Szebb költői képet talán elképzelni sem lehet annál, mint amit a csomaközi bácsi mondott, mielőtt a kezébe köpött. Ne leljen ámenre esténként, ha a malacokkal nem lesz elégedett a vevőjük. Ez alkalommal azonban hiába szólt metaforákkal a lelkiismeret tisztaságának lényegességéről, s még csak pöknie is felesleges volt, hiszen a jó vásár elmaradt, merthogy nem akadt kuncsaft. Valósággal pangott ugyanis 2012 egy hétfő reggelén a nagykárolyi állatpiac.
Pedig a jó vásár reményében szekerezett be Újmárnáról ez a néni. Jófajta, yorkshire-i malacait 150 lejért kínálgatta nagy ritkán, ha feléje járt egy-egy érdeklődő. Otthon még nyolc malaca van az aljból. Drága a kukorica, drága minden – bizonygatta, hogy hasznát venné a malacpénznek. Amúgy tengerivel teli zsákot is csak egy árus kínált. Az elhasznált cipőket s egyéb filléres holmikkal kirakott lepedő mellett utasítgatná a riportert. Azt kell szerinte megírni abba az újságba – az internet szó nehezen vegyül a kevert román-magyar szitkokkal -, hogy használhatatlan a budi, s a nagyok ismét csak kihasználják a becsületes szegényembereket. Feje tetejére állt a világ – skandálja immár másodmagával.
Szintén többen „főzik” a riportert, hogy ők bizony nem engednek a malac árából. Juszt is inkább hazaviszi mindahányat – állítja például egy, a cigarettájától pillanatra sem megváló férfi. Ha már kérdezik, ő megmondja, hogy nagykárolyi illetőségű, s egy kocája van otthon, az ellette ezeket a fekete, tarka és fehér malacokat. Bár ne tette volna, hiszen – íme – nem sok haszna van az egészben. Szépek bizony, s az árukat mind-mind megérik… A dicséret hiába szól ismét. A ládányi malacok között kevés potenciális vásárló sertepertél, zömük szidja is a vásárt becsülettel. Egy szekeres ember szerint arra várnak, hogy az árusok feladják, szedelőzködjenek haza, s az árut ár alatt hagyják itt. Legyint a szekeres ember is, ilyen ez a világ – sóhajtja. Rejtő Jenő óta tudjuk, ha egymást ismerő hamiskártyások ólmozott lapokkal játszanak, az tulajdonképpen becsületes játék, hiszen a Sors dönt…
A csomaközi bácsi neje a szekerén früstüköl. Jó ilyentájt a szalonna. De a malacaiból is majd évelőre olyan húsos szalonna kerekíthető ki, amilyet még nem látott senki. A néni szerint nem illik fotózni, s eleve őt semmiféle újságba ne tegyék be. Az ura viszont szívesen legyintget a többi árusra. Ő a kivétel – jelzi. Ő aztán nem csal, mond az igazságnál egyebet, mert különben este nem lel ámenre. Párját ritkító metaforájának tudatában húzza ki magát.
Még a deszkát sem nagyon veszik – panaszolja egy bánffyhunyadi férfi. Évek óta jár a károlyi piacra, s becsmérlőleg int, miszerint nem is igazi vásár ez. De azért csak eljön majd a jövő héten is…
(megyeri)
You must be logged in to post a comment.