Az érzelmek, a pillanatok megörökítése

Mint korábban hírül adtuk, a nagykárolyi Farkas Alexandra egyik képalkotását egy nemzetközi fotós verseny zsűrije a legjobbnak találta. Ennek apropóján kérdezgettük ismét az ismerősei által Szandinak szólított fiatal hölgyet.

– Örül ennek az elismerésnek?

– Természetesen, nagyon örülök neki, ugyanakkor óriási meglepetés volt számomra, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy az elismerés mellett aranyéremmel is díjazni fogják bármelyik fotómat. Utólag is köszönöm Bikfalvi Zsoltnak, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy pályázzak erre a versenyre.

– Ez mit jelent a gyakorlatban? Meggazdagodott?

– Gyakorlatban ez lelki feltöltődés volt számomra, és még inkább inspirál arra, hogy újabb fotókat készítsek. Ami a meggazdagodást illeti, nem járt anyagi jutalommal a verseny, de még ha azzal is járt volna, akkor sem az lett volna az elsődleges, amiért benevezek rá.

– Miről szól az a képalkotása? Van mondandója egy-egy képének? Ez olyan kérdés, hogy vajon mit akart a költő. Nos, mit akart mint költő?

– Általában igyekszem üzeneteket közvetíteni a fényképeimmel, a megfejtésüket a szemlélőre bízom. A képek láttán az emberek fejében szubjektív vélemény születik, lehet akár pozitív vagy negatív gondolat. A nyertes fotóm a lelki válságra, egy meggyötört élethelyzetre próbál reflektálni. Lényegében egy jobb élet után való kapaszkodást, illetve törekvést igyekeztem bemutatni ezzel a képpel.

– Miért készít fényképalkotásokat?

– Ugyanazt tudom mondani, mint a korábbi interjúkban. A fotóimmal igyekszem bemutatni a különböző érzéseket és életkörülményeket. Azért fotózom, mert fontosnak tartom az emóciók bemutatását, a pillanatok megörökítését. Ragaszkodom ahhoz, hogy a fényképek fekete-fehérek legyenek, mert úgy gondolom, hogy ez által valamivel erőteljesebb és mélyebb hangulatot tudok elérni velük. Az utóbbi időben sajnos nagyon kevés képet készítettem, és ez leginkább idő- és motivációhiány miatt van.

– Bikfalvi Zsolt fotóművész nemrégiben elmagyarázta, hogy különféle szempontrendszerek alapján a fotóművészetben mérhető a művészeti tevékenység. Például árulkodó, hogy az alkotó hány alkotását díjazzák nemzetközi versenyeken. Nyilván kérdéseket is felvethet ez a pontozás. Ám el kell ismerni: törekszik az objektivitásra. Ön hogy áll? Fotóművész-e? Egyáltalán szeretne-e nagy szervezetek tagja lenni?

– Amikor tehetem, akkor pályázom különböző versenyekre. Az eddigi részvételeim közül ezt nevezhetem a legeredményesebbnek. Nem tartom magam művésznek, egyszerűen szeretem és élvezem azt, amit csinálok. Ha lehetőségem nyílna, akkor nyilvánvalóan szeretnék nagy szervezetek tagja lenni.

– Mi újság? Mit csinál mostanság?

– Köszönöm kérdését, minden rendben. Tavaly nyáron fejeztem be tanulmányaimat Kolozsváron, és mindenképp dolgozni szerettem volna ezt követően. Október környékén el is kezdtem munkát keresni, de sajnos a szülővárosomban nem kaptam nekem megfelelőt. Hosszú, semmittevős és otthonülős időszak volt ez, nagyon negatívan hatott rám. Decemberben kaptam egy állásajánlatot Budapestről, amit el is nyertem. Jelenleg az Országházban dolgozom látogatóvezetőként, egyelőre még próbaidőn.

– Mik a tervei?

– Ha minden jól megy, akkor március elején lesz egy egyéni kiállításom a nagyváradi várban. Ezen kívül májustól elkezdődik a szezon, ugyanis nyaranta esküvőket fotózunk Hóhágyi Gyulával.

– A fotózás a művészisége ellenére technikai jellegű. Egy ultra-szuper géppel könnyebben, precízebben készülhet olyan kép, amilyet elképzelsz. Mivel fényképez? És miért pont azzal? És mivel szeretne?

– Az én felfogásom az, hogy nem a fényképezőgép teszi az alkotást. Kétségtelen, hogy sokat számít, hogy milyen géppel dolgozik valaki, viszont az alkotó kreativitásán és látásmódján is rengeteg múlik. Egy sikeres fotó elkészítésében a fény, a kompozíció és a technika is ugyanolyan fontos. Néhány éve már, hogy egy Nikon D7000 gép a hű társam. Egyelőre nem érzem azt, hogy olyan művészi szinten lennék, hogy fotógépet kellene váltanom, ezért nem is igazán gondolkoztam még azon, hogy ennek a gépnek milyen utóda legyen.

– Így, az elismerésre méltó siker birtokában – persze bízzunk benne, hogy ez még csak egy csepp a tengerben, sokkal több elismerésben lesz része – mit üzen azoknak, akik mostanában kacérkodnak azzal, hogy ne csak szelfiket készítsenek, hanem odafigyeljenek a képalkotásra? Lehet-e művészi értékű akár egy szelfi is?

– Akik komolyabban szeretnének alkotni, azoknak csak azt tudnám javasolni, hogy legyenek kitartók még akkor is, ha bármilyen illúzióvesztés éri őket, ezen kívül pedig törekedjenek az egyéni látásmódokra és kompozíciókra. Kissé nehéz kérdés, hogy egy szelfi is képviselhet-e művészi értéket. Szerintem ez attól függ, hogy mennyire igényesen van elkészítve az adott kép. Erre a kérdésre igaz lehet az a kijelentés, hogy jókor lenni jó helyen.

Megyeri Tamás Róbert

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilap 2020. február 6-ai számában