A mezőfényi Hund Gerhárd üknagyapja katonatörténeteit szerette volna felkutatni, azonban a keresgélés közepette olyan történetekre bukkant, amelyek arra ösztönözték, hogy Mezőfény egész sajtókrónikáját átnézze és összegyűjtve közölje. Erről beszélgettünk vele.
– Honnan jött az ötlet, hogy szülőfalud történetét ilyen formában feldolgozd?
– Családfakutatással indult az egész: üknagyapám, Breg János huszártisztnek a fronton töltött éveit próbáltam felkutatni, mivel itthon találtam egy nagyon régi fényképet mellette egy kitüntetéssel. Ám a kutatás közepette egy sokkal átfogóbb történelmi iratmennyiségre bukkantam. Innentöl kezdve pedig már nem volt megállás. A történelem és Mezőfény története mindig is közel állt hozzám. Úgy éreztem, hogy a település múltjának számos olyan értékes részlete van, amely méltatlanul feledésbe merülhet. A régi újságokban fellelhető írások különleges lehetőséget kínáltak arra, hogy ne csupán elmeséljük, hanem korabeli dokumentumok segítségével mutassuk be a falu történetét. Így született meg a Mezőfény sajtókrónikája gondolata.
– Mindig is érdekelt a történelem, vagy ez a kutatómunka hozta közelebb hozzád a múltat?
– A történelem iránti érdeklődésem egészen kisgyermekkoromig nyúlik vissza. Már akkor is foglalkoztatott a múlt, és nálunk szinte kötelező volt a történelmi könyvek olvasása. Ezek az olvasmányok meghatározó szerepet játszottak abban, hogy egyre közelebb kerüljek a történelem világához, és idővel ez az érdeklődés valódi szenvedéllyé alakult. Amikor az ember saját településének egykori eseményeivel, személyeivel és mindennapjaival találkozik, a történelem már nem pusztán évszámok és események sorozata, hanem személyes élménnyé válik. Úgy gondolom, minden település múltja megérdemli, hogy megőrizzük, hiszen az elődeink története egyben a mi örökségünk is. A kutatás során egyre inkább azt éreztem, hogy nemcsak a múltat szeretném megismerni, hanem továbbadni mindazt, amit elődeink ránk hagytak. Számomra különösen fontos, hogy múltunk emlékei ne merüljenek feledésbe. Kár minden elfeledett történetért, minden elveszett fényképért és dokumentumért, hiszen ezek mind egy-egy darabját őrzik annak, akik egykor voltunk. Amit ma nem mentünk meg a feledéstől, azt holnap talán már örökre elveszítjük.
– Hol és hogyan jutottál hozzá a régi újságcikkekhez?
– A kutatómunka során elsőként a Szatmár Megyei Könyvtárban végeztem személyes kutatásokat, ahol régi újságok és korabeli kiadványok lapjait tanulmányozhattam. Ezt követően a Szatmár Megyei Levéltárban folytattam a munkát, ahol további újságanyagok és történelmi dokumentumok segítségével sikerült újabb értékes információkat feltárnom Mezőfény múltjáról.
A kutatás során természetesen az interneten elérhető digitalizált újságadatbázisokat is felhasználtam. Ezeknek köszönhetően olyan újságok lapjait is át tudtam tekinteni, amelyekhez korábban könyvtárakban vagy levéltárakban sem lehetett volna hozzáférni. A keresés során sokszor egyetlen név, egy településmegjelölés vagy egy rövid utalás vezetett el egy-egy érdekes cikkhez.
A munka során összesen mintegy 6500 újságcikk került elő, ami jól érzékelteti a kutatás terjedelmét és alaposságát. Ennyi anyagot természetesen lehetetlen lett volna teljes egészében könyvbe foglalni, ezért igyekeztem a legfontosabb, legérdekesebb és Mezőfény története szempontjából legjelentősebb írásokat kiválasztani. Mindez több mint három év kitartó kutatómunkájának eredménye.
– Milyen időszakot ölel fel a könyv, és mi alapján válogattad ki a feldolgozott írásokat?
– A könyv 1860 –tól, a megtalált első Fényről írott újságtól, napjainkig tartó korszakot öleli fel. A könyv a XX. század mezőfényi eseményeit, társadalmi változásait és mindennapjait igyekszik bemutatni a korabeli sajtó tükrében. A célom az volt, hogy az olvasó ne csupán a nagyobb történelmi eseményekről kapjon képet, hanem betekintést nyerjen abba is, hogyan éltek, dolgoztak, ünnepeltek és milyen nehézségekkel szembesültek az egykori mezőfényi emberek. A korabeli újságok ugyanis nemcsak a történelem jelentősebb eseményeiről tudósítanak, hanem a mindennapi élet számos olyan apró részletét is megőrizték, amelyek ma különösen értékesek lehetnek számunkra. A feldolgozott írások kiválogatásánál arra törekedtem, hogy a kötet minél sokoldalúbb képet adjon Mezőfény múltjáról. Nem kizárólag a jelentősebb politikai, gazdasági vagy társadalmi eseményeket tartottam fontosnak, hanem azokat a kisebb híreket, tudósításokat, személyes történeteket és helyi vonatkozású írásokat is, amelyek egykor a falu életének természetes részét képezték. Számomra ezek nagy jelentőséggel bírnak, hiszen sokszor éppen egy-egy apró hír árul el legtöbbet az adott korszak hangulatáról, az emberek gondolkodásáról és a közösség mindennapjairól. A válogatás során igyekeztem arra is figyelni, hogy a különböző korszakok eseményei megfelelő arányban jelenjenek meg, és az olvasó érzékelhesse a XX. század folyamán bekövetkezett változásokat. A háborúk, a történelmi fordulópontok, a társadalmi átalakulások és a hétköznapi élet eseményei egyaránt helyet kaptak a kötetben. Mindezek együtt teszik lehetővé, hogy ne csupán elszigetelt történeteket olvassunk, hanem egy egész évszázad mezőfényi története bontakozzon ki előttünk.
– Mennyire volt nehéz eligazodni a régi újságok világában?
– A kutatómunka egyik legnagyobb kihívását az jelentette, hogy hatalmas mennyiségű újságanyagban kellett eligazodni. Sokszor nem lehetett előre tudni, hogy egy adott lapszám tartalmaz-e mezőfényi vonatkozású hírt, mégis át kellett olvasni. Emellett a korabeli nyelvezet, a régi írásmódok és a digitalizált újságok olykor nehezen olvasható szövegei is komoly odafigyelést igényeltek. Úgy gondolom, hogy ez a munka nemcsak a türelmemet és a kitartásomat tette próbára, hanem a történelem iránti érdeklődésemet is tovább erősítette. A kutatás során egyre inkább megtapasztaltam, hogy a múlt megismerése sokszor apró részleteken, egy-egy rövid újsághíren vagy régi fényképen múlik. Éppen ezért különösen fontosnak tartottam, hogy ezeket az értékes dokumentumokat összegyűjtsem, rendszerezzem, és egy olyan kötetben tegyem hozzáférhetővé, amely a későbbi generációk számára is megőrizheti Mezőfény XX. századi történetének emlékeit.
– Akadtak-e olyan cikkek, amelyek különösen megleptek vagy elgondolkodtattak?
– Igen, számos olyan írással találkoztam, amelyek különösen megleptek és elgondolkodtattak. A kutatás során a húszas és harmincas évek újságcikkei között több olyan beszámolóra is bukkantam, amelyek gyilkosságokról, bántalmazásokról, erőszakos cselekményekről, olykor testvérgyilkosságról és szomszédos településsel való konfliktusokról tudósítottak. Ezek olvasása során az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, hogy közel száz évvel ezelőtt milyen társadalmi viszonyok, milyen emberi magatartásformák és milyen mentalitás jellemezhette a korabeli közösséget. Mai szemmel olvasva bizonyos történetek kifejezetten megdöbbentőek, és olykor nehéz elképzelni, hogy ezek az események valóban a település mindennapjainak részét képezték. A korabeli sajtó nemcsak eseményeket örökített meg, hanem egyfajta tükröt is tart elénk, amelyen keresztül közel száz év távlatából is betekintést nyerhetünk elődeink életébe, gondolkodásába és mindennapjaiba. Számomra a falu ezen korszaka azt tanította meg, hogy a béke nem magától értetődő dolog, hanem olyan érték, amelyet meg kell becsülnünk és óvnunk kell.
– Miért érzed fontosnak, hogy a fiatal generáció is foglalkozzon a szülőföldje múltjával?
– Számomra különösen fontos kérdés, hogy miközben az iskolában a gyermekek a világtörténelem számos eseményével megismerkednek, sokszor alig rendelkeznek ismeretekkel saját településük, családjuk vagy őseik múltjáról. Véleményem szerint ez egy olyan hiányosság, amelyre érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani. Nem tartom elfogadhatónak, hogy a fiatalok úgy nőjenek fel, hogy ismerik a világ távoli történelmi eseményeit, de közben nincsenek tisztában azzal, kik ők maguk, honnan származnak, és milyen gazdag, sokszor egészen rendkívüli történelmi örökséget hagytak rájuk elődeik. Hiszem, hogy minden közösségnek vannak olyan történetei, értékei és emlékei, amelyek méltók arra, hogy a következő generációk is megismerjék őket. Mezőfény esetében is számtalan olyan esemény, személyes történet és történelmi emlék létezik, amelyek megismerése közelebb hozhatja a fiatalokat saját gyökereikhez. Az ember számára ugyanis nemcsak az fontos, hogy megismerje a világot, hanem az is, hogy tisztában legyen saját helyével abban.
– Készülsz valahol bemutatni a könyvedet szélesebb körben is, illetve hol lehet hozzájutni?
– A könyv szélesebb körű bemutatását mindenképpen szeretném megvalósítani, hiszen úgy érzem, hogy Mezőfény története nemcsak azok számára lehet érdekes és értékes, akik a faluban élnek, hanem mindazok számára is, akik érdeklődnek a helytörténet és a múlt iránt. Jelenleg azonban a nyomdai költségek miatt ennek megvalósítása még nem egyszerű, ezért a további lehetőségek felkutatásán dolgozom. Szeretnék olyan helyi vagy megyei támogatási forrást, illetve olyan intézményi segítséget találni, amely hozzájárulhat a könyv kiadásához és szélesebb körű terjesztéséhez.
Ennek ellenére mindenképpen szeretném, ha még az idei év folyamán sor kerülhetne egy könyvbemutatóra Mezőfényen. Számomra különösen fontos lenne, hogy a kötetet a saját közösségem előtt is bemutathassam, és az érdeklődők személyesen is megismerhessék azt a munkát, amely hosszú kutatás eredményeként született meg. Bízom benne, hogy idővel a könyv szélesebb körben is elérhetővé válhat, és minél több emberhez eljuthat Mezőfény történetének ez a különleges gyűjteménye.
– Mik a további terveid? Elképzelhető-e, hogy találkozunk még egyébb munkáiddal?
A tavaly már elkészült ,,Mezőfény országos összeírása 1827” cimű iratgyűjteményem reprodukciója amely a falu korabeli gazdáinak és iparosainak részletes listáját és azok vagyonát mutatja be. Reményeim szerint pedig, jövő évben megjelenik egy Mezőfény történetét leiró könyvem amely az igazi kezdetektől vagyis 1300 – as évektöl napjainkig mutatja be Mezőfény történetét.
Szolomájer-Lang Gyopárka
You must be logged in to post a comment.