Boldog születésnapot kívánunk!

Ma van Lendvay Zoltán nagykárolyi festőművész 60. születésnapja. Rövidesen átveheti a Pro Urbe-díjat. Az elöljáróság évente kitüntetné azokat, akik öregbítik a város hírnevét.

Évente kellene méltatni azokat, akik tesznek Nagykárolyért — mondta el szándékát nemrégiben, egy tanácsülés keretében Kovács Jenő polgármester. Hozzátette: kezdeményezni fogja, hogy egy bizottság alakuljon, melynek dönt a Pro Urbe-díjak odaítéléséről. Indoklásában kifejtette, hogy számos más településen működik ez a lokálpatriotizmust erősítő kitüntetési rendszer, és rendszerint nagy örömmel kapják az elismerést a díjazottak. „Bár egy jelképes dologgal, egy plecsnivel, egy oklevéllel, de jeleznünk kell, hogy sokra tartjuk őket” — fogalmazott. Hozzátette, hogy a bizottságot Bogdan Georgescu, a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal kulturális igazgatóságának vezetője kellene elnökölje, míg tagjai esetleg tanácstagok lehetnének.

Az önkormányzati döntéseket meghozó testület gyűlésén el is fogadták — egyöntetűen — azt a határozatot, amely arról szólt, hogy az idén a hatvanadik születésnapját ünneplő nagykárolyi Lendvay Zoltán festőművész kapjon Pro Urbe-díjat, tovább 2000 lejnyi pénzbeli elismerést.

Mint korábban hírül adtuk, nagyszabású kiállítással készül a művészember. Az esemény helyszínéül a Károlyi-kastély szolgál majd, mégpedig július 7-én, vasárnap 12.30 órai kezdéssel. Kovács Jenő polgármester korábban elmondta, hogy az elismerést akkor adják majd át.

Lendvay Zoltán 1959-ben született Nagykárolyban. Festő, grafikus. Szatmárnémetiben, a Képzőművészeti Líceumban tanult. Mestere: Szejke Vilmos. Nagykárolyban él, ahol több egyéni kiállítása volt, de bemutatta műveit Nagyváradon, Kolozsváron, Szovátán, Zalaegerszegen Budapesten és számos egyéb helyen. A helyi ProvinciArt Egyesület alapító tagja. A festőművész Szendrey Júliát és Petőfi Sándort ábrázoló festménye díszíti a városháza bálterme előtti folyosót. Azt a pillanatot ragadta meg az alkotó, amikor Petőfi 1846. szeptember 8-án először táncolt a leendő szerelmével. Mint ismeretes, a megyei bál előtt, délután 6–7 óra tájban látta meg először a költő a Térey család kertjében Szendrey Júliát, Szendrey Ignác erdődi tiszttartó, Károlyi Lajos gróf inspektora alig 18 éves leányát. Este a bálban bemutatták őket egymásnak, hosszabban társalogtak, és a költőre e találkozás meghatározó benyomást tett. Lendvay Zoltán érdeklődésünkre elmondta, hosszasan tanulmányozta a korabeli szokásokat, ruházatot. Milyen is lehetett az a nevezetes bál, milyen ruhát hordhatott Júlia vagy az ifjú költő? Bár fontosnak tartja a korhűséget, elsősorban a pillanatot akarta megörökíteni, ennek érdekében például a többi, a teremben lévő alak elhomályosul.

1