Célkeresztben a magasabb szint

Hogy mi Kopriva Tamás nagykárolyi sportember, sípmester álma? Hogy melyek a tervei? Megkérdeztük. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy melyik a kedvenc labdarúgó-játékvezetős vicce, és hogy ikertestvérével összetévesztik-e olykor-olykor.

– Sokan összekevernek benneteket?

– Igen, főleg az utóbbi időben, amióta a testvérem, Zsolt is komolyabb fizikai felkészülésben van (szeptemberben Bukarestben vizsga lesz a 3. Ligába való feljutásért), de alapból is, aki nem ismer minket jobban, könnyen összekever bennünket.

– Ha már az ilyen „jó” kérdéssel nyitottam, engedd meg, kérlek, hogy egy még „jobbal” folytassam: mazochista vagy, vagy miért lettél éppen sípmester?

– Nem vagyok mazochista, viszont mindig is szerettem a futballt és közel szerettem volna maradni ehhez a sportághoz. Az első sípmesteri kurzusunkat 16 évesen csináltuk meg, akkor még az FC Keizer csapatánál fociztunk, később pedig a Nagykárolyi FCM Victoria 2008 csapatánál. Ezalatt az idő alatt csak Junior E és D meccseket vezettünk. Komolyabban 2011-ben kezdtünk el foglalkozni a bíráskodással. Úgy gondoltuk, nagyobb esélyünk van ezen a területen karriert építeni, ezért abbahagytuk a focit, és elkezdtünk a megyei bajnokságban bíráskodni. Az utunkat a kezdetektől Kovács Szabolcs és Kovács István egyengette.

– Apropó, melyik a kedvenc bírós vicced?

– Az egyik olasz játékvezető így dicsekedett az őt meginterjúvoló újságíróknak: – Amikor Rómában a mérkőzés után elhagytam a stadiont, több százan kezet csókoltak nekem. – Olyan jól bíráskodott? – Dehogyis! Püspökruhába öltöztem, hogy kimenekülhessek a szurkolók közül.

– No, komolyabban. Hogy álltok a felkészüléssel?

– Viszonylag jól állunk, annak ellenére, hogy mindketten dolgozunk, nekem pedig két hete volt az államvizsgám is. Mindemellett nagyon fontos számunkra a fizikai felkészülés, és heti négyszer igyekszünk ennek eleget tenni.

– Kizárólag a megyében fogsz mérkőzést vezetni?

– Tavaly áprilisban vizsgán vettünk részt Bukarestben, aminek a tétje a 3. Ligába való feljutás volt 6 sípmester és 10 partjelző számára. A vizsgán kb. 120 játékvezető és 170 partjelző vett részt, az ország minden részéről. Testvéremmel partjelzőként jelentkeztünk, mivel a megyében is partjelzőként vettük ki a részünk a játékvezetői feladatokból. A vizsga fizikai, elméleti és videótesztből állt. Zsolti 8,69-es médiával a 63. helyen végzett, én 9,25-ös médiával a 10. helyen végeztem, így azóta 3. Ligás meccsekre is „delegálhatnak” mint partjelzőt. Zsolti mellett szóljon, hogy ő abban az időszakban kellett készüljön az államvizsgájára is, de így is szép eredményt ért el.

– Milyen volt az előző szezonod?

– Eseménydús szezon van a hátam mögött, aminek köszönhetően sok tapasztalatot szereztem, ebben a szakmában ez a legfontosabb. A megyében hetente voltak meccseim, a 3. Ligában pedig 26 fordulóból 13 meccsre voltam hivatalos, ami nagyon jónak számít egy újonc számára. Ezen kívül volt két kupameccsem (országos első fázis), és külön megtiszteltetés volt az idei Megyei Kupadöntő, amikor Kovács Istvánnal, Kovács Szabolccsal és testvéremmel, Zsolttal egy csapatot alkothattunk.

– A mostani szezonnal kapcsolatos terveidről is szólj, kérlek.

– Az elkövetkező szezonban a fizikai felkészülésre szeretném fektetni a hangsúlyt, mindig van hely jobbnak. Remélem minél több meccsem lesz mind a megyében, mind a 3. Ligában, ez létfontosságú a fejlődésben. Kérem Istent, hogy adjon egészséget, ha az lesz, jön majd a többi is.

– Hosszabb távon mit szeretnél? Jól sejtem, hogy Kovács Tisza a példaképed?

– Persze, az ő karrierje ösztönzött minket arra, hogy komolyabban foglalkozzunk a bíráskodással. Tisza, nem csak a játékvezetők, de mindenki példaképe lehet. Ő az élő példa arra, hogy bármi elérhető, ha teljes erőnkből akarunk valamit és ezért mindent meg is teszünk. Hosszabb távon szeretnék minél több tapasztalatra szert tenni, és ha esély adatik, feljebb lépni. Az az álmom, hogy testvéremmel, Zsolttal együtt bíráskodhassak minél magasabb szinten, még nem láttam iker partjelzőket mondjuk egy első ligás meccsen… A másik álmom pedig, hogy ezt miért ne tegyük egy nagykárolyi csapatot alkotva, azaz Istvánnal vagy Szabival.