: nagy, burjánzik a növényzet, tele van romos épületekkel, rozsdás ajtókkal. Gumiabroncsokat szereztek a szervezők. Mindenkinek tetszik a helyszín. A vártnál kevesebben érkeztek, de a jelenlévőket ez a legkevésbé sem zavarja. Készülődnek. Komolyak. Játszani fognak a felnőttek. Zömében fiúk, de pár elszánt G. I. Jane is van közöttük. Kommandós ruhát viselnek, igen drága fegyvereket hordanak. A csoportképet követően felosztják magukat. Jórészt károlyiak a szatmárnémetiek ellen. Ideális felállás. Előbbiek az Al-káida tagjainak nevezik ki magukat, míg utóbbiak afgán és amerikai egyesült államokbeli katonáknak. Kell ugyanis kerettörténet. Hogy miért pont ez, nos, annak a legkevésbé sincs jelentősége. Politikailag semleges ez a játék. Játék. A szervezők zászlót is hoztak. (Eddig ki gondolta volna, hogy milyen nehéz „arabul” írni?…) Azt kell az amcsiknak megszerezniük. A két csoport különválik. Egyikük marad a bázison, ki felmászik, hogy onnan „aprítsa” majd az ellent, ki árnyékos oszlopot néz ki fedezéknek, de olyan is akad, aki a növényzetbe bújik el. 40 fok van, kommandós ruhában nem túl kellemes. Az amcsi táborában éppen a stratégiát gondolják ki. Nincsenek könnyű helyzetben, noha jóval többen vannak. Nem ismerik a terepet, ráadásul támadniuk kell. A „mehet!” felkiáltást követően, mint a filmekben rohannak. Szervezetten. Vannak parancsnokok, a tapasztaltabbak, a hangadók azok. Engedelmeskednek nekik. Berontanak az egyik csarnokba, valamikor teheneket vagy lovakat tartottak itt. Zsákutca, le van lakatolva az összes kijárat. Vissza. Gyorsan, szervezetten, halkan. Nincs meglepetés odébb sem. A terrorszervezet tagjai sortűzzel fogadják őket. Kúsznak hát a bozótban. Keresik a fedezéket, azonban a golyók egy némelyike talál. Feltartott kézzel kell ilyenkor az amerikaiaknak visszavonulniuk a bázisnak kinevezett egykori irodába. Öt percet kell várni, és utána vissza lehet rohanni a harcba. Az ellenfélnek könnyebb ebben a vonatkozásban a dolga: ha lelövik, meg kell várnia az egyik társát, aki érintéssel gyógyít, és utána ismét harc.
Harc. Harc és meleg. Élvezik a golyók hangját: tyű-tyű-tyű. Kikapcsolódnak, a hobbijuknak hódolnak felnőttek, akik a mindennapokban itt vagy éppen ott dolgoznak.


You must be logged in to post a comment.