Búcsú a mestertől! Isten nyugtassa Fátyol Rudolfot!

Sokszor hangoztatjuk, hogy az élet körforgásának természetes lezárása a halál. Ezt azonban mindig megrendülve vesszük tudomásul, s megrendültségünk fokozódik akkor, amikor nagyobb családunk, a közösségünk egyik tagja távozik el közülünk.

Megsokszorozza fájdalmunkat, ha sokak által ismert, elismert és legfőképpen szeretett ember az, aki befejezte földi életét. Mély megrendülésünk jeleként a hangunk is elhalkul és csak suttogva fejezzük ki korai halála, s főleg betegsége miatti döbbenetünket. Ilyenkor mintha az élet is leállna egy kicsit, hogy nyugodtan tudjunk emlékezni. Mert dr. Fátyol Rudolfra emlékezni kell. Hatvankét esztendővel ezelőtt zenész családban látta meg a napvilágot Nagykárolyban, így nem is az volt a kérdés, hogy milyen pályát választ majd, mindössze annyi, hogy a sors adta elhivatottságot milyen magasságokig lesz képes elvinni. A legmesszebbre jutott. Szerették őt szülőföldjén, de szerették külföldön is. Életének utolsó állomásán is olyan arcokkal találkozott, akik ismerték munkásságát és tisztelték tehetségét. Ma, július 22-én adta vissza lelkét a Teremtőnek és foglalta el helyét a többi zenész között, hogy végre megpihenjen ő is egy tehetséggel és ambíciókkal megáldott élet után.

Mindössze hat éves volt, amikor először került hegedű a kezébe, de onnantól nagyapja, édesapja és nagybátyja nyomdokait járta szorgalmasan. A szintén szatmári származású Ruha István kezei alatt nevelkedett a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián. 2003-ban a művészetek doktora címet is átvehette, miközben folyamatosan koncertezett és 1990 óra irányította Szatmárnémetiben a Dinu Lipatti Filharmóniát. Mindezek mellett arra is jutott ideje, hogy Kolozsváron és Debrecenben is egyengesse tanárként a fiatal tehetségek útját. 2004-ben Szatmárnémeti, majd 2011-ben Nagykároly is díszpolgárává avatta. Ugyanebben az évben kapta meg a Román Kulturális Érdemrend lovagkeresztjét. Bekerült azon 150 személyiség közé, akik öregbítik Románia hírnevét munkásságukkal. Magyarország 2003-ban Szent-Györgyi Albert Díjjal, majd 2007-ben Bartók Béla Emlékdíjjal ismerte el zenei területen elért kiemelkedő eredményeit.

Szatmár megye őrzi emlékét, hiszen Szatmárnémeti utcáin naponta találkozhattunk vele, fogadta a lakosság köszönését és lépteiben is ott volt az a művészi alázat, amely egész életét jellemezte. De nem csak a művészt vesztettük el, hanem egy családapát, a közösségéért fiatalos lendülettel tenni akaró kultúrembert, akinek a segítségére és bölcs gondolataira mindig számíthattunk. Fájdalmas az űr, amelyet a halála okozott. Részvétünket fejezzük ki családjának Szatmár megye lakossága és a Szatmári RMDSZ nevében!

Isten adjon örök nyugodalmat neki!