Az irodalom már a kocsmában van

Hogyan készül az irodalom? Hogyan zajlik az alkotás folyamata? Mindebbe beleleshettek azok, akik szombat este a nagykárolyi Buffalo Pubban voltak. Egy sör vagy egy pohár bor mellett értesülhettek arról, hogy manapság már nincs ihlet, annál inkább van laptop, és az íróember leül elé, és alkot. És ez fárasztó, izzasztó, olykor azonban hálás munka.

Kisebb átverést szőttek, amolyan költői túlzást az esemény beharangozásába. Ugyanis az Irodalmi sörözést a Buffalo Pub mellett a Nagykárolyi Kulturális Túlélőbizottság hirdette meg. Mint kiderült, ilyenről (egyelőre) szó sincs, viszont egy bejáratott kolozsvári asztaltársaság ruccant át Károlyba, és szánta el arra magát, hogy a publikum előtt végezze azt, amit egyébként. Azaz fiatal erdélyi költők és írók – Balázs Imre József, Molnár Beáta, Benke András, Fischer Botond, Hevele Ádám és Ilyés Zsolt – olvastak fel műveikből, és elemezgették azt.

Közben persze elkerülhetetlenül szó esett amolyan igazi irodalmi kérdéskörökről, mint a színvonal, a siker, a cél stb. A kincses városbeli tanácskozásaik is ekként zajlanak: minden alkalomra választanak egy témát, amire készülnek. Az alkotásokat felolvassák, és kivesézik. No de nem amolyan irodalmi tanácskozásokhoz illő menetben, forgatókönyvnek megfelelően, hanem kötetlenebbül, a helyszínhez, azaz a kocsmához hozzáidomulva. Az első felolvasott alkotások a tenger témájához kapcsolódtak. A Korunk irodalmi folyóirat júliusi számában meg is jelentek ezek a művek. Egyikük, a kolozsvári Molnár Beáta költő szerint „a tengerillat kék és kocsmahangos”, egy másikuk, a Korunk főszerkesztő-helyettese, a József Attila-díjas költő Balázs Imre József rövid verseiben arról vall, hogy „elképzelte, hogy csak vizet lát az ablakából, semmi mást”; egy másikuk, a nagykárolyi Hevele Ádám visszaemlékszik arra: „nem mentünk bele a vízbe, nem tudtuk, hogy miről maradunk le”. Prózával is készült az asztaltársaság egyik tagja, a szintén károlyi Fischer Botond: „A tengernek nincsenek történetei. A történetek a vízből jönnek, mert az ember is a vízből született. Kevesen merik mindennap megkísérteni a halált azzal, hogy történetet lopjanak a víztől, ezért ritka a mesecsináló. De a tengernek nincsenek történetei, a vizét nem lehet meginni. A halászok a kikötőben ugyan tudnak mesélni. Lejárok hálót javítani és meghallgatni a sós szavaikat, melyekről azt állítják, hogy a tenger adta őket.”

A felolvasásokat követő beszélgetés során – a „nézők” is hozzá-hozzá szóltak – kiderült, hogy különösmód ösztönzően hat egy-egy ilyen találkozás, hiszen többnyire mind (lelkesen) készülnek rá. Szerencsés is, hiszen baráti társaságtól érkező észrevételeket, kritikákat könnyebb elfogadni, merthogy őszinték, és semmiképpen sem mesterkéltek. Felmerült továbbá, hogy sikerélményt jelent-e manapság megjelenni a legrangosabb irodalmi lapokban, és szó esett a repülésről is, illetve annak az irodalmi vonatkozásairól.

Amennyiben a Buffalo Pub nevű szórakoztatóhelyiség egyfajta független kulturális térré szeretné kinőni magát, kifejezetten sikeres volt az első ilyen irányú lépése. Rendhagyó est volt, baráti légkörben beszélgettek az élet nagy dolgairól egy kocsmában – kell ennél jobb program?