Bukarestben jártak a nagykárolyiak

Nagyjából egy évvel ezelőtt startolt az az országos projekt, amelynek nagykárolyi szinten fő vonatkozása, hogy akciócsoportok létrehozását követően a roma közösség tagjainak felzárkóztatását célozzák meg. A projekt beindításának kezdeményezője az Amerikai Egyesült Államokban működő National Democratic Institute, amelynek Bukarestben is van kirendeltsége. A többi között oda is ellátogatott a nagykárolyiak küldöttsége.

Ugyanis Hompoth Mária és Kocsis Gyöngyike többedmagukkal tanulmányi látogatáson vett részt. Ennek kapcsán kértük Kocsis Gyöngyikét, számoljon be tapasztalataikról és a látogatás részleteiről.

„Tanulmányi látogatáson vettem részt Bukarestben. Részese voltam egy, az Amerikai Egyesült Államokban működő szervezet által indított programnak, amelybe olyan intézményvezetőket várták, akik nők, és dolgoznak, lehetőleg jól a roma közösségekkel. A bukaresti utunkon részt vett a projekt koordinátora, Koreck Mária, Hompoth Mária iskolai mediátor, aki a programot Nagykárolyban irányítja, szervezi, továbbá Murguly Rozália (Lala), aki városunkban, Nagykárolyban egészségügyi mediátor és Lakatos Iza, aki a Nagykárolyi Szociális Központban dolgozik az ott működő ebédlőben (ők női roma csoportot hoztak létre városunkban); valamint hat roma fiatal fiú, négy Nagykárolyból, kettő pedig Csedregből. Ők a projekt több tevékenységein is részt vettek.

Sűrű és nagyon jól szervezett, tartalmas programunk volt Bukarestben.

Találkoztunk Asztalos Csabával, a diszkriminációellenes intézet elnökével, aki a diszkriminációról és az ellene való harc formáiról beszélt. Megemlítette, hogy abban az esetben, ha az iskolák meghívják őket, akkor nagyon szívesen előadásokat is tartanak az előítéletek témájában. Szeretnénk meghívni őt és kollégáit, városi szinten a pedagógusoknak előadást tartani. Remélem, sokan részt vesznek majd, mivel nagyszerű stílusban ad elő és nagyon fontos téma ez, az iskolákban mindannyian szembesülünk vele.

Elmentünk az interetnikus hivatalhoz, ahol Lacikó Enikő beszélt nekünk arról, hogy hány nemzeti kisebbség él Romániában, és miért fontos az, hogy a különböző nemzetiségűek együtt dolgozzanak.

A Roma Oktatási Alapnál Claudia Lixandru és Dănuţ Dumitru igazgatókkal beszéltünk. Megtudtuk, hogy az állam különböző ösztöndíjakkal támogatja a roma fiatalokat annak érdekében, hogy diplomát szerezzenek. Fő céljuk, hogy minden roma vegyen részt a kötelező oktatásban. A pedagógusok továbbképzésében is részt vesznek. Erre azért is van nagyon nagy szükség, mert a tanítóképzőből kikerülve a friss diplomások azzal szembesülnek, hogy teljesen más gyerekekkel kell dolgozzanak, mint ahol a gyakorlatot végezték, de új dolgot a tapasztalt tanerők is tanulhatnak. Megkértük őket, hogy gondoljanak Szatmár megyére is, amikor képzéseket szerveznek a tanügyben dolgozók számára.

Az romákért felelős ügynökségnél (Agenția Națională pentru Romi) a romániai roma stratégiáról hallottunk. Ez négy kulcsterületen igyekszik megszüntetni a romák és a nem romák közötti egyenlőtlenségeket: 1. oktatás, 2. foglalkoztatás, 3. egészségügyi ellátás, 4. lakhatás. A roma kulturális központnál a roma nemzetiségű írókról, költőkről, színészekről szereztünk tudomást, valamint ezen szerzők könyveiből kaptunk néhány példányt. Románia Parlamentjébe is ellátogattunk, mely monumentális méreteivel elkápráztatott. Itt fogadott bennünket egy roma politikus, Daniel Vasile. Ő a roma identitás megőrzését hangsúlyozta, valamint arról is beszélt, hogy milyen veszélyes az az állapot, amikor az egyének nem vállalják fel nemzetiségüket, de attól még a többiek romának nézik őket. A beilleszkedésben pedig döntő szerepe van a többség hozzáállásának, befogadóképességének. Ciprian Necula és Khalid Inayeh bemutatta a Romano Butiq-ot. Roma mesteremberek dizájnerek segítségével olyan tárgyakat hoznak létre, amelyek autentikusak és korunkban is használhatók, eladhatók.

Vacsoránál véletlenül találkoztunk Tőkés Lászlóval, aki ugyanabban a szállodában tartózkodott, ahol mi. Bemutatkoztunk, ő kedvesen üdvözölt bennünket, kérdésünkre elmondta, mi járatban van Bukarestben — de erről hazatérve, az újságokból már olvashattunk is.

Útban hazafelé megnéztük a csodálatos szépségű Peleș-kastélyt is.

Rengeteg mindent láttunk és megtudtunk, nagyon hasznos volt ez az út számunkra.”