Végh Gábor mindössze tizedik osztályos mégis sikerült első helyet elérnie a budapesti XV. Országos Harsona és Tuba Versenyen, sőt még különdíjban is részesült. A fiatal tubást a kezdetekről, a versenyről és a jövőbeli terveiről is kérdeztük.
– Mesélj kicsit magadról, mikor kezdtél el foglalkozni a zenével?
– Végh Gábornak hívnak és Börvelyben lakom. Jelenleg Debrecenben tanulok a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban, ahol 10. osztályos vagyok.
Mindig is érdekelt a zene, édesapám gitáron játszik, bár azt nem nagyon vettem a kezembe soha. Egy szenteste elmentünk templomba a családdal, majd amikor kimentünk a templom ajtaján, a fúvószenekar kezdett játszani ünnepi dallamokat, amire nagyon felfigyeltem, ez volt az első találkozásom a fúvószenével. Pár évvel később meghirdették az általános iskolánkban, hogy Czier Zsolt hangszeroktató, hangszerész és a Blaskapelle Schwabanda vezetője fúvósoktatást szervez Börvelyben is. Én rögtön éltem ezzel a lehetőséggel bár kicsit félve, de a szüleim biztatásával elmentem a „bemutatkozó órára”, ez 2021 februárjában volt.
Zsolt minden -féle fúvós hangszert hozott nekünk, amit ott helyben ki is lehetett próbálni. Nagyon megfigyeltem a tubát, egyből szemet szúrt nekem a nagy csillogó rézdarab. Az oktató viszont azt mondta, az alkatom után inkább egy tenorkürt illene hozzám. Aztán kaptam is egy fúvókát, amivel szorgosan gyakoroltam, amíg ide nem adta nekünk a hangszereket. A tenorkürtöt nagyon szerettem, egészen 2022 júliusáig volt nálam.
Más hangszert is szerettem volna kipróbálni, ezért bővebben utánajártam, hogy melyik hangszernek mi a sajátossága. A szaxofon, a harsona és a tuba is nagyon tetszett. Engedve az első csábításnak azonban mégis a tubára esett a választásom. Már ezzel a hangszerrel mentem a második zenekari táborunkba. Itt, a második táborban ugyanúgy Schulle Helmut a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filhalmónia tubaművésze tanított, mint az elsőben. Bb hangolású tubával kezdtem, Helmutnak nagyon tetszett, ahogy fújok rajta egy-egy hangot. A tábor végére már szép hangokat is tudtam fújni, amit a többi oktató is szívesen hallgatott és nagy dícséretet kaptam tőlük. Innen indult minden…
– Mesélj kicsit a versenyről, milyen volt a hangulat, miben kellett teljesíteni?
– Ez volt az első olyan versenyem, ahol nem lapra kellet írni, amit nem csak pár tanár lát és kijavítják. Itt az ország fővárosában a leghíresebb tubaművész tanárai előtt kellett játszani, akik nem csak az országban de az egész világon ismertek. Ahogy mondtam ez volt az első versenyem, ahol szólistaként kellett játszanom. Kicsit izgultam, hogy nehogy hanghibákat, ritmushibákat, vagy bármilyen alapvető nagyon pici hibát is elkövessek, mert ez a legrosszabb dolog amit a verseny előtti izgalom ki tud hozni az emberből. Próbáltam a legjobb és legnyugodtabb formámat hozni és minden erőmet, önbizalmamat magammal vinni a hangversenyterembe. Ahogy visszagondolok szerintem ez mind sikerült is. Tudtam, hogy rengeteg ember, a tanáraim, a család, a barátok, sz ismerősök, és a zenekar hisznek bennem és bíztatnak, hogy én ezt megtudom csinálni amit köszönök is nekik! Ettől még bátrabb lettem, aminek meg is lett a gyümölcse.
– Milyen egy Kodályos diák átlagos napja?
– A hétköznapok reggel 5:45-kor kezdődnek, 6:30-ra pedig már megreggelizve zenélésre készen állok a suliban. A reggeli gyakorlás 7:30-ig tart, 8:00-kor ugyanis kezdődnek az óráim, akárcsak egy nem szakiskolás diáknak. Általában 13:30-ra végzek az órákkal, majd egy félórás ebédszünet után kezdődnek a zenei órák, attól függ melyik napra mi jut: főtárgy (hangszeróra), szolfézs-zeneelmélet, zenetörténelem, fúvószenekar, szimfónikus zenekar, kamarazenekar, zongora óra, zongoráspróbák verseny vagy vizsgák előtt. A szerda és a csütörtök úgynevezett fordított nap. Olyankor reggel 8:00-tól zenei órák vannak egészen 13:30-ig, délután 14:00 órától pedig tanítás egészen 18:15-ig.
Az esténkénti szabadidőmet általában gyakorlással töltöm el.
– Melyek a jövőbeli terveid?
– A jövőbeli terveimet a zenében látom mindenképp. Azt még nem tudom, hogy milyen irányban, zenekar, filharmónia, tanár, szólista, de hosszútávon is a tubával és a fúvószenével szereretném folytatni az életemet.
A zeneművészeti szakgimnáziumot is későn döntöttem el, úgyhogy azt érzem, hogy van még időm gondolkodni a későbbiekben. Nagyon szeretném, ha Nagykároly és vidékén tovább élne a fúvószene hagyománya és minél több fúvószenek lenne, akárcsak a régi időkben. Ezt a hagyományt tovább kell vinni, én pedig mindent meg is fogok tenni ennek érdekében.
– Mit szeretsz a legjobban a zenélésben?
– Engem a zenélés megnyugtat és kikapcsol. A legjobban a nagy összhangot szeretem, amit a hangszerek együtthangzása nyújt. Egy zenekar, olyan mint egy nagy csapat, ahol muszáj összedolgozni és szeretni egymást. Több helyen zenéltem már zenekarokkal és mindenhol éreztem ezt az összetartást, amit sajnos a hétköznapi életben már nagyon kevésszer tapasztalom. Pedig milyen jó lenne…
Szeretném megköszönni a rengeteg segítséget amiben támogat otthonról Czier Zsolt és Schuller Helmut. Valamint köszönöm szépen főtárgytanáromnak Kerekes Imre tanár úrnak, hogy remek tanítást és felkészítést nyújt nekem az egész tanévben. A versenyen elért eredményen kicsit mind a négyünk közös eredménye is.
Gratulálunk Gábornak, további sok sikert!
Szolomájer-Lang Gyopárka
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.