„Az a kérdés, mit nem csinálunk!”

Mozgalmasan zajlik a Rekettye Kulturális Egyesület népzenei tábora a Szent László Közösségi Házban.

Óriási rendetlenség és ricsaj fogad, amihez persze megannyi gyerekmosoly társul, az oktatók egyetlen hangos szava nélkül. Az egyesület vezetőjével, Székely Sárával beszélgetek, miután sikerül őt kiszakítanom a hímző, festő, kötélhúzó, fára mászó gyerekek köréből.

– Kinek az ötlete volt a tábor? Hogyan jött az a gondolat, hogy ezt megszervezzétek?

– Ez az én öngyilkos ötletem volt. Az az igazság, hogy a Rekettyében nem csak a táncoktatás az elsődleges, hanem ugyanúgy fontos nekünk a népzene oktatása is, a kézműveskedés is, mert így teljes az egész. Ez a lényege az egésznek, hogy ezek mind összefüggenek, és együtt tudnak jól működni. Volt nekünk már tíz évvel ezelőtt is hegedűoktatásunk, furulyaoktatásunk, viszont nehézkes ezt megszervezni oktatóhiány miatt. Nem csak Erdélyben probléma ez, hanem probléma egész Magyarországon.

– Hányan vagytok az idei táborban?

– Hatvanan vagyunk, zömében gyerekek

– Hogy lehet bírni energiával ezt a hetet?

– Hétfőn reggel, mikor felkeltem, azt mondtam, jaj de jó, kezdődik a tábor, tegnap este viszont éreztem, hogy fogytán a lelkesedés – neveti el magát.

– Miket csináltok ez alatt az egy hét alatt?

– Csak az a kérdés, mit nem csináltunk. Például babzsákot csináltunk lufiból, megtöltöttük különböző gabonákkal, így megismertük, milyen gabonafajták vannak, köztük a hajdinát, kölest és egyebeket. Megtanultuk megkülönböztetni a búzát a zabtól. Most konzervdobozokból építettünk óriási piramisokat és azokat próbáljuk eltalálni. Közben zajlanak a hangszeres oktatások, citera és furulya, megismertetjük még a gardonyt és a kobzot is, ezek a furulya kísérőhangszerei, ritmushangszerek, amikkel a furulya kiegészülve már egy egész zenekar. Tulajdonképpen ezért is van ez a tábor: a legnagyobb cél az, hogy egyszer legyen önálló zenekarunk, hogy a Rekettye majd élőzenével léphessen fel. Ez nagyon sok év munkája még, én olyan tíz évre saccolom, de az első éven túl vagyunk, ez sikeres volt. Folyamatosan új hangszereket vásárolunk, mivel ezeket mi biztosítjuk a gyerekeknek. Mindig szükség van újra. Csutorát készítettünk hétfőn Cserei Csabával, pénteken pedig különböző zörgő hangszereket fogunk. Folyamatosan vannak kézműves foglalkozások, másak, mint tavaly, és ez a jó, hogy még mindig rengeteg ötlet van, sok mindent lehet csinálni. Volt eddig nemezelés, üvegfestés, hangszerkészítés, lesz bútorfestés, hímzés, szövés, agyagozás.

– Táborzárásra mivel készültök?

– Táborzáráskor a szülőkkel megbeszéljük azt, hogy ki az, aki szeretné folytatni. Tavaly szinte mindannyian folytatták. Szeptembertől van a rendszeres oktatás, ugyanezekkel az oktatókkal, lejárnak hozzánk hetente. Remélem, hogy az újak is bekapcsolódnak, hiszen nagyon lelkes, nagyon ügyes gyerekek vannak itt, nem csak Károlyból, de Szatmárról, Tasnádról, Fényről, Csanálosról is jöttek gyerekek. Tavaly negyvenen voltunk, idén hatvanan. A tavaly azt mondtam, hogy negyvenet nem lehet kibírni, az idén csak huszonötöt vállalok. De végül is azért csináljuk, hogy mindenkihez eljusson. Ami a legjobb a dologban, hogy nagyon sok szabadtéri játékot tudunk játszani: gólyalábon tanulunk járni, métázni fogunk, ami egy olyan játék, amit annak idején játszottak az öregjeink. Hasonlít a baseballra, ennek a magyar változata. Ilyeneket játszunk, amikre valójában nincs lehetőségük, rengeteg dolog miatt: az iskolai gyerekek között nem lehet, otthon nincs elég testvér, vagy nincs elég tér ahhoz, hogy ezt megtegyék. Itt pedig mindent lehet. Volt itt sárkányugrástól elkezdve kötélforgatásig minden. Ezekhez mind kötél kell. Itt hagytam úgy finoman a kötelet a füvön, és a fiúk annyira aranyosan rátaláltak, rögtön átvetették a diófán, az egyik oldalon három nagy fiú húzta, a másik oldalon tíz kicsi lány próbált ellenállni a húzásnak, és nagyon jó volt. Fára másznak, ugróköteleznek, gumiznak, mindent csinálnak. Nagyon sok játékot próbálok elővenni, amit mi játszottunk hajdanán, és veszik a lapot. Nagyon jó kis csapatok szerveződtek.

– A nyári rekettyés tervekről esetleg egy pár szót…

– Négy táborunk van az idén, ez az első, így indult az évünk, egy népzenetáborral. Jövő héten az ifjúsági csoportunk, az utánpótlás megy a válaszúti táborba, mert az a néptáncosok Mekkája, oda el kell jutni mindenkinek egyszer. Remélem, ott megtörténik a beavatás nekik, mert ez egy nagyon motiváló erő. Utána megyünk Nagyecsedre, ott is lesz egy néptánctábor, ahova meghívást kaptunk. Ide a nagyok mennek. Utána egy pár nap szünet után megyünk majd újra Pomázra, mert az szerelem volt első látásra. Egy nagyon jó kis tábor volt, oda visszük a nagy citerásokat is. Ez egy nomád tábor, sátorozni fogunk.

– Milyen szervezetek segítettek a tábor megrendezésében?

– A Communitas Alapítványnak, a Bethlen Gábor Alapnak és a Szent László Közösségi Háznak köszönjük a támogatást, nélkülük ez nem jöhetett volna létre.

Kovács Péter Zoltán