Börvelybe látogatott Demján Sándor özvegye

Börvely fontos eseménynek adott otthont múlt csütörtökön: Azurák Krisztián polgármester meghívására a községbe látogatott Demján Sándorné Lídia, a település szülöttének és díszpolgárának, Demján Sándornak az özvegye.

Lídia asszonyt Budapestről Lőrincze Péter, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke is elkísérte. A találkozón jelen volt Márkos Tibor, a Technosam Kft. vezérigazgatója és társtulajdonosa is.
A vendégek a magyar gazdasági élet meghatározó szereplői közé tartoznak, akik munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak az ország fejlődéséhez. A látogatás során egyeztetések zajlottak arról, hogy a község vezetése a közeljövőben Demján Sándorról nevezné el a település központi terét. Az ezzel kapcsolatos folyamat még egyeztetés alatt áll, ugyanakkor a helyi vezetés hangsúlyozta: fontosnak tartják a jó kapcsolat fenntartását a családdal és nagyon büszkék rá, hogy a falu szülötte ilyen karriert futott be, és közben sosem felejtette el, honnan indult.
Az esemény külön jelentőségét adja, hogy idén április 10-én volt tíz éve annak, hogy Demján Sándort a község díszpolgárává avatták.

Demján Sándor 1943-ban Börvelyen született, a mai Újbörvelynek, vagy a köznyelvben Telepnek nevezett falurészen. Pár évvel korábban székely felmenői több másik székely családdal együtt elhatározták, hogy kivándorolnak, ám a második bécsi döntés közbeszólt, és egyfajta lehetőséget teremtett a szegény családoknak. A döntés rendelkezéseinek értelmében Magyarország visszakapott több mint 43 ezer négyzetkilométert Romániától, köztük Börvely községet is.

A székely családok kapva kaptak a jó lehetőségen és beköltöztek a Börvelyből elzavart románok helyére. Így kerültek a Demján család ősei az akkori Telepre.

Demján az édesapját nem is ismerhette meg, ő ugyanis a második világháborúban elesett, mindössze egyszer tarthatta karjában gyermekét. A három testvérrel édesanyja egyedül maradt. Aztán fordult a hadi szerencse, visszatért a román uralom, 1945-ben Börvely székely családjait egyetlen nap alatt elkergették. Így kerültek viszontagságos körülmények között a magyarországi Etyekre. Demján édesanyja tanulni szeretett volna ezért, Demján Sándort végül nevelőszülőkhöz adták, majd később visszakerült édesanyjához. Mélyszegénységben élt, sokat szenvedett gyerekkorában. Már akkor eszes gyereknek számított, legelőször nyulakkal kereskedett, majd a házi tojásokat értékesítette, hogy pénzhez jusson. A kitörést számára, a szorgalma mellett, a jó észjárása hozta meg. „Tény és való, hogy Sándor rendkívül munkás ember volt, mindent saját munkával ért el. De ne felejtsük el, hogy emellett ő egy született zseni volt. Nem tudom másképp megfogalmazni, egyszerűen olyan esze volt, amire mindenki rácsodálkozott már gyerekkorától fogva.” – mondta a börvelyi találkozón felesége, Lídia asszony.

Iskolákat végzett, diplomákat szerzett és felkűzdötte magát a legbefolyásosabb emberek közé. 1973 és 1986 között a Skála Coop szövetkezeti közös vállalatnak volt a vezérigazgatója. 1986 és 1990 között a Magyar Hitelbank elnöke volt, továbbá az alapítók egyike. 1990-től a Közép-európai Fejlesztési Társaság, majd 1991-től a Közép-európai Beruházási Társaság vezérigazgatója volt.

1996-ban megnyitotta a Bank Centert, a Gránit Pólus Rt.-t és a Pólus Centert. 1996–tól az általa létrehozott TriGránit Fejlesztési Zrt. elnöke volt. 1999-ben megnyitotta a WestEnd City Centert, ezt követte Pólus City Center, majd a Silesia City Center.

Demján Sándor ügyvezető elnöke volt az egyik legnagyobb magyar munkáltatói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ). Nevéhez fűződik a 2003-ban alapított Prima Primissima díj is. Összesen 26 díjat és elismerést kapott. Kevés szabadidejében imádott pókerezni és horgászni. Szenvedélye volt a cigaretta és a szivar. Utolsó éveiben rengeteg időt töltött dédunokájával. Mindig mondta: ha könnyű gyerekkor jut neki, nem éri el, amit elért. 74 évesen érte a halál 2018-ban.

Bár pár éves volt mikor elkerült Börvelyből, szülőfaluját sosem felejtette el, beleértve azt is, hogy milyen nehéz sorsa volt itt. Ezért a Demján Sándor Alapítványon keresztül összesen több mint 20 millió forinttal segítette azokat a gyerekeket, akik tanulni szerettek volna. Tette ezt azért, mert ő volt az élő példa rá, hogy önerőből, kitartással, szorgalommal és tanulással ki lehet törni még a legeldugottabb településről is.

Felesége a találkozó alkalmával kifejtette, hogy mennyire kedves számára Börvely, és ha teheti, mindenképp szeretné megismételni a látogatást.

Szolomájer-Lang Gyopárka