Arra nevelnek, hogy óvják a fákat

Nagykárolyi diákok ültettek fákat csütörtökön az érszakácsi erdőben. A Szatmári Erdők Magánerdészeti Hivatal ebben az évben is meghívta a tanulókat, hogy vegyenek részt a falültetésben. Ez alkalommal tölgyes újraélesztésében kaptak szerepet.

Diákok ültettek fát az érszakácsi erdőben

Az imént őzsuta szökkent ott, immár több mint másfél száz nebulói veri fel az út porát. Az érszakácsi erdőben jártak tegnap a nagykárolyi tanulók, az Elméleti Líceum diákjai. Az erdőültetés hónapjának derekán már túl vagyunk — március és április idusa között zajlik ez a kezdeményezés. Ennek keretében csütörtökön az erdészeti hivatal csütörtökön az „elméletiseket” kérte fel, hogy gyakorlatban is vegyék ki a részüket a faültetésből. Tölgycsemetéket kellett a földbe helyezniük. Nagy élmény volt a fiataloknak, mint egyikük meg is jegyezte: alig várja, hogy otthon elmesélhesse a húgának, milyen jó tanítási napjuk volt. Az oktatási intézmény vezetője szerint különösen fontosak az ilyen alkalmak: hiszen a jövő generációját hozzászoktatjuk a természethez, a közösségben való munkálkodáshoz. Ennek okán mindenkoron szívesen vesznek részt a faültetési kezdeményezésekben.

Három busszal érkeztek meg csütörtök reggel a szakácsi erdőbe a nagykárolyi diákok. Eligazítás zajlott, és kullancsirtó szerrel is befújták őket. Kérték a tanulókat, hogy ügyeljenek egymásra. A szép és alkalomhoz illő beszéd után (Balogh Sándor erdészeti hivatali vezető, az esemény főszervezőjének érdeme) ébresztő sétára hívták a fiatalokat — bő öt kilométerre a kanyarnak nevezett helytől található ugyanis az a tölgyes, ahova új csemetéket kell ültetniük. Az út mentéről a szemfülesebbek észreveszik a kíváncsiak nézelődő őzt, a többiek pedig a tovaszökkenő vadban csodálkozhatnak. Közben csiripelnek a madarak, a hideg szél pedig szép lassan kipirítja az arcokat. Egy hektárnyi területet néztek ki számukra — derül ki lassacskán —, a szakácsi helyhatóság erdejéből. Egész pontosan egy tavalyi ültetés kipótlását ejtik meg, a szárazság ugyanis sújtotta a szakácsi erdőt is. Körülbelül 165–170 diák jött el, s ha már itt vannak, mindegyiküket három-négy csemete várja — tudatja Balogh Sándor, aki elmondja, hogy a magánerdészeti hivatal csemeteneveldéjéből származnak a leendő nagy fák. Kétéves tölgyfacsemeték. A gödröket már géppel kiásták a munkatársai, hiszen mostanság így kénytelenek ezt elvégezni, egész egyszerűen nincs erre kapható munkaerő. Azon diákok, akik nagyon akarnak ásni, természetesen megtehetik — jegyzi meg. A szakembertől megtudjuk, hogy már megkezdték az ültetéseket, a természet tavaszi ébredését korábra prognosztizálták. Azonban a hideg kissé lassította ezt a bizonyos magához térést, s ennek okán is éppen időben vannak az ültetéssel.

„Megtanítani a természet szeretetére”

Egy negyedikes, egy hatodikos, valamint több kilencedikes és tizedikes osztályközösség érkezett — tudjuk meg Zsidó Sándortól, a nagykárolyi Elméleti Líceum igazgatójától. „Meg kell tanítsuk a mai fiatalokat arra, hogy tiszteljék a természetet. Mindig is támogattam, és támogatni is fogom az ilyen kezdeményezéseket, mivel rengeteg erdőt vágnak ki. Ezt pedig valahogy pótolni kell. A fiatalságot ilyen korban kell megnevelni, megtanítani a természet szeretetére. Hiszen tiszta levegőt, tiszta vizet csak úgy lehet biztosítani, ha mi most, az iskolában megtanítjuk őket erre a hozzáállásra. Ez a mi feladatunk! Hozzátartozik a neveléshez — én ezt így érzem. Azt, hogy most veszítünk pár tanórát, azt be lehet hozni, be lehet pótolni” — nyilatkozta a megye legnagyobb diáklétszámú oktatási intézményének a vezetője. Fontosnak mondta továbbá, hogy a fiatalokkal megéreztessék mindennek a súlyát. „Neveljük őket erre, és ők majd továbbadják az ő gyerekeiknek! És akkor valahova eljutunk mi is…” — fogalmazott, s hozzátette, hogy azt is lényegesnek tartja, hogy a környezetvédelemről ne csak beszéljünk, hanem ténylegesen tegyünk is.

Fontos a faültetés!

Hogy az erdeinkre vigyázzunk, hogy a levegőnket és a vizünket óvjuk, ezekkel az elvekkel a tanulók is egyetértenek. A feladatukat is lelkesen végezték! A cél az — tudatták velük az oktatóikon túl az erdészek —, hogy a csemetéket lehetőleg a gödrök közepébe helyezzék be, a gyökérzetet előbb óvatosan burkolják körül némi földdel, ügyelve arra, hogy ne maradjanak levegős rések, majd jól tapossák meg a felszínt, mégpedig úgy, hogy kis kupac ölelje körbe a csemete alját.

A negyedikes Mák Borbála nagyon szeret fát ültetni, rendszeresen segít otthon a szüleinek a fák gondozásában is. Mint érdeklődésünkre elmondta, fenyő-, dió-, alma-, barack-, cseresznye-, szóval igen sok fájuk van. A rendhagyó, természetközeli tanítási napból neki azt tetszik a legjobban, hogy egy új fageneráció megszületésében működhetnek közre. A szintén negyedikes Forgács Márk Richárdnak is sok fájuk van otthon. A faültetés révén — érzése szerint — segítenek a természetnek, s ezért nagyon szívesen vesz benne részt. Amúgy ő sportember — árulta el. Asztaliteniszező, és már számos országos, sőt, nemzetközi versenyen is részt vett. Nagyon örül a faültetésnek, és igen, amint hazaér, mesélni fog például a húgának arról, hogy milyen fontos óvni az erdőket, ápolni a fákat.

A csanálosi Herman Noémi régebben sokat járt az erdőbe a nagyszüleivel. A kilencedikes diák elmondása szerint ez az egyik kedves gyerekkori emléke, hétvégenként túráztak egyet a közeli erdőben. Reggelente elindultak, és délre értek haza… Őzt, nyulat láttak ilyenkor. Amúgy nekik is van erdejük, és több alkalommal volt már fát ültetni, avagy metszeni… A faültetés szerinte nagyon hasznos, már csak annak okán is, hogy egyre több erdőt vesztünk el, és így az újak ültetése különösen fontos.

A diákok jókedvű csevegését sokáig visszhangozta az erdő. Szakácsiban finom falatokkal, kaláccsal, töltött káposztával várták őket — a magánerdészeti hivatal idén is megadta a módját a vendéglátásnak. A munka után különösen jól estek a finomságok…